Első körben: Malibu Country

Mostanában, magam sem tudom miért, de szívesebben kezdek bele új sorozatokba, minthogy a rég bejáratottakat folytassam. Hogy miért van ez, magam sem tudom, most ilyen hangulatban vagyok és kész. El sem hiszem, hogy eddig elkerülte a figyelmemet a sorozat. Annyira jó volt az első rész, hogy e kritika megírása után rögtön neki is vetem magam a folytatásnak. Sajnos nagyon hamar a végére fogok érni, hiszen összesen 18 epizód készült el ebből a remekműből. Egy kicsit mérges is vagyok, amiért nem haraptak rá az amerikaiak, ugyanis annyira jó humora van az egész shownak. Elsősorban nem is a történet a fontos, nyilván nem szabad elsiklani felette, de nekem elsősorban a rettenetesen jó helyzetkomikumok miatt tetszett annyira a pilot.

A show középpontjában Reba MacKenzie áll, aki a családja miatt feláldozta a zenei karrierjét, ám amikor kiderül, hogy a férje a tizenöt éves házasságuk alatt folyamatosan megcsalta őt, az élete a feje tetejére állt, így a gyerekeivel és édesanyjával együtt Malibu-ba költözik, nagy álma pedig, hogy ismét zenélhessen, ám a férje miatt, aki híres contry zenész csak akadályokba ütközik. Ám nem állíthatja meg senki sem, és ahelyett, hogy feladná, ír egy új dalt, amit a Malibu-i kiadóba bead. Már a sztori miatt is említésre méltó a sorozat, hiszen jó látni egy olyan show-t, amiben azt mutatják be, hogy bármikor sikerülhet új életet kezdeni, illetve sosem adjuk fel az álmainkat. Már csak abban bízok, hogy kapott valamiféle lezárást a sorozat, az utolsó részben pedig sikerülni fog Reba álma, és ismét foglalkoztatott énekes lesz belőle.

A főszerepre telitalálat volt Reba McEntrie választása, akit eddig nem nagyon ismertem, ám annyira szerethető és esendő, legalábbis ebben a show-ban, hogy azt hiszem, hogy bele fogok kezdeni a Reba című sorozatába is majd egyszer. Szokatlan, de ezt a showt inkább a felnőtt karakterek miatt érdemes nézni, engem legalábbis sokkal jobban érdekel Reba és az anyukája, Lillie sorsa, aki egy rendkívül érdekes és egyben oltárian vicces karakter, imádtam azokat a jeleneteket, amikben ő is benne volt. A marihuánás nyalóka okozta jeleneteknél konkrétan fetrengtem a röhögéstől. Azt hiszem, le kellene már szoknom az éjjeli szitkom nézésekről, mert tényleg nem lehet kellemes állandóan felkelni a röhögéseimre. 🙂 Ahogy már említettem, a gyerekek sorsa hidegen hagy, sőt a fiú, Cash még egy kicsit irritál is, azonban a lányban, June-ban és az állítólag meleg szomszédban látok fantáziát, remélem a folytatásban is legalább annyira vicces és kínos szituációkba fognak belekeveredni, mint az első részben. A kínosról jut eszembe, a meleg fiú anyja is oltári figura, képes öt perces ismertség után a legintimebb kérdéseket feltenni.

Hűha, mostanában elég sokszor adtam már tíz pontot, de mit tehetnék, ami megérdemli, az megérdemli. 🙂 Írás közben próbáltam negatív dolgokat is keresni, de nem találtam, talán a kamaszok gyengítették egy picit az élvezhetőségi faktort, de szerintem a folytatásban már ők is belejönnek majd. Nincs mese, tényleg nagyon jól szórakoztam az első epizódon, nemsokára megnézem a folytatást is, tippre már a jövőhéten olvashattok is majd egy Sorozatkritikát.