Az utolsó pár perc még számomra is kiütötte a biztosítékot…
A felemás kezdést követően úgy voltam vele, hogy mivel összesen tíz epizódos a sorozat, így gyorsan ledarálom, hátha képesek lesznek az írók túllépni a guilty pleasure kategórián, és fejlődni fog minőségileg a Piszkosul gazdagok. Nos, látva a teljes évadot, azt kell mondanom, hogy bár voltak egészen jó ötletek, mégis a megvalósítás már sajnos hagyott némi kivetnivalót maga után. Ettől függetlenül nem bántam meg, amiért esélyt adtam a sorozatnak, csak az a fránya utolsó pár perc ne lett volna. De előbb a jókról, merthogy akadt azért nem egy szép pillanat is.
A sorozatot egyértelműen Kim Cattrall vitte el a hátán, akinek zseniális színészi játéka bizony alaposan hozzájárult ahhoz, hogy folytassam a végéig. Margaret cselekedeteit, ahogy próbálja egyben tartani a családját, és a céget, magával ragadóak volt, imádtam az általuk ábrázolt girlpowert is. Ahogy azt is, hogy a szépen lassan csordogáló múltbeli jelenetek által csak mégjobban elmélyítették a karakterét, és ezzel tulajdonképpen megmagyarázták a kétes döntéseit. Bár azt továbbra sem tudom eldönteni, hogy ő most valóban megszerette-e a férje viszonyaiból született gyermekeket vagy sem, de ha tippelnem kellene, akkor szerintem igen. Különösen igaz Ginger esetében, akit valamilyen szinten irigyelt is, hogy képes volt kiállni az elveiért, ami ez sajnos nem volt elmondható fiatalkori önmagára. Az egyik epizódban felvetett Lányok asztala szövetséget szívesen néztem volna tovább is, kár, hogy végül nem lett belőle semmi sem.
Továbbá azt is szerettem a sorozatban, hogy a kőkemény vallásosság ellenére, nem próbáltak mindent radikálisan beállítani jónak vagy rossznak, hanem volt középút is. Elég csak Margaret fiának házasságára gondolni, ahol mindkét fél szemszögéből voltak bajok, a sors furcsa fintora, hogy mindketten hasonlóan próbálták orvosolni a problémát. Becky-t például csak ezután a tette után tudtam egy kicsit megkedvelni, mivel sokáig