Jobban magával ragadott a történet, mint amire számítottam.
Amerikában az idei tévés szezonban két országos csatorna is készült egy-egy időutazásos sémára épülő sorozattal, igaz mindkettő más-más módon értelmezte az alapfeladatot, éppen ezért még csak véletlenül sem nevezhetjük egyiket a másik koppintásának, már csak azért sem, mert a Frequency ugyebár egy mozifilm feldolgozása. Mivel azt már előre sejteni lehetett, hogy a nyomozás kulcsszerepet tölt majd be a sorozatban, ezért voltak némi fenntartásaim, ehhez képest nagy meglepetésemre mégis tetszett a pilot. Hogy pontosan mennyire, azt a továbbiakban spoilermentesen kifejtem.
A történet középpontjában a nyomozóként dolgozó Raimy áll, aki egy napon, édesapja régi rádióján keresztül képes lesz kapcsolatot teremteni múltbeli édesapjával, Frankkal, mégpedig pont abban a bizonyos 1996-os évben, amikor pár napra később Frank egy tűzharc következtében meghal. Ebből adódóan Raimy-nek esély nyílik rá megmenteni édesapja életét, amit meg is tesz, ám ezáltal olyan mértékben megváltozik az idővonala, ezzel együtt pedig az élete is, amelyre valószínűleg ő sem gondolt volna…
Elsősorban azért kapott tőlem egy esélyt a Frequency, mert a The CW képernyőjén fut, mégis ha nem tudom előre, hogy mely csatornáról van szó, akkor konkréten fel sem tűnt volna, hiszen a csatorna sorozataira jellemző szerelmi szálak itt lényegében kimaradtak, és csakis a nyomozásokra illetve a megváltoztatott idővonal miatti következményekre koncentráltak a készítők. Talán éppen emiatt volt üdítő végignézni az első részt, hiszen a múltban és a jelenben is pörögtek az események ezerrel, ez az idővonal összekuszálása dolog pedig rettentően bejött a számomra.
Ami a szereplőket illeti, sajnos egyik karakter megismerésére sem volt elegendő idő, mégis első benyomásra szimpatikusnak tűntek a számomra, főleg Raimy. Peyton List elképesztően profin hozta a figurát, akinél jobb választást nem is találhattak volna a castingosok. Kétségkívül sok lehetőség rejtőzik a karakterben, amiket ha kitudnak használni az írók, akkor feltétlenül maradok a teljes évadra. Azért remélem, hogy valami romantikát végül csak beleszőnek majd a történetbe. Kezdetben azzal is megelégednék, ha Raimy elkezdene nyitni Daniel felé. A többi szereplőről egyébként egyelőre nem vonnék le messzemenő következtetéseket, ahhoz ugyanis túl kevésszer voltak képernyőn.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve kellemeset csalódást okozott nekem a Frequency, éppen ezért előbb vagy utóbb csekkolni fogom a folytatást is, de a nagy kérdés továbbra is az, hogy hosszabb távon is be fog-e jönni számomra ez a formáció, vagy sem. Mindenesetre az erős hét pont mindenképpen jár a felvezetésnek, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire lesz képes lekötni a sztori. Szerencsére mivel a filmet én nem láttam, ezért könnyen érhetnek majd még meglepetések.
