Mintha megállt volna az idő a műsor körül.
Tegnap este a tavalyi évadhoz képest meglehetősen hamarabb indult el az idei X-Faktor, amelyet ezúttal is a tévé képernyő előtt “izgultam végig”, csakúgy mint az eddigi hat szériát. Az utóbbi években meglehetősen keveset kapcsolom be a televíziót, jóformán az egész estés showműsorok kivételével nem nagyon követek semmit sem rendszeresen – a Barátok köztöt is már lassan két éve nem nézem mindennap – ebből a szempontból pedig igenis kiváltságosnak érezhetné magát az RTL Klub tehetségkutató műsora, amiért minden szombat este esélyt adok a bizonyításra. Ez azonban egyáltalán nem egyenesen arányos a minőség és a színvonal növekedésével, sőt!
Az elmúlt évekbe mintha már az egész stáb belefásult volna az egészbe, és hiába próbáltak mindent elkövetni a minőség megtartásáért, a nézők érthető okokból mégis folyamatosan elpártoltak a műsorfolyamtól, így az egykor közel két milliós nézettséget is elérő X-Faktor tavaly már az egymilliós össz nézőszámot is alig tudta elérni. A blog rendszeres olvasói számára nem árulok el új információt azzal, ha azt mondom, hogy az én rajongásom is nagyot csökkent az idő előrehaladtával, ami a posztok számán is erőteljesen megmutatkozik, hiszen míg például minden élő show után elmondtam a véleményemet, addig tavaly már sokkal inkább csak a nagyobb fordulók, mint a válogató, tábor, mentorház, döntők és finálé lezajlása után ragadtam billentyűzetet kezeim közé.
A tavalyi finálét kitárgyaló írásomban úgy zártam soraimat, hogy nem biztos, hogy belenézek a hetedik szériába, végül mégiscsak győzött a megszokás, így tegnap este élőben néztem végig az első válogató adást. A rettentően hosszú, és hamar jelentkező reklámszüneteket eltekintve ezúttal is profin volt összevágva a műsor, és bár sokszor én is nagyokat nevettem egy-egy viccnek szánt versenyzőn, a továbbjutókat pedig majdhogynem meg is tapsoltam, mégis az adás véget érte után közel sem olyan szájízzel álltam fel a kanapéból, mint idestova 7 évvel ezelőtt. Az ok pedig igen egyszerű: teljes mértékben megszokottá vált az X-Faktor és még a személyeket érintő változások ellenére sem tudott sok újdonságot felmutatni…
A mentorok ezúttal is hozták a szokásos formájukat, legalábbis ByeAlex és Gáspár Laci mindenképpen, míg Puskás Peti mintha megemberelte volna magát, és a tavalyi csendes viselkedése helyett már az első adandó alkalommal kipattant a székből, és jól elszórakoztatta magát a versenyző produkcióján. Igen kellemes meglepetést okozott ezáltal, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is megtartja ezt az új oldalát, mert sokkal jobban állt neki. A műsor legjobb mentora, Tóth Gabi helyére beülő Radics Gigi pedig egész érdekes volt első benyomásra, a számításaim ellenére ő sem lapult meg hátul, és mindig próbált aktívan bekapcsolódni a beszélgetésekbe, hovatovább néha még terelgette is a jelentkezőket, szóval a ByeAlex szurkálódást, majd ezt követő eseményeket leszámítva a mentorokkal tényleg minden rendben volt, csakhogy egy ilyen fajta műsornál nem éppen nekik kellene a középpontban lenniük. Márpedig ők sokkal emlékezetesebb megnyilvánulást mutattak tegnap este, mint maguk a versenyzők!
Úgy tűnik, a folyamatosan felnövő generációk ellenére is tényleg kifogyóban vannak a tehetséges emberkék az országban, ugyanis még a továbbjutók többsége is eléggé középszerű dalokat tett le az asztalra. A készítők természetesen ezúttal is résen voltak, és próbálták úgy bemutatni a tehetségeket, hogy előttük mindig legalább vagy 5-6 kiesőt vágtak be, ezáltal még az átlagos is ezerszer jobbnak tűnt, de mégsem eléggé, mint ahogy azt gondolták. A legjobban talán azzal lehetne az egészet jellemezni, hogy míg az elmúlt évek során mindig volt több olyan produkció is, amit gyakran visszahallgattam a következő szombatig, emlékezzünk csak vissza Janicsák Veca, Takács Nikolas, Muri Enikő, Nagy Ricsi, vagy éppen Krizsma Gwendolin felejthetetlen produkcióira, amelyeket a mai napig nagyon szívesen előveszek, ha úgy tartja kedvem, addig most egyetlenegy olyan produkció sem vésődött be annyira a tudatomba, hogy én most feltétlenül utánakeressek az interneten.
Ám mégsem ez a legnagyobb szívfájdalmam, hanem az, hogy a minden válogató adás végére beidőzített katartikus pillanatokat adó utolsó versenyző is elmaradt ezúttal, merthogy a Freddie dalt éneklő srác kétségkívül érdekes volt, de közel sem váltott ki annyi érzelmet az emberből, mint mondjuk az előbb említett előadók bármelyike. Azt hiszem ezt mindent elárul a jelentkezők színvonaláról.
Persze messzemenő következtetéseket még korai lenne levonni, hiszen ez még csak az első válogató van, amit legalább még további három fog követni, így az esély még nagyon is megvan rá, hogy legalább egy hanem több Opitz Barbihoz vagy Mata Ricsihez hasonló őstehetségek is megfordulnak még azon a bizonyos színpadon, csak éppen a tegnapi rajt nem feltétlenül a bizakodásra ad okot. Én mindenesetre még egy ideig kitartok a műsor mellett, már csak a vadonatúj műsorvezető, Kiss Ramóna miatt is, akinek eddig nem sok szerep jutott, éppen ezért kíváncsi vagyok, hogy miképpen fog helytállni élete első műsorvezetői szerepkörében, különösen az élő adások során.
Képek forrása: RTL Sajtóklub