Könyvkritika: Lakatos Levente – Barbibébi

Mivel mostanában eléggé rákattantam a külföldi megjelenésű ámde igencsak sokat mondó/fontos témákat feldolgozó könyvekre, gondoltam ezúttal ismét egy hazai szerző szerzeményére teszem le a voksom. Lakatos Levente munkássága már régóta érdekelt engem, hiszen sok helyen olvastam már róla és a könyveiről, így esett a választásom a Barbibébi c. alkotására, ami ugyan nem lett teljesen tökéletes, mégis biztosan el fogom olvasni a napokban megjelenő folytatást, ugyanis nagyon is érdekel, hogy hogyan fog tovább folytatódni Barbara és Krisz hétköznapinak egyáltalán nem mondható élete.

Az eddigi könyvkritikák írásánál ilyen még nem fordult elő velem: egészen egyszerűen csakúgy kavarognak bennem a gondolatok, annak ellenére, hogy már eltelt pár hét, amióta befejeztem a könyvet. Sőt mit több, azt is nyugodtan mondhatnám, hogy eddig a legvegyesebb érzéseket a Barbibébi váltotta ki belőlem, hiszen Barbi egy rendkívül megosztó lány, akit szerintem vagy szeretni lehet vagy utálni, ennek ellenére én mégis valahogy a két szélsőség között rekedtem…

Még mielőtt bármi konkrétumot is írnék, kezdjük az alapsztorival: Barbara egy 17 éves lány, akinek igencsak bomba alakja van, ezt pedig ő szemrebbenés nélkül bármikor fel is használja. Félreértés ne essék, nem lesz prostituált a lány, de tény, hogy amióta összejött egy híres énekessel, könnyen a rivaldafényben találja magát, ahonnan nem akar kiesni, ezért pedig konkrétan bármire képes. Legjobb barátja Krisz, aki tulajdonságaiban sokban hasonlít a lányra, azért Barbival ellentétben általában képes felmérni, hogy mi az a határ, amit már nem kellene átlépni. Az általában azonban nem egyenlő a mindig szóval, így ő is követett el húzósabb dolgokat, egészen addig amíg legjobb barátnője ki nem adja legféltettebb titkát, ami miatt rettenetesen neheztel Barbira, ám kénytelen lesz a lány segítségére sietni, amikor egy rejtélyes idegen szándékosan elgázolja, Barbi pedig részleges amnéziában szenved…

A legtöbb gondom természetesen Barbival volt, akit valójában a kétes tulajdonságai miatt nem igazán sikerült  kiismernem. Egyrészről nagyon kiállhatatlan volt, és kicsit el is ítéltem amikor például többször is megszégyenítette Ginát, vagy ahogyan kiadta legjobb barátja legféltettebb titkát, másrészt viszont sajnáltam a balesete miatt, és az utána következő rehabilitáció alatt bizony megmutatta a jó és szerethető oldalát is. Rettenetes amin keresztül kellett mennie, amiről bizony kőkeményen a családja is tehet, mégsem tudtam igazán megszeretni Barbit.

A könyv másik főszereplőjét, Kriszt viszont nagyon megszerettem, és nem azért mert meleg, hanem egyszerűen a személyisége miatt. Azért Krisz sem egy ártatlan bárány, hiszen a Barbi féle szívatásokban gyakran részt vett, az esetek többségében azonban tisztában volt azzal, hogy hol a határ, és próbálta is észhez téríteni barátnőjét, sikertelenül. Becsülöm benne, amiért az árulás után is képes volt segíteni bajba került barátnőjén, a Balatoni kalandjait pedig kifejezetten élveztem, ami az érdekes mellékszereplőknek is köszönhető.

Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve egyáltalán nem volt szörnyű a Barbibébi, de egy erős hét pontnál többet nem tudnék adni. Ja, és még mielőtt elfelejteném, a hirtelen vég sem jött be túlzottan, de kárpótol az a tény, hogy hamarosan a kezemben tarthatom a folytatást, amit még idén el fogok olvasni mindenképpen. Az biztos, hogy ez a könyv a kettős érzelmek mellett az erőteljes gondolkodásra is “rákényszerített” amit csak díjazni tudok, hiszen szeretem, ha egy sorozatepizód/film vagy esetleg könyv megtekintése/elolvasása után még a hatása alatt vagyok, és kicsit megállok, hogy elgondolkozhassak a történteken, ezáltal pedig kicsit az adott dologhoz való szemléletem is megváltozhat.

Hogy kinek is ajánlom elolvasásra a könyvet? Elsősorban a Young Adult és/vagy krimi kedvelők vannak előnyben, de azoknak is érdemes elolvasniuk, akik szeretik a váratlan eseményeket, és karakterfejlődéseket. 🙂