Így kell tökéletesen megalapozni egy sorozatot.

A politikai témájú sorozatokat eddig ha tehettem, nagy ívben elkerültem, ez alól pedig egyes egyedül a Scandal élvezett kivételt, na és persze Katherine Heigl egy évadot megélt sorozata, a State of Affairs is hasonló témát boncolgatott, mégsem feltétlen sorolnám ebbe a kategóriába. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most úgy döntöttem, adok egy esélyt a Political Animalsnak, amivel nagyszerűen tudott is élni a minisorozat. Ennyire tökéletes pilotot már régen nem láttam, ahol tényleg minden a helyén volt, kezdve az érdekes magánéleti szálaktól a szimpatikus karaktereken át, tehát konkrétan még ha akarnék sem tudnék semmibe sem belekötni.

A történet szerint Elaine Barrish, egykori First Lady úgy dönt, hogy indul az elnökségéért, amiben egész családja támogatja, végül azonban mégis veszít. Politikai karrierje azonban nem ér itt véget, hiszen külügyminiszter lesz belőle, ám végső célját nem adja fel, éppen ezért két év elteltével újból indulni készül a választásokon, ezúttal pedig minden esélye megvan rá, hogy valóban ő lehessen az USA első női elnöke. Karrierje mellett pedig a magánéleti gondokkal is meg kell küzdenie, merthogy abból is akad bőven a Barrish családban.

Azt szerintem már most leszögezhetjük, hogy Sigourney Weaver nélkül nem lett volna ennyire jó a pilot, a színésznő ugyanis kitűnő választás volt erre a többoldalú, erős és karakán Elaine megszemélyesítésre. A kisugárzása szinte már az első percben megfogott és beszippantott, teljes mértékben együtt éreztem vele és megértettem a cselekedeteit. Elképesztő, ahogy az elnököt lepipálva teljes mértékben kézben tartotta a pilotban felmerült problémát. Valóban nagy öröm ilyen kaliberű női főszereplőkkel találkozni egyes sorozatokban.

Természetesen a többiek is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire beleszeressek a sorozatba. Elég csak Elaine gyerekeire gondolni, akik mindketten tartogathatnak még meglepetéseket. Na jó, Douglas esetében inkább a bulimiával küzdő menyasszonya az érdekesebb, de a folytatásban még kaphat ő is valami nagyobb szálat. A kissé alkoholista nagyi sem volt piskóta, imádtam a beszólásait, de különösen Douglas testvére, T.J. illetve az újságírónő keltette még fel a figyelmemet.

T.J. esetében nagyon is ráillik a család fekete báránya kifejezés, de cseppet sem hibáztatom amiért a drogok után nyúl, hiszen rettentő nehéz gyerekkora lehetett azáltal, hogy a szülei miatt minden lépését figyelhették, és akkor ehhez még hozzáadódik az is, hogy meleg. Kíváncsi leszek, hogy milyen irányba viszik majd el a karaktert. Míg T.J. a magánélete miatt, addig az újságírónő a szakmai karrierje miatt lehet érdekes a továbbiakban. Gondoljunk csak bele, mekkora fricska lehet az ő életében, hogy most azzal az ex Frist Lady-vel kerül bizalmasabb viszonyba, akinek anno minden döntését kifigurázta azért, mert nem merte otthagyni hűtlen férjét. Ezt remekül fel lehetne használni, márpedig valószínűleg fel is fogják, hiszen az a Greg Berlanti jegyzi a showt, aki ma a The CW szuperhősös sorozatait készíti. 🙂