Visszatért a régi hangulat.
A héten adásba került a sorozat Jubileumi 100. epizódja, ami nagy kiváltság, hisz kevés sorozat éri el ezt a kerek számot. Szerencsére nem kellett csalódnom a részben, ugyan az elvárt minőség picit alul maradt, ettől függetlenül egy egész jó részt hoztak össze. Hiába tértek vissza ennyien, hiába jubileumi epizód, sajnos a nézettség nem emelkedett, ami azt jelenti, hogy akik már elpártoltak a sorozattól, nem voltak kíváncsiak még a 100. epizódra sem.
A Kép alatt Spoileresen folytatom.
Visszatértek a régi diákok is, és szerencsére mindenkihez sikerült egy kis sztorit megírni, hol több, hol kevesebb sikerrel. A Mercedes-Rachel díva verseny pléldául nekem egyáltalán nem jött be, habár akadt benne egy-két vicces pillanat. Amikor viszont Santana beszólása miatt kibékültek, az a jelenet nagyon jól sikerült. Ha minden igaz Mercedes is csatlakozni fog New York-ba, így ha Rachel nem békül ki Santana-val, nem marad barátnő nélkül.
Santana-Brittany, Quinn-Puck: ezt a két szálat azért taglalom egybe, mert hasonló a történetük. Amíg Santana Brittany-t próbálta meggyőzni arról, hogy ő nem a matektól és az egyenletektől boldog, hanem a tánctól és a zenétől, addig Puck emlékeztetni akarta Quinn-t, ki is ő valójában, és, hogy ne szégyellje a múltat. Mindkét szál a maga értelmében egész jó volt, habár nekem az elég hiteltelen volt, hogy Quinn egyik pillanatban még Biff-et szereti, a másik pillanatban pedig már Puckerman-t. De hát mit vártunk az íróktól, Quinn hozta a régi formáját. Megmondom őszintén nekem hiányzik Quinn a sorozatból, remélem a jövőheti epizód után is láthatjuk majd néha a folytatásban. Brittany most egész tűrhető volt, értem úgy, hogy most nem idegesített a karakter.
A rész legjobb beszólásait egyértelműen April Rhodes hozta, aki üde színfoltja volt a sorozatnak. Will-el elhatározták, hogy megmentik a Glee klubbot. Végre magyarázatot kaptunk arra, hogy mennyibe is kerültek azok a jelmezek, amiket egy szám kedvéért vettek meg, és a többi. A rész vége felé megérkezett Holly Holliday is, April-el együtt pedig mindent elfognak követni, hogy megmentsék a klubbot. Tekintve, hogy mi lesz a folytatásban, ez a terv nem fog sikerülni.
Habár azért gyűltek össze, hogy elbúcsúztassák a klubbot, valójában csak a rész végén lett szomorú a hangulat, amikor az auditóriumban megemlítették Finn-t. Nagyon meghatóra sikerült a jelenet, különösen mikor mutatták, hogy Rachel is elérzékenyült. Hiába sokszor feleslegesnek éreztem Finn-t a negyedik évadban, most itt lett volna a helye.
Értékelés: 8/10.
Nosztalgikusra sikeredett a rész. A számok újbóli feldolgozása nagyon jóra sikeredtek, végre volt koreográfia is, ami a Nationals-ban nem. A jövőheti részben folytatjuk a búcsúzkodást, és ekkor lesz a ballagás is, egyszóval érzelgős rész lesz.