Fiorella (Pobre Diabla): Hosszú évek után újra (vissza)néztem egy telenovellát!

Nem bántam meg, amiért belevágtam ebbe a “nagy kalandba”.

Nagyon rég írtam már telenovella kritikát, és szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, nem is mostanában fog megtörténni ez a csoda ismét, hiszen úgy érzem, kinőttem már ebből a korszakból. Mégis, amikor megtudtam, hogy a TV2 Csoport telenovella csatornája, az Izaura TV tizenhat esztendő után műsorára tűzi a Fiorellát, úgy gondoltam itt az ideje még egyszer és nincs kizárva, hogy utoljára, elmerülni a dél-amerikai teleregények világában, és újra átéljem Fiorella és Andrés történetének alakulását.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak olyan epizódok, amelyeket egyéb elfoglaltság miatt kihagytam, a 180 rész többségét megnéztem, méghozzá a televízióban, így gondoltam írok egy ajánlót a sorozatról. Ugyan a Régi szép emlékek cikksorozatban már megemlítettem a sorozat alaptörténetét, volt egy szál, amire rosszul emlékeztem, történetesen az idősebb Andrés visszatérésére. Ezen kívül azonban minden igaz, amit ott leírtam, így a történetről többet nem szándékoznék írni, sokkal inkább a témákról, amelyek helyet kaptak a Fiorellában.

Csakúgy mint a legtöbb teleregényben, természetesen a Fiorella is tartalmazott klisésebbnél klisésebb telenovellás csavarokat, a főgonoszoktól kezdve az elhagyott gyermeken át, a túszejtésen keresztül a vége felé szinte már elvárt, kötelező pozitív karakterfejlődés és egyben megbocsájtásig. Azonban olyan társadalmi kérdésekkel is foglalkozott, minthogy lehetséges-e újrakezdés vagy továbblépés egy boldogtalan házasságban de bizony a családon belüli erőszak is felfedezhető volt a sorozatban. És utóbbi nem csak Paolánál volt megfigyelhető, hanem bizony sajnos Fiorella és Andrés kapcsolatában is, legalábbis az elején mindenképpen.

A továbbiakban kissé spoileres leszek, így csak az olvassa tovább, aki már látta korábban a telenovellát, vagy ha nem zavarva, hogy hamarabb megtud egy-két történést!

Felnőtt szemmel nézve, a sorozat első negyedében Andrés rejtett agresszivitása és erőszakossága tűnt fel a legjobban, ami sosem fajult tettlegességig, tehát nem ütött meg senkit sem, de ahogy Fiorellával bánt a megismerkedésük idejében, konkrétan néha már verbálisan bántalmazta szegény lányt. Fiorella azonban annyira vak volt, hogy sokáig képes volt bármit elnézni Andrésnak, még azt is, hogy hiába voltak együtt, ő bizony félrekacsingatott Rebecával. Mert mondhat bárki bármit, való igaz, hogy Rebeca nagyon nyomult az örökösre, de azért kettőn áll a vásár, Andrésnek valahol imponált Rebeca nyomulása. Elég csak a videófelvételes esetre gondolni, Andrés már sokkal hamarabb is mondhatott volna nemet a lánynak, ő mégsem tette meg. Ebből kifolyólag számomra Andrés addig volt unszimpatikus, amíg nála is fel nem fedeztem a fejlődést, és az agressziójának a levetkőzését.

Persze tisztában vagyok, hogy sosem volt könnyű helyzetben, hiszen sokszor került döntéshelyzetbe, hogy egyedül csak a gyerekkora óta tűzön-vízen kitartó édesanyját, vagy a nemrég kialakult szerelmét válassza, ő mégsem a lehető legjobban oldotta meg a problémákat. Arról már nem is beszélve, hogy mennyire bábként használta néha Rebecát, néha csak akkor húzta elő amikor szüksége volt rá. Az már más kérdés, hogy mindezt a nő megérdemelte, de mégsem ezt az üzenetet kellene leközölni a nézőkkel.

Rebecán egyébként nem kicsit lepődtem meg, emlékeim szerint sokkal több gonosz tettet vitt véghez, ehhez képes elég lightos főgonosznak bizonyult. Ellenben a családba beházasodó Diégóval és társával Barbarával, ők ketten sokkal több meglepetést okoztak, mint gondoltam. De a sorozat elején felbérelt bérgyilkostól is kissé különlegessé vált a sorozat, az már más kérdés, hogy mennyire lejáratta magát, és idővel unalmassá vált a jelenléte…

Számomra a kedvencem egyébként Roberta asszony volt, imádtam a beszólásait, illetve azt, ahogyan sokszor helyre tette az embereket, és bármennyire is meglepő, valahol még meg is tudtam érteni a cselekedeteit, amiket véghez vitt a múltban, és amiért sokáig ragaszkodott az elveihez. Általa remekül bebizonyították az írók, hogy sosincs késő belátni a hibáinkat, és változtatni az életünkön, még annak ellenére is, hogy a pálfordulása kötelező volt, hiszen mégiscsak egy telenovelláról beszélünk.

Értékelés: 7/10.

Mindent összevetve, ahogyan arra a legelején is céloztam, nem bántam meg, amiért hosszú évek után ismét belevágtam a fejszémet egy telenovellába, ettől függetlenül erősen kétlem, hogy mostanában megismételném mindezt. Értékeléskor, a pont megadásában kissé bejátszott a gyerek/kamaszkori énem is, nagyon-nagyon jó indulattal adtam meg a hét pontot. Szép volt, jó volt, de a Fiorella is bebizonyította, hogy kinőttem én már ebből a műfajból, amivel az ég világon nincsen semmi baj. És még mielőtt félreértenétek, én nem degradálom azokat a felnőtteket és időseket, akik még a mai napig aktív részesei az RTL-en vagy TV2-n futó dél-amerikai és török alkotásokat, de úgy mint ők, én is tisztában vagyok vele, hogy mely produkciók tudnak lekötni, és melyek nem. Ilyen egyszerű. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük