Mindenképpen érdemes bepróbálkozni a filmmel.
Már több mint másfél éve szeretném megnézni a filmet, az igencsak magkapó trailerének köszönhetően, végül nem olyan rég kerítettem sort rá, méghozzá az HB GO-nak köszönhetően. A parádés szereposztás, na és a történet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagy reményekkel kezdjek neki a film megtekintésének. Ehhez képest, a végén azt tapasztaltam, közel sem volt akkora érzelmi hullámvasút, mint amit vártam. Ennek ellenére mégsem bántam meg, hogy beáldoztam miatta az alvásidőmet, hiszen a vége viszonylag keményen ütött. Na jó, lehet kicsit túloztam, de mindenképpen tartogatott meglepetéseket. Tudjátok, tipikusan olyan, amikor elgondolkodsz az életeden, és elhatározod, hogy ezentúl másképp fogsz élni, aztán pár nap után persze minden folytatódik a megszokott mederben. Néhanapján azonban mégiscsak szüksége van az embernek az ilyen alkotásra is, példának okáért, az én lelkemnek most tényleg nagyon jót tett (kapóra jött) a film.
A történet középpontjában Will Smith karaktere, Howard áll, aki munkájában egykor nagyon sikeresnek számított, ám egy szörnyű tragédia mindent megváltoztatott. Kislánya halálát követően darabokra hullt az élete, a cég pedig csőd közelbe került, így munkatársai utolsó mentsvárként olyan módszert találtak Howard jobb belátásra térítésre, amely etikailag erősen megkérdőjelezhető, ámde emberileg mégiscsak érthető egy bizonyos fokig. Színészeket fogadnak el ahhoz, hogy eljátszassák velük azokat a metaforákat, amelyeknek a gyászoló apa levelet írt: a halált, az időt, valamint a szerelmet. A viszonylag egyszerűnek tűnő feladat azonban hamar komplikálttá válik…
A történet tulajdonképpen több szálon fut, hiszen a színészek Howard mellett még a kollégáinak is besegítenek, ráadásul teszik mindezt a lehető legjobb módon. Én legalábbis az elején meg nem mondtam volna, hogy ilyen szinten és ennyire észrevehetetlenül is lehetséges belefolyni egy ember magánélébe, a vége pedig bármennyire is kiszámíthatóra sikeredtek, én mégis örültem annak, hogy ennyire kerek egész lett, és ezáltal teljes konzekvenciát lehetett levonni az egészből. Ha csak a mellékszálakat veszem figyelembe, mindenképpen Claire gyermekvállalásos sztorija tetszett a legjobban, amihez nyilván nagymértékben hozzájárult Kate Winslet jelenléte, de ezt most nézzétek el nekem. 🙂
Az igazi meglepetések egyébként a végén vannak igazán, elég csak Howard családjának megismerésére gondolni, nagy meglepetés volt a számomra, ahogy a felesége képbe került, tényleg sikerült nagyon meglepődnöm. Legutóbb a This is Us pilotjának utolsó percei váltottak ki belőlem ekkora nem várt fordulatot. Howarddal kapcsolatban egyébként még ki kell emelni, hogy miképpen is dolgozza fel kislánya halálát. Gyönyörű utat járt be a karakter, egészen attól, hogy mert segítséget kérni, a végére pedig elfogadta az elfogadhatatlant, a szörnyű és fájdalmas igazságot, és a továbblépés útjára lépett. Azt gondolom, hogy már csak emiatt érdemes volt elkészíteni a filmet, Will Smith pedig gyönyörűen visszaadta a gyászoló apa szerepét. Tényleg, le a kalappal előtte!
A végére is tartogattam ám egy nagyobb meglepetést, ami viszont már tényleg túlságosan spoileresen információnak érzem, így csak óvatosan görgessetek lejjebb!
Az utolsó percekben a készítők belebegtették, hogy a színészek valóban mégsem színészek, hanem a általuk megformált metaforák valódi megtestesítői. Legalábbis több jel utalt erre, és szerintem pont az volt a szándékuk, hogy a néző döntse el, hogy most hisz-e abban, hogy tényleg az érzések kivetülései voltak, vagy sem. Én az előbbiben hiszek, vagyis a három fős társaság végig megvezetett mindenkit, persze kizárólag a jó cél érdekében. Nem véletlenül kapcsolódtak Howard mellett azokhoz a személyekhez, akiknek a leginkább szükségük volt rájuk. És bár igen, a végeredményt nézve kissé klisés megoldásnak tűnik az egész, mégsem bánom, mert egészen jól lett kivitelezve az egész.
Értékelés: 9/10.
Összességében tehát nem volt olyan rossz ez a film, sőt, konkrét negatívumot nem is tudnék felhozni példaként, viszont tény, hogy érzelmileg nem érintett meg úgy, mint arra számítottam, éppen ezért vontam le végül egy pontot, és ítéltem oda egy erős kilencest. Ennek megfelelően csakis ajánlani tudom megtekintésre a filmet, remélem titeket is épp annyira fog kikapcsolni és egy kicsit elgondolkodtatni, kiszakítani a hétköznapi forgatagból, mint ahogy tette velem. 🙂
