The Tomorrow People S01/1: Az első évad első feléről

Ahogy telnek a részek, egyre jobb lesz a sorozat.
Ez az egyetlen idei újonc, amit heti felbontásban nézek, így naprakész vagyok vele. A következő újonc, amiből szeretném behozni a lemaradásom az a Witches of East End lesz, de most kanyarodjunk vissza a The Tomorrow People-ra. Amit az elején írtam igaz. Egyre jobban elmélyedünk a történetben, egyre kétségesebb, hogy sikerül-e megtalálniuk Stephen édesapját, valamint kiderült, hogy nem Jedikah a főgonosz, és, hogy neki is vannak érzései. Sajnos több mint valószínű, hogy nem fog második évado kapni a sorozat, mert ez a leggyengébben teljesítő újonca a The CW-nek, ezért hamarosan átteszik Hétfőre a Szerda helyett.


Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Kezdjük a szerelmi háromszöggel. Már az elején lehetett sejteni, hogy Cara számára Stephen nem közömbös, valamint ez fordítva is kölcsönös. Sajnos azt kell, hogy mondjam nem érzem a kémiát sem Stephen és Cara, sem John és Sara között. Vajon ez Peyton List hibája? Őszintén, nemtudom. A színésznővel nincs különösebb bajom, mégsem tudja átadni az érzéseket. Ha már szóba került John: az egyik WTF fordulat volt, amikor kiderült, hogy ő tud embert ölni, egy másik WTF pillanat pedig, amikor kiderült, hogy ő ölte meg Stephen apját. Sem a karakterrel, sem az őt alakító színésszel, Luke Mitchell-el nincs bajom. Sőt. Nagyon érdekes a karakter, Luke pedig nagyon jól hozza ezt a sejtelmes, titokzatos alakot. Jól éreztem én, hogy a H2O-ban nyújtott alakításánál ő sokkal jobbat is tud.
Most egy picit a főhőssel foglalkozok. Stephen helyében én hagynám Sara-t és inkább Astrid-ot választanám. Nagyon kedves figura, akiben szerintem van még kiaknázatlan lehetőség. Remélem a folytatásban nagyobb szerepet kap. Ahogy Setpehen anyja is. Nagyon szimpatikus a színésznő és a karakter is. Visszatérve Stephen-re. Bevallom őszintén, eddig nagyon kevés, sőt szinte egy olyan filmet/sorozatot sem láttam, amiben Robbie Amell játszana. Ez ebben az évadban nagyot fordult, ugyanis szerepelt ugyebár a Revenge első évadában, ahol elég kevés szerepe volt sajnos, valamint a napokban láttam a Picture This! (Parti-randi) c. filmet, amiről jövőre érkezik egy kritika. Kellemes meglepetés a srác, az pedig külön öröm, hogy Stephen Amell unokatestvére, és hasonlítanak is egymásra. 🙂 A színészi játékával nincs baj, jól hozza Stephen figuráját, habár volt egy-két jelenet, amikor nehezen hittem el, hogy ő még mindig középiskolás, de ezt elnézem.
Sokáig azt hittem, hogy a “főgonosz” és az Ultra egyetlen vezetője Jedikiah, aztán kiderült, hogy ez korántsincs így, ő is csak egy “bábu”. A tényleges vezető nevét ugyan nem tudom, de Simon Merrells kelti életre, aki első látásra sokkal “félelmetesebb” mint Mark Pellegrino (Jedikiah alakítója), és belőle tényleg kinézem, hogy lelkifurdalás nélkül képes bárkit megölni. Jó húzás volt ez a készítőktől. Jedikiah pedig beleszeretett egy Tomorrrow People-ba! Ez is egy WTF momentum volt, de így emberibb oldalt kapott a karakter.
Hogy mit várok a folytatásban?
Először is, kíváncsi vagyok, mit fognak kezdeni Jedikiah-val és szerelmével. Másodszor több jelenetben szerepném látni Astrid-ot és Stephen édesanyját. Harmadszor, nagyon örülök, hogy Julie Plec nagyon kicsi teret kapott a sorozatban, ugyanis a szerelmi háromszög eddig (még?) az eltűrhető kategóriában van, remélem ez nem fog változni. Ha ilyen izgalmas marad a történet az évad második felében is, akkor nagyon reménykedek egy második évadban. Remélem, hogy tavasszal magára talál a sorozat nézettség tekintetében, és tényleg kap folytatást, de ha nem, nagyon remélem, hogy rendes lezárást kap, és nem cliffhangerrel záródik majd a történet.
Értékelés: 7/10.
Azért maximális pontszámra nem tudom értékelni, de egy erős közepesre annál inkább. Ha így halad tovább a történetszál, ahogy az utóbbi két-három epizódban, akkor akár egy nyolcast is kaphat majd . 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük