Rácz-Stefán Tibor – Mikrofonpróba (Szállok a dalllal 1.)

Remélem mihamarabb megjelenik a folytatás.

Azt már sokszor elmondtam, hogy az író miatt tértem vissza az olvasás világába, a Fogadj el! olyan szinten megragadott, amire nem hittem volna, hogy bármely könyv is képes lesz. Ezért is örültem annyira, amikor kiderült, hogy a Mikrofonpróba kvázi a spin-off kötete lesz, hiszen az új szereplők mellett Dávid és Áron is aktív részesei lesznek a történéseknek. Bárha őszinte akarok lenni, kicsit azért tartottam attól, hogy a Fogadj el! után már nem lehet ebből az alapanyagból egy még érdekesebb történetet kreálni, de Rácz-Stefán Tibornak sikerült alaposan rám cáfolnia, sőt, az Ady kollégium falain belül zajló életük még egy picit jobban le is kötött, mint a Szép Remények Gimiben. A könyv legnagyobb átívelő száláért pedig tényleg le a kalappal, ismét sikerült egy kis egyediséget megalkotni.

A történet középpontjában az Ady Endre Gimnázium négy diákjából álló baráti társasága áll. Áron, Dávid, Máté és Xiara mind különlegesek a maguk módján, akik a kortársaival ellentétben különösen realistán látják a világot, nem csoda, hiszen nem egy visszautasítással avagy akadállyal voltak már kénytelenek szembesülniük az életük során. Hozzájuk csatlakozik az újonnan érkező Hanna, aki viszonylag hamar megtalálja a közös hangot az osztálytárasaival, ám a probléma sajnos hamar felüti fejét ami nagyban befolyásolja a kollégium jövőjét, emiatt pedig eléggé kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a diákok. Végül a közös érdeknek köszönhetően egy igen kockázatos lépésre szánják el magukat a tehetségkutató műsorban való indulásukkal, amivel könnyedén kilábalhatnának a szoros helyzetből, ám ugyanakkor könnyen végződhet akár csúfos kudarccal is.

Eddigi olvasmányaim alatt Róbert Katalin: Kezdjetek el élni! című regényén kívül nem nagyon volt még szerencsém több nézőpontú regényhez, szóval ebből a szempontból ismét sikerült valami újat mutatnia nekem az írónak. A legszebb az egészben, hogy sikerült végig minden történettel tökéletesen fenntartani az érdeklődésem, egyik karakter esetében sem éreztem azt, hogy gyengébb vagy netalántán kevésbé érdekesebb lenne a többiekhez képest, ennek köszönhetően pedig csak úgy faltam a lapokat. Sok esetben pedig szépen egybefonódtak az események, ami csak még több pluszt adott a történethez.

Külön tetszett az, hogy a karakterek ismét megmaradtak a realitás talaján, ráadásul olyan összetett személyiségnek bizonyultak, hogy az olvasók könnyedén tudnak azonosulni a hozzá közel állóval. Nekem mondjuk mégsem tudtam, hiszen mindenki tartalmazott egy kicsit az én személyes jellemvonásomból, míg Xiara az álma melletti kitartásának köszönhetően, Hanna pedig a blogírása kapcsán, addig Dávid az alapvető tulajdonságai miatt mint például a barátaihoz való hozzáállása vagy éppen a könyvek iránti végtelen szeretete miatt került közel hozzám. Áron és Máté persze már más eset, merőben különböznek tőlem, ettől függetlenül mindez nem jelenti azt, hogy ne szerettem volna meg őket, sőt! Imádtam a kissé piszkálódós beszólásaikat, különösen Máté esetében, Áron egyértelműen nagy karakterfejlődésen ment keresztül a Fogadj el! óta, mégis megmaradt a hitelesség határain belül, azáltal, hogy az alapvető személyiségvonásai kapcsán nem sokat változott.

Maga a közmédia által szervezet tehetségkutató, amire az egész könyv épült igen egyedi és egyben ötletes megoldásnak bizonyult, ráadásul az én esetemben ez csak egy újabb húzóerő volt, hogy mihamarabb beszerezzem és elolvassam a könyvet. Aki csak egy kis időt is eltöltött már a blogon, az valószínűleg már rájött, hogy mennyire szeretem az ilyen jellegű műsorokat – nem véletlenül írtam már annyit az X-Faktorról, és a TV2 showműsorairól (Rising Star, Star Academy, Az ének iskolája) – a Mikrofonpróba első kötete pedig remekül hozta ezt a vonalat, különösen az utolsó nagy megmérettetés. De erről majd egy picit később.

https://www.instagram.com/p/BbCjt1sBiiO/

Egyetlen egy negatívumot tudnék csupán felhozni, mégpedig azt, hogy ismételten kicsit soknak tartottam azt, ahogyan a főhőseink családi hátterének bemutatásával lett sok esetben megalapozva a karakterek későbbi cselekedetei. A leginkább Máténál volt felfedezhető, de mondjuk Xiara esetében is sokszor tetten érhető volt. Mindez egyáltalán nem ment az olvasás rovására, hiszen mindannyian tele voltak olyan lehetőségekkel és múltbeli szálakkal, amelyek akár külön regényként is megállták volna a helyüket, mégis kicsit zavart az, hogy tulajdonképpen nincs egyetlen olyan szereplő sem, aki viszonylag hétköznapi szülővel rendelkezne.

Ami pedig a könyv utolsó fejezeteit illeti, nos Caramel dalai egyértelműen telitalálatnak bizonyultak. Mindamellett, hogy igen népszerűek a könyvben előadott szerzeményei még remekül összhangban voltak a történettel vagyis sokkal inkább az egyes szereplők helyzetével. Ráadásul a részletes leírásoknak köszönhetően szinte a szemem előtt játszódott le Hanna és Márk duettje illetve Xiara és Áron közös tánca. A könyv végén bekövetkező cliffhangerekért viszont kicsikét bosszús vagyok, bár mivel már javában íródik a folytatás, feltehetőleg nem kell egy évnél többet várni ahhoz, hogy kezünkben tarthassuk a második kötetet. 🙂

Értékelés: 9/10.

Az egyetlen apró hiba ellenére ismét egy fantasztikus könyvvel örvendeztette meg rajongóit Rácz-Stefán Tibor, így a kilenc pontot maximálisan megérdemli. Érdekes és egyben realista karakterek, hétköznapi ugyanakkor a kiugrási lehetőséget biztosító sztori jellemezte a Mikrofonpróbát, miközben a részletes leírásoknak köszönhetően könnyedén bele lehetett képzelni magunkat a történések folyamába. Remélem a folytatás is legalább ennyire jó lesz. Addig meg csak kibírjuk valahogy a nyitva hagyó kérdéseket.

Kinek ajánlom elolvasásra?

Aki szerette az író eddigi regényeit, vagy éppen olvasója a blogjai egyikének, azoknak mindenképpen nyugodt szívvel ajánlom, nem fogtok benne csalódni. De persze Vörös Pöttyös na és Fogad el! rajongóknak pedig egyenesen kötelező beszerezni! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük