Továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, ám ott van az a fránya de…
Miután tavaly májusban szerencsésen megmenekült a sorozat, és kiderült, hogy csupán 10 epizódból fog állni a midseasonban rajtoló második szezon, kicsit megkönnyebbültem, mert azt hittem, hogy a kevés epizódszám na és persze a rendelkezésre álló viszonylag sok idő miatt egy minden szempontból tökéletes évadot fogunk kapni. Nos, ez már a legelején megdőlni látszott, hiszen az érezhető koncepcióváltozás és a kissé elszappanosítás mellett sajnos akadt néhány teljesen megalapozatlan, majdhogynem a levegőben lógó fejlemény, amelyek egyáltalán nem tettek jót a sorozatnak. Mégsem mondanám teljes kudarcnak a teljes második évadot, voltak azért itt szép pillanatok, és különben is, a karakterek annyira a szívemhez nőttek már, hogy még kénytelen vagyok elengedni a sorozatot. Pedig a mostani jelek nagyon afelé mutatnak, hogy bizony kénytelen leszek…
És akkor, ahogy az általában lenni szokott, a továbbiakban spoioleresen fejtem ki a véleményem.
Az egyik legnagyobb változás amit a második évad magával hozott, az a Rittenhouse jelenlétének növelése volt, amivel nem is lett volna semmi probléma, hogyha alaposan felvezetik az egészet. A teljes évad egyik leglogikátlanabb lépése Lucy nagyapjának behozatala volt, aki az előre beígért fenyegetőzései ellenére olyan szinten rángatták bábon, ahogy az a nagy könyvekben megvan írva. Egészen konkrétan semmi értelme nem volt a nagypapa jelenlétének, egy percig sem tudtam komolyan venni, még az Emmával kialakult kapcsolatát sem tudtam komolyan venni, inkább csak szegény lányt degradálta ez az egész szituáció, szegény sokkal jobbat érdemelt volna.
A Rittenhouse központi emelésével egyidejűleg sikerült az íróknak az egyik legjobban megírt karaktert kinyírniuk. Flynn kasztrálását nem volt könnyű végignézni, jóformán egy-két akciót leszámítva csak a szerelmi szálak tovább bonyolítása miatt szabadították ki a börtönből. Az első évadban megismert féktelen ámokfutása és bosszúvágya már rég a múlté, ezáltal pedig az egyediségét is elvesztette. Bármennyire is szerettem régen a karaktert, ebben a formában semmi értelme sincs a maradására, még a Lucy-val való kapcsolatának alakulására sem vagyok kíváncsi. Így is épp elég az idegesítő és irritáló Jessicát elviselni, akinek a hirtelen felbukkanásától kezdve azt vártam, hogy mikor áll már át, vagyis jobban mondva vissza a Rittenhouse oldalára. Mert azt egy pillanatig sem hittem el, hogy olyan ártatlan bárány lenne, mint aminek beállította magát. Nagy kár, hogy minderre az évadzáró epizódig kellett várni.
De nemcsak a Rittenhouse illetve a szerelmi szálak kezelése képezték az évad megkérdőjelezhető eseményeit, hanem bizony Jiya látomásai is, legalábbis az elején mindenképpen. Nem tartottam ugyanis túl jó ötletnek az eddig viszonylag reálisan kezelt sorozatot keresztezni ezzel a a természetfeletti vonallal, végül mégis pozitívan csalódtam az egészben, hiszen egész jól kezelték az írók a helyzetet, arról nem is beszélve, hogy ezáltal Jiya is előtérbe kerülhetett, aki még mindig rendületlenül cuki de mégis karakán egy teremtés. Rufussal pedig nagyon aranyos párost alkottak együtt, számomra ők az egyik biztos pont. Vagy legalábbis azok voltak. Mert ugyebár az évadzáróban történtek könnyen átírhatják a jövőjüket.
Kicsit haragszom is az írókra, amiért az utolsó két részre tartogattam ennyi patront, Jiya múltban történő maradását például kifejezetten imádtam, de számomra mégiscsak Emma öldöklése tette fel az i-re a pontot. A nagyapa halála már régóta érett, ahogyan Lucy édesanyját sem hittem hosszú életűnek, utóbbit azonban mégiscsak sajnálom egy picit, mert néha azért voltak jó pillanatai, na meg az Arrow után jó volt viszontlátni a színésznőt egy olyan sorozatban, amit én is rendszeresen követek. És amikor már azt hittem, hogy meglepniük, mindig bedobtak egy olyan bombát, hogy csak szó szerint lestem. Rufus halála kifejezetten WTF pillanat volt, mert sokat hozzátett ahhoz, hogy a csapat ennyire működőképes legyen, mégis, idővel sikerülne megbékélnem a gondolattal, éppen ezért sem tetszett az utolsó két perc. A jövőbeli Lucy és Wyatt felbukkanása még hozhatna is némi friss vért a sorozatba, ám az érkezésük céljával, vagyis Rufus megmentésével már nem feltétlenül értek egyet, hiszen ezáltal könnyedén átválthatna Vámpírnaplókba a sorozat, és ha más Rufus halálát sikerülne megelőzni, akkor miért ne tennék meg másokkal is? Kicsit ingoványos talaj ez, no.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve, és az első évadot figyelembe véve viszonyítási alapnak, hét pontnál többet nem tudok adni a második szezonra. Egyébként tavalyhoz hasonlóan megint ott vagyunk ahol a part szakad: ismét kérdéses a sorozat további sorsa, de cliffhanger ide vagy oda, ha csak a nézettséget veszem figyelembe, a csatornának nem érdeke folytatni a sorozatot. Ugyanakkor ott van az a bizonyos adókedvezmény is, amit akkor kapnának meg, ha leforgatásra kerülne a harmadik évad. Ebből is látszik, hogy nem olyan egyszerű mindez, nem véletlenül nem döntött még róla az NBC vezetősége. Én azért még reménykedem a harmadik évadban, de fel vagyok rá lelkileg készülve a kaszára is.
