Mindig meg tud újulni a sorozat.
A sorozat erőssége egyértelműen az, hogy amikor azt hinné az ember, hogy kész, ebben a karakterben már nincs több lehetőség, na ekkor mégis sikerül meglepniük az íróknak, természetesen pozitív értelemben.
Ismét egy csodálatos évadon vagyok túl, és már előre fogom sajnálni, hogy csupán egyetlen évad és tizenhárom rész után végleg véget ér ez a szép utazás. A nyolcadik évadban egyébként az eddigiektől eltérően volt egy-két tematikus epizód, amiről azt hinné az ember, hogy csak a töltelék miatt szükséges, ám mégis annyira kapcsolódott a sztorihoz, hogy öröm volt nézni. Nem utolsó szempontból pedig rengeteget nevettem azon a bizonyos lánybúcsús részen.
Még mielőtt konkrétan a lényegre térnék, engedjétek meg nekem, hogy egy bekezdés erejéig röviden taglaljam, mégis hogyan és mikor találtam rá a sorozatra, és kritikák hiányában mit is gondolok az előző évadokról.
Körülbelül két évvel ezelőtt találtam rá a sorozatra, már az első rész nagyon megfogott, mondhatnám azt is, hogy szerelem volt első látásra. A sok szál és karakter mellett imádtam nézni, ahogy Lucas és Nathan ellenszenve egymás iránt hogyan oldódik fel időről-időre, a vége felé pedig már-már igazi testvérekké váltak. 2013 nyarán, két hónap alatt gyorsan le is daráltam az első hat évadot, majd miután megtudtam, hogy a hetedik évadtól már már nem lesz benne Chad-Michael Murray és Hilarie Burton, a két kedvenc szereplőm és párosom egyben, plusz még szinkron sem volt az RTL Klub hektikus vetítésének köszönhetően kicsit megtántorodtam, így egy időre felhagytam a sorozattal. Majd miután az RTL Klub végre elhozta a hetedik évadot is, kétkedve ugyan, de tavaly gyorsan ledaráltam, és azt kell, hogy mondjam, összességében pozitívan csalódtam, hiszen az új karakterek körül annyira pörgött a sztori, hogy konkrétan nem is volt idő hiányolni Lucas-t és Peyton-t.
És akkor a továbbiakban a nyolcadik évadról fogok írni, természetesen Spoileres leszek!
Míg a hetedik évad esetén a CW először csak 13 részt rendelt be, emiatt pedig az utolsó nyolc rész eléggé összeszedetlen volt, hiszen a fő vonalakra pont került a tizenharmadik részig, addig a nyolcadik évadnál már rögtön 22 részt kapott a sorozat, így ez a veszély nem állt fent jelen esetben. Ráadásul bár nézettségileg még mindig a toppon volt a sorozat, sokáig arról szólt a fáma, hogy nem lesz több évad, így az évadzáró rész sorozatzárónak is tökéletes volt.
Annyira megszerettem az összes karaktert, hogy nehezen tudtam dönteni mégis melyik szál tetszett a legjobban, végül mégis Brooke és Julian kapcsolatának az alakulása fogott meg leginkább. Volt itt eljegyzés és házasság, az évad végén pedig még a hőn áhított baba is összejött nekik. Sophia Bush mindig is nagy kedvencem volt, éppen ezért sajnálom annyira, hogy jelenleg egy rendőrös-nyomozós szériában szerepel. Visszatérve Brook-re, az évad elején bizony ő is megjárta a poklot (akárcsak Hayley tavaly) a cége elvesztésével, és sem volt fair, hogy pont neki nem lehet gyereke, aztán végül minden jóra fordult. Karen kávézójának újranyitásáért pedig jár a pacsi a készítőknek. Nem bántam volna, ha a nyitásra sikerült volna Moira Kelly-t visszahívni…
A sorozat veterán párosa egyértelműen Hayley és Nathan, akik még ennyi idő elteltével is érdekesek tudtak lenni. Na nem azt mondom, hogy lerágtam a tíz körmöm miattuk, de ők képviselik azt, hogy bizony tényleg létezhet a Nagy Ő, és a hullámhegyek és völgyek ellenére is érdemes kitartani a társad mellett. Azért, hogy teljes legyen a kép, ők is kaptak egy gyereket, mert miért is ne. 🙂 Viccet félretéve ez esetben is örülök a gyermekáldásnak, hiszen Hayley igazán csak így tudott túllendülni szeretett édesanyja elvesztésén, akit egyébként a hetedik évadban láthattunk először…
Azért tud még a mai napig is elbűvölni a One Tree Hill, mert hiába van sok szereplője a shownak, mindenkire jut kellő mennyiségű idő. Ott van példának okáért Milicent és Mouth, akik bár egy jó időre különmentek, mégis jó volt nézni az egymásra találásukat, annyira cukik együtt. Quinn és Clayton is jó párost alkotnak együtt, akik drámai vonalat is kaptak, amit véleményem szerint egész jól megoldottak. Nyilván nem aggódtam, vajon túlélik-e lövést, mégis a helyzetből igen szép jelenetek születettek. Clay testen kívüli szemlélése például kifejezetten tetszett. De, ahogy a bevezetőben is említettem a tematikus részeket, mint például a lánybúcsús, szuperhősös vagy a nyaralásos részt is rendkívül élveztem. 🙂
Azért volt egy kis negatívum része is az évadnak, gondolok itt a csiki-csuki játékra ami Alex, Chase és Mia között volt, bár azt el kell ismerni, hogy nem egy szórakoztató pillanatot okozott. További negatívumként tudnám még felsorolni, hogy Dan-t is, akivel az elmúlt években már nagyon nem tudtak mit kezdeni, így nagyon helyesen most már csak vendégszereplőként tűnt fel, bár azok a pillanatok is megkérdőjelezhetőek voltak, már ami a fontosságát illeti.
Értékelés: 8/10.Minden gond nélkül kiszórok az évadra egy erős nyolc pontot, és már most sajnálom, hogy már csak egy évad és tizenhárom rész maradt hátra a sorozatból. Azért arra kíváncsi leszek, hogy az RTL végül mikor is hozza el az utolsó évadot. Nagyon ajánlom, hogy még lehetőleg idén vetítse le, és ne babráljon ki a rajongókkal annyira, hogy ha már a nyolc évadot leadta, akkor pont most fejezze be…
Post Views: 1 374
