The 100: A második évadról

Csak ámulok és bámulok a végkifejleten.

Ismételten túl vagyok egy már-már szokásos intenzív The 100 darán – konkrétan az alvásidőmet áldoztam be, és így négy nap alatt megnéztem a tizenhat részt – és így elöljáróban csupán annyit mondhatok, hogy rettenetesen élveztem minden egyes fordulatot, merthogy WTF pillanatokban ezúttal sem volt hiány. A karakterek olyan dolgokat tettek meg, amikre álmomban sem gondoltam, mégis a cselekedetük után is teljesen hitelesek maradtak. Fű de nehéz spoilermentesen írni. Aki még nem látta a sorozatot, annak azt javaslom sürgősen tartson egy gyors darát, és nézze meg a két évadot, (ami összesen csupán huszonkilenc részt foglal magába), aztán jöjjön vissza elolvasni a kritikát. 🙂
Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Az évad ott kezdődött, ahol az előző befejeződött, vagyis Clarkék hiába nyerték meg a csatát a földiekkel szemben, idegenek elkábították őket, és egy idegen ám igencsak felszerelt helyen találták magukat. Ezzel pedig egy új helyszínt kaptunk, ahol pörögtek az események ezerrel. Kiderült, hogy a nukleáris robbanást az emberek egy része úgy élte túl, hogy a föld alá, egy bunkerbe menekültek, ám emiatt évekig nem érintkeztek a napsugárzással, ezáltal pedig egy enyhe sugárzás megölheti őket. Már az elején látszott rajtuk, hogy valami nem stimmel velük, túlságosan barátságosak voltak az égiekkel, aztán jött a várható ám attól még meglepő fordulat: évek óta kísérleteznek a földiekkel, hovatovább, egy szérumnak köszönhetően ők felelősek a kaszások “létrejöttéért” is… Személy szerint én ezt a szálat szerettem a legjobban, örületes volt nézni, hogy mikre nem voltak képesek az égiek, csakhogy életben maradhassanak. A Jasper-Maya románcot pedig imádtam. 🙂
De természetesen, ahogy a sorozattól már megszokhattuk, nem csak ezen a helyszínen zajlottak az események, hanem a szabadban is, ahol ugyebár még az első évad végén a Bárka összes lakosa visszatért a Földre, ám a landolásnak köszönhetően még mindig nem tudni, hogy összesen mennyien is élték túl. Mily meglepő, a kancellár döntő többsége, vagyis Abi és Marcus is túlélte a kvázi zuhanást, és próbálták átvenni a gyerekektől az irányítást, ám sikertelenül, hiszen Clarke-nak sikerült megegyeznie a földiekkel, így továbbra is ő maradt a fő irányító.

Imádtam a karakterek fejlődéseit is, ki jó, ki pedig rossz irányba fejlődött. Teljesen ledöbbentem amikor Finn csakúgy elkezdett vaktában lövöldözni, és ezzel megölve nem egy embert. De előtte is szemrebbenés nélkül megölte az egyik földit. Elképesztő mit hozott ki a fiúból Clarke hiánya. Persze meg is volt a következménye, hiszen a földiek csak úgy voltak hajlandók békét kötni, ha Finn-t feláldozhatják. Na ekkor jött a nagy WTF fordulat: Clarke, hogy megkönnyítse szerelme haláltusáját, egész egyszerűen hasba szúrta… De nem csak ez esetben okozott meglepetéseket Eliza Taylot karaktere, hanem akkor is meglepő volt a döntése, mikor előre tudta, hogy le fogják bombázni azt a falut, ahol a két csoport a békét kötötte volna meg. Röviden összefoglalva, rendkívül jól árnyalták a karaktert, és öröm volt nézni a gyötrődéseit is.

Mikor azt hittem, hogy nem érhet már meglepetés, az évadzáró epizódban sikerült még egy lapát izgalmat tenni az egészre a készítőknek. És itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy a földiek hogy elárultak az égieket, annak ellenére, hogy Lexa látszólag beleszeretett Clarke-ba, hanem Clarke döntése miatt. Az addigi döntéseire még volt logikus magyarázat, ám arra, amit az évadzáróban elkövetett, már hagy némi kivetnivalót maga után. Őszintén szólva az utolsó pillanatban bíztam abban, hogy sikerült egy mást megoldást találni, hogy ne kelljen mindenkit megölni, de ez sajnos nem jött össze. Clarke, hogy mentse társai életét, megölte a bunkerben lakókat… Ezzel a tettel szerintem már ő maga sem fog könnyen megbírkózni, éppen ezért volt teljesen logikus döntés az, hogy amikor visszaértek a táborba, akkor ő már nem ment be a többiekkel, hanem úgy érezte jobbnak, ha ezentúl egyedül boldogul tovább. Alig várom már a harmadik évadot, kíváncsi vagyok miképp fog az egésszel megbírkózni a csapat, hiszen ne felejtsük el, hogy Jasper a szerelmét veszítette el, Raven pedig összegabalyodott a mérnökkel. Jaj, ezt a részt is nagyon élveztem. 🙂

Értékelés: 10/10.
Az első évad után nem hittem volna, hogy képes még jobb lenni a sorozat, ám tévedtem, hiszen a második évad minőségileg még jobban odatette magát, aminek külön örülök. Ja és még nem is írtam külön a Jaha-s szálról sem, de szándékosan, hiszen alig tudtunk meg erről valamit, valószínüleg a harmadik évadban ez lesz a fő téma. Nézettség szempontjából sajnos egyáltalán nincs ok az örömre, hiszen ahogy a The CW-s helyzetjelentésben is írtam, az évadzáró epizód sajnos sorozatminimumot hozott, és nem túl rózsás a helyzet a csatorna számára fontos 18-34-es női korosztály esetében sem. Őszíntén bízom abban, hogy a harmadik évadra visszatérnek a nézők, mert ha nem fog javulni a nézettség, akkor sajnos könnyen lehet, hogy a harmadik évaddal véget ér ez a fantasztikus show…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.