13 Reasons Why (Tizenhárom okom volt): A negyedik egyben utolsó évadról

Végre véget ért a sorozat.

Elkeserítő dolog ilyet leírni, de tényleg megkönnyebbülést érzek amiért a negyedik évadával véget ért a 13 Reasons Why. Most joggal tehetnétek fel nekem a kérdést, hogyha ennyire nagy teher volt már számomra a sorozat, akkor miért tartottam ki mellette, az ok viszont egyszerű. A zseniális első évad, no meg a szintén fantasztikus könyv miatt úgy éreztem tartozom a készítőknek és az írónak azzal, hogy ameddig képernyőn van a sorozat, addig én is hűséges nézője leszek. Pedig tényleg nem volt könnyű dolgom, mi sem bizonyítaná ezt jobban, mint az a tény, hogy az utolsó etapot harmadik nekifutásra sikerült csak a napokban befejeznem.

Ha érveket kellene felsorakoztatnom, hogy mennyi pozitívum és mennyi negatívum történt az utolsó fejezetben, akárhogy is nézem, sajnos az utóbbi felé mozdul a mérleg nyelve. Hovatovább, ha azt nézem, hogy tudott-e valami olyan pluszt adni, olyan helyzetet vagy szituációt kreálni, amivel csak még inkább sikerült elmélyíteni szereplőinket, egy kivételével ebben az esetben is a nem a válaszom. Látva a teljes sorozatot, egyértelműen kirajzolódott bennem az a tény, amit már korábban is sejtettem, mely szerint már a második évadot sem feltétlen kellett volna elkészíteni, de az biztos, hogy a második szezonon túl nem kellett volna tovább menni. Tényleg nagyon sajnálom, amiért ezt kell mondanom, mert a harmadik és a negyedik évadban is voltak jó ötletek, de sajnos a kivitelezésnél elcsúsztak a dolgok.

A továbbiakban spoileresen folytatom tovább az értékelést.

Az évad egyik főszála egyértelműen Clay köré épült, egészen pontosan a tudathasadásos állapotának köszönhetően. Bármennyire is tetszett az irány, amely felé elindultak az írók, és Clayen keresztül szerették volna megmutatni, eljöhet az a pont, amikor már az ember egymaga nem képes feldolgozni a történteket, csak szerintem túlságosan elhúzták ezt az egész szálat, ami által még komorabb, sötétebb képet kapott az egész negyedik évad, és ez az egész nem feltétlen tett jót a sorozatnak. Sajnos nem ez volt az első eset a sorozatban, amikor volt egy jó ötlet, de a kivitelezés valahol mégiscsak félrecsúszott. Szóval bármennyire is értékelem ezt az alternatív feldolgozási lehetőséget, a keserű szájíz mégis bennem maradt, nem beszélve arról, hogy sikerült elérniük nálam azt, hogy egy kicsit irritáljon Clay jelenléte. Az állandó mártírkódása sokadjára már inkább volt idegesítő, mintsem megható.

A másik bosszantó motívum az egész végzős évfolyamhoz köthető, ezek a diákok ugyanis semmit sem tanultak a hibáiból, a múltban történt tragédiákból, és ugyanazokat a hibákat követték el újra és újra. Ahelyett, hogy tényleg összefogtak volna, és egy szoros barátság alakult volna ki köztük, inkább csak még tovább titkolóztak egymás előtt, ezáltal pedig egy rakat felesleges eseményt kreáltak, amivel csak húzták az időt. A közel egy órás epizódok korábban sem tettek jót a sorozatnak, de itt a véghajrában tették fel az i-re a pontot, és tették mindezt az “élvezhetőségi faktor” rovására.

A negyedik évadot akár az írói kreativitás hibájaként is jellemezhetném, ugyanis tele volt kihagyott lehetőségekkel. Vegyük csak például Montgomery és Bryce sorozatos felbukkanásait. Még előbbi jelenlétét valamilyen szinten meg is értettem, hiszen az évad másik átívelő szála a halálának eltusolásának felfedése volt, addig Bryce visszatérését már nem feltétlen értettem. Konkrétan semmilyen pluszt sem adott a karaktereink számára, még szegény Jessica számára sem, leszámítva az utolsó epizódot, de arról egy picit később.

