The Walking Dead: A negyedik évadról

A harmadik évados kissé negatív hangulatú kritika után végre ismét csakis jókat írhatok a sorozatról, hiszen nagyon bejött nekem a teljes negyedik etap. Félre ne értsetek, azt továbbra sem tudom mondani, hogy olyan tökéletes lenne a sorozat, mint a legelején, sőt az évadzáróban történtek alapján a folytatásban akár olyan irányba is elvihetik a készítők a történetet, amely nekem nagyon nem fog tetszeni, egyelőre azonban bizakodok, és örömködök azon, amiért egy ennyire fantasztikus negyedik évadon vagyok túl. Az biztos, hogy drámai jelenetekben és erkölcsi kérdésekben ezúttal sem volt hiány.

Bár azzal eddig is tisztában voltam, hogy eredetileg egy szezon két részletben került adásba, ez a darálás szempontjából nekem nem tűnt fel, hiszen míg a második évad a farmon játszódott, addig a harmadik tulajdonképpen a börtönben. Nos, ezúttal egyértelműen lehetne egy élest határt húzni a negyedik évadon belül, hiszen a félévadzáróban a börtön odaveszett, így a nagy csapat is darabokra hullott, és engem sokkal jobban lekötöttek a menekülős részek, nem beszélve arról, ami a kislányokkal történt, de ne szaladjunk ennyire előre.

Bármennyire is érdekfeszítőbb volt látni azt, ahogyan szépen lassan, de mindenki Terminus felé veszi az utat, azért jó volt látni, ha csak egy rövid időre is, de megpróbáltak sokkal élhetőbb körülményeket varázsolni a börtönben, kezdve az állattenyésztéssel és növénytermesztéssel, csakhogy ez a fajta nyugalom sem tarthatott sokáig, hiszen jött a járvány. Ezt a fajta betegséges szálat egyébként zseniálisnak tartottam, hiszen rendkívül életszerű volt ahogy bemutatták, hogy egy viszonylag zárt közösségen belül mennyire hamar le tud csapni a betegség, és gyógyszer híján bizony valóban könnyen kitörhet a járvány. Szerencsére nem húzták el sokáig ezt a szálat, ahogy a Kormányzó újbóli felbukkanását sem. Az előző évadban beígért nagy összecsapás tehát valóban megtörtént, a börtön elvesztésével pedig a lakók kénytelen voltak elhagyni az addigi menedéküket.

Mint már említettem, az évad második fele, a menekülés sokkal jobban lekötött, ahogy a részek felépítése is, miszerint egy részen belül egy vagy legfeljebb csak két csapattal foglalkoztak az írók, ezáltal pedig kaptunk ismét olyan minőségi jeleneteket és karakterfejlődéseket, mint régen. Kétségkívül a legmegrázóbb és erkölcsileg a legnehezebb kérdés a kislány testvérpárhoz köthető. Az idősebb testvéren, Lizzie-n már korábban is látszott, hogy sajnos képes lenne a gyilkolásra, hiszen Rick kislányának elég hosszú ideig befogta a száját és az orrát, ám mégis nagyon megrázó ás WTF jelenet volt, amikor végül megölte a húgát, hogy bebizonyítsa a többieknek, amikor zombiként visszatér, akkor nem olyan veszélyes, mint gondolnánk. Végül Carol és Tyreese egy nagyon súlyos döntést hoztak meg azáltal, hogy megölték Lizzie-t, de lássuk be, ez volt a legésszerűbb lépés, hiszen az a kislány  mindenkire nézve egy potenciálist veszélyt jelentett. És a jelenet, ahogy Carol meghúzta a ravaszt, annyira szívbemarkoló volt, hogy nálam is majdnem eltörött a mécses… És most már bátran kijelenthetem, hogy bizony megszerettem Carolt! Míg az első két évadban szimplán csak irritált még a jelenléte is, addig a harmadik évadban már sikerült megkedvelnem, mostanra viszont már meg is szerettem. Azt nem állítom, hogy ő lenne a kedvenc szereplőm, – sőt mi több amióta kiírták Andrea-t, azóta igyekszem nem nagyon kötődni karakterekhez – de már nem is szeretném, hogy egyhamar távozzon a sorozatból.

Egy ilyen drámai rész után nem gondoltam volna, hogy az évadzáróban a készítők egy ekkora “meglepetést” tartogatnak a nézőknek. Lássuk be, hiába tűnik reálisnak ez az egész, mégiscsak gyomorforgató ez a kannibálos szál behozása. Őszintén bízom abban, hogy ezt az ötödik évadban nagyon hamar le fogják zárni, és nem fognak belemenni a részletekbe, mert ha mégis megteszik, akkor kénytelen leszek kaszálni a sorozatot, ugyanis ezt már nekem is túl sok lenne.

Most először éreztem azt, hogy mennyire el tudnak különülni egy évadon belül az események, ami nem feltétlen baj, de mégis jobban tudom értékelni azt, amikor egységesen erős egy sorozat, és nem pedig szakaszonként. Az biztos, hogy remekül szórakoztam a darálás alatt, nyolcnál több pontot azonban mégsem tudnék adni a látottakra, már csak a kannibálos szál miatt sem. Az ötödik évadnak tehát természetesen adok még egy esélyt, de ha nagyon olyan irányba mennek el a készítők, amerre nem szeretném, akkor fájó szívvel ugyan, de befejezem a The Walking Dead nézését.