Könyvkritika: Lauren Oliver – Mielőtt elmegyek

Ennyire kétértelmű érzéseket még egy könyv sem váltott ki belőlem.

Ezúttal ismételten egy nem túl hétköznapi témát feldolgozó alkotást ragadtam a kezeim közé. Egészen pontosan olyan értelemben vett nem túl hétköznapi a téma, hogy az emberek nagy általánosságban csak ritkán szoktak arról beszélni egymás között, vajon milyen milyen lehet a halál pillanatában és azután. Lauren Oliver pedig konkrétan erről a szerintem titkon sokak által foglalkoztatott kérdésekre próbált válaszokat adni az olvasók számára. Az alaptéma miatt joggal hittem azt, hogy engem rendkívül megfog hatni a könyv, és egy érzelmi hullámvasúton fogok részt venni az olvasás közben, ami nos, nem egészen úgy történt, mint amire számítottam. Ettől függetlenül nagyon örülök, amiért elolvastam, hiszen a maga módján igazán megszerettem a Mielőtt elmegyek univerzumát, a főszereplő szépséges karakterfejlődéséről már nem is beszélve. Hű de nehéz spoilermentesen megfogalmazni az érzéseimet a könyvel kapcsolatban, mégis megpróbálkozok vele, és ígérem, csakis a kritika utolsó szegmensében árulok majd el konkrét információkat.

Lauren Oliver regényének középpontjában a középiskolás Samantha Kingston áll, aki egy véletlen balesetnek köszönhetően életét veszti, ám az univerzum valamiért arra kényszeríti a lányt, hogy folyamatosan újraélje a halála napját. A suliban igencsak népszerű Sam pedig kihasználva az ölébe hullott esélyeket, szinte minden alkalommal más-más döntéseket hoz, amelyek kapcsán idővel rájön, mennyire kapcsolódnak egymásba az események sorozata, és végül egy igazán kemény döntést hozva véget szakít az ismétlődő napoknak…
Ahogy a bevezetőben is említettem, miután a végére értem az elolvasásnak, eléggé kavarogtak bennem az érzések és a gondolatok egyaránt, az pedig szerintem hatalmas erény akár egy könyv akár egy sorozat epizód/film számára, hogyha hosszasan elgondolkodik az ember a látottak vagy jelen esetben olvasottak után. Sam történetén keresztül csak még jobban felvilágosodtam, mennyit is számít egy-egy döntés adott szituációkban, és már csak emiatt megérte rááldoznom az egyébként sajnos kevés szabadidőmet.

Az előző kijelentésekkel ellentétben korántsem lett tökéletes a könyv, legalábbis számomra semmiképpen sem, és azt hiszem az oka igen egyszerű: hiába világosodott meg végül Sam, és írt le egy nagyon szép karakterfejlődést, valahogy mégsem tudtam vele teljes mértékben azonosulni, és ezáltal a vele történt események sem tudtak olyan mértékben meghatni, mint amennyire számítottam és szerettem volna. Azért természetesen nagyon tudtam értékelni a próbálkozásait, és sokszor azon kaptam magam, mennyire szurkolok, hogy minden összejöjjön neki, a végén pedig le a kalappal előtte.

Sajnos a regény szerkezete is egy kissé lelombozó volt számomra, ugyanis számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amikre nem feltétlenül kaptam választ. Nem is értem, pontosan miért is hétszer kellett újraélnie Samnek azt a bizonyos Február 12-ei napot, valamint az sem teljesen világos számomra, hogy miért is úgy ért véget a története, ahogyan véget ért. Pontosabban fogalmazva, az univerzum valóban Juliet megmentését várta el tőle? Logikusan, és az eddig tapasztaltak alapján, nem azért kell egy személynek átélnie egy adott napot akár többször is, hogy lényegesen változtasson rajta, hanem azért, hogy az újraéléssel rájöjjön valamire és esetlegesen tanuljon a hibáiból. A Mielőtt elmegyek pedig eléggé ellentmond ennek, de a kisebb részletek megváltoztatása nem is zavart engem, sőt mi több, ettől volt a sztori igazán különleges, hiszen egyrészről sosem ugyanazokat a napot éltük át, másrészt pedig érdekes volt látni, hogy egy-egy cselekedet megváltoztatása mennyire kihatással volt a további eseményekre.

Zoey Deutch lesz a készülő film főhősnője, Samantha Kingston

Bár kissé negatívnak tűnhet a kritika, azért a pozitív rész még mindig túlsúlyban van. Elég ha csak a mellékszereplőkre gondolok, és egyből jobb kedvre derülök, Sam barátnői például nagyon szórakoztatóak, ahogy a középiskola többi diákja is felkeltette a figyelmemet, ki-ki a maga módján. A szereplőkön kívül pedig a táj ábrázolása is élvezetes volt. Pont annyira írt le egy-egy helyszínt az írónő, amennyire feltétlenül szükség volt, én pedig a jó vizuális memóriámnak köszönhetően remekül magam elé tudtam képzelni az egészet.

Ha valaki nem szeret csak úgy a kezébe venni egy könyvet, vagy esetleg előnyben részesítik az olyan alkotásokat, amikből film is készült, azoknak üzenem, hogy elvileg jövőre kerül a mozikba a regény film változata, melyben a főszereplő Samantha Kingstont a Vámpírakadémiából is ismert Zoey Deutch fogja megszemélyesíteni, de főbb szerepekben feltűnik még a jelenleg Scream Queensben játszó Diego Boneta is, valamint az ex-Disney színész Logan Miller illetve Jennifer Beals lehet még ismerős név a sorozatrajongók számára, aki a kultikus L szériában játszott évekig. A további szereposztásról itt tudtok tájékozódni, ha pedig még több konkrét és megbízható forrásból származó információ kerül napvilágra a filmmel kapcsolatban, arról egy külön posztban én is beszámolok majd.

Értékelés: 8/10.
Akármennyire is megszerettem a könyvet, hagyott maga után néhány megválaszolatlan kérdést, ami gyanítom, hogy az is marad, ez pedig érthetően bosszantó számomra. Ettől függetlenül csakis ajánlani tudom a könyvet, elsősorban a Young Adult műfaj kedvelőknek, másodsorban pedig mindenkinek, aki kicsit is szereti a különleges témákat, és a mindenki alatt fiúkat és lányokat illetve akár felnőtteket is értek. Ja, és még mielőtt el nem felejteném, Ha maradnék rajongók nagy előnyben. 🙂

http://2.bp.blogspot.com/-d_jLn567jRQ/VlbQszd7_GI/AAAAAAAAHu0/AHfZoPGkfoU/s1600/bg07.png
Kíváncsi lettél? Rendeld meg itt!
http://2.bp.blogspot.com/-d_jLn567jRQ/VlbQszd7_GI/AAAAAAAAHu0/AHfZoPGkfoU/s1600/bg07.png

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.