Eléggé vegyesek most az érzéseim.

Az egészen figyelemfelkeltő előzetesek alapján egy igazán lendületes és egyben szórakoztató pilotra voltam felkészülve, sőt mi több, mondhatnám akár azt is, hogy a zseniális Fák jú Tanár úr filmsorozat egy lightosabb verzióját vártam volna, hiszen minden adott volt hozzá, lévén mind a kettő hasonló szerkezeten alapszik. Ehhez képest bár helyenként ugyan súrolta az elvárásaimat, és akadt benne bőven értékelhető rész, mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mértékben elégedett vagyok a látottakkal. Helyenként ugyanis rettentő erőltetettnek tűnt az egész, miközben a karakterek is megmaradtak egy bizonyos szintnél, a hab a tortán pedig az, hogy kvázi semmi alapozás nem volt, lehetett volna a pilot akár egy random évadközi epizód is.

Nagyon sajnálom, amiért a végeredmény ennyire kétértelműre sikerült, pedig az alapsztoriból kiindulva lehetőség lett volna berobbanni a köztudatba. Persze nem kell rögtön az évszázad sztorijára gondolni, nem sok eredetiség van egy szívét lelkét beleadó tanár hétköznapi forgatagában, ettől függetlenül igenis vannak kiaknázatlan lehetőségek a történetben, a kérdés már csak az, hogy az írók elég tökösek-e ahhoz, hogy ne csak a klisés fordulatokat süssék el. Ha viszont utóbbi fog bekövetkezni, akkor könnyedén áteshet a sorozat guilty pleasure kategóriába.

Ami a színészeket illeti, nos Nagy Ervinen kívül nem sikerült senki másnak sem kibontakozni, bár egy ennyire karakterközpontű sorozatnál ez nem túl meglepő. Az viszont már sajnos annál inkább lesújtó, hogy a Tanár Úrnak, vagyis nevezetesen Vasvári Szilárdnak egyáltalán nem sikerült meggyőzni engem arról, hogy mennyire szereti a gyerekeket. Egészen egyszerűen néha olyan fintorgásokat levágott, amelyek alapján az volt a benyomásom, hogy sokkal inkább tűnt a számára tehernek az egész közeg. És ezzel visszautalva a számomra etalon filmsorozathoz, könnyedén lehetett volna a német filmhez hasonló szituációt kihozni az egészből, mégis számomra gyerekesnek és már-már túlságosan egyszerűnek tűntek egyes jelenetek.

Az alapozás elmaradását is rettentően sajnáltam, hiszen így mégsem adták az esélyt annak, hogy a nézők azonosuljak vagy legalább némi szimpátiát kialakítsanak egyes karakterekkel, hovatovább a diákok megmaradtak eszköznek akik tölteléknek tökéletesek, emberileg viszont semmit sem mutattak. Ez pedig sajnos a továbbiakban is így lesz, hiszen a készítők állítása alapján minden epizódban egy-egy diákra fogják helyezni a hangsúlyt, míg a többieket gondolom kispadra ültetik. Márpedig ez pont egy minőségi sorozat ellenreceptje, legalábbis szerintem mindenképpen. Ettől függetlenül adok még egy esélyt a sorozatnak, mert az első epizódban reflektorfényt kapó örökbefogadott srácot bizony megkedveltem a maga módján, ergó van még esély itt a javulásra, csak nem feltétlenül úgy, ahogy én előre gondoltam.

Azért, hogy valami jót is írhassak A Tanár számlájára, akadt néhány vicces pillanat is, mint rögtön elején a tanteremből való kiugrás, csakhogy szemléltesse a fizika törvényeit. Ha mindez az én sulimban is megvalósul anno, akkor szerintem még jobban megszerettem volna a fizikatanáromat, pedig azért így sem volt rosszfej, sőt! Na de vissza a kritika tárgyára a diáknál való ottalvás is megért még egy említést, ahogy Szilárd és a diák összes közös jelenete. Ezekben a pillanatokban éreztem igazán, hogy még valami jó is kisülhet a sorozatból. Ezt a megérzést pedig az újonnan érkezett magyartanárnő is erősíti bennem, aki valamiért már az első perctől fogva megfogott. Azt hiszem tartogathat még ő meglepetéseket. 🙂

Értékelés: 6/10.

Mindent összevetve bár egyértelműen csalódtam a pilotban, mégsem volt ez annyira eget-rengetően rossz kezdésnek, csupán kénytelen leszek lejjebb vinni azt a bizonyos mércét, hogy képes legyen elérni. De ha már a Korhatáros szerelemnek 8 pontot adtam, akkor 6-nál többet most semmiféleképpen sem tudok szánni A Tanárnak. Meglátjuk mit hoz a folytatás, őszintén remélem, hogy ennél csak mégjobb epizódoknak lehet szem- és fültanúja.