Ennyi negatívum után azért szerencsére tudok említeni néhány pozitívumot is, például Ani csökkentett jelenléte mindenképpen jót tett a sorozatnak. Nemtudom mennyire volt anno szándékos az írók részéről, de rendkívül negatív karaktert sikerült kreálniuk általa, akit bár a harmadik évadban kicsit jobban árnyaltak, és az én ellenszenvem is enyhült, de mégis örültem annak, amiért a háttérbe szorították őt. De a szülők intenzívebb jelenlétét is ide tudnám sorolni, akik a túlzott féltésük miatt talán már át is estek a ló túloldalára, mégis jó volt látni, amiért legalább ők tanultak a korábbi tragédiákból, és igyekeztek kicsit többet jelen lenni gyerekeik életében. Közülük Alex édesapja volt számomra a legnagyobb pozitív csalódás, nem mellesleg pedig az őt alakító színészt is sikerült végre megkedvelnem, akit már pár sorozatban volt szerencsém látni (Quantico, The Tomorrow People) de mindig is unszimpatikus volt, egészen mostanáig.

És ha már szóba került Alex, az évad egyik legértékelhetőbb pillanata egyértelműen Alex önfelismerése, és újdonsült kapcsolatának alakulása volt. Ha már tippelnem kellett volna, melyik karakterből nézem ki azt, hogy a saját neméhez is vonzódik, biztosan Tyler mellett teszem le a voksom. Ezzel persze nem azt mondom, hogy Alex alatt sosem rezgett volna a léc, mégis kellemes meglepetés volt a saját szexuális indentitás felismerését, majd pedig a kapcsolatainak kibontakozását végignézni. Igazából mindkét sráccal jó párost alkotott volna, de én mégis a választottjának örülök a legjobban. Annyira cukik voltak együtt a képernyőn, a bálos epizódot szerettem a legjobban, elsősorban miattuk, másodsorban pedig azért is, mert pillanatok alatt sikerült a rózsaszín ködből a cudar valóságba visszatérnem.

És igen, elérkeztünk az utolsó epizódhoz, amiben jó szokásukhoz híven, ismét egy tragédiával kellett megbirkózniuk a szereplőknek és a nézőknek egyaránt. Hannah után a későbbi halottakat bár sajnáltam valahol a maguk módján, mégsem taglózott le túlságosan, és naivként azt hittem, ez már nem lesz másként. Nos, a sorozatzáró epizódban sikerült rám cáfolniuk, az egyik legszívbemarkolóbb pillanat pedig minden kétséget kizárva Justin haláltusájának végignézése volt. Mindenki közül Justin karakterfejlődése volt a leglátványosabb az elmúlt évadok során, talán épp ezért is ennyire nehéz végignézni, ahogy szépen lassan elszállt belőle az élet. Rettentően igazságtalanok voltak az írók, amiért megmerték tenni ezt a lépést, ám pont emiatt is vált ennyire realisztikussá a sorozat vége. Hiszen az túlságosan snassz és valahol hihetetlen is lett volna, ha mindenki számára happy enddel zárul a történet. Nem beszélve arról, hogy Justin halálával valahol Jessica is feloldozást kapott, és végre továbbléphet, mert hiába szerették egymást annyira Justinnal, sajnos bizonyos szempontból mindkettőjük számára mérgező volt ez a kapcsolat, különösen Jesicca számára, így most már elindulhat a gyógyulás felé. Mi sem bizonyítaná ezt jobban, minthogy az utolsó jelenetben Bryce-al is sikerült lezárnia a történteket, aminek külön örültem.

Értékelés: 4/10.

Mindent összevetve, bár valahol hiányozni fog a sorozat, egyáltalán nem bánom, hogy véget ért. Ahogy azt sem, hogy nem kaptunk 5 vagy 10 évvel későbbi képeket, hanem maradtunk a jelenben, ahol úgy tűnt, hogy mindenkinek sikerült megtalálni a számításait, de legalábbis a veszély elmúlt, és mindenki elindulhatott a továbblépés irányába, és ez így volt kerek. Ha a későbbiekben, bárki megkérdezi majd tőlem, ajánlom e megtekintésre a 13 Reasons Why sorozatot, azt fogom mondani, hogy az első évadot mindenképpen, a folytatást pedig csakis kizárólag saját felelősségre!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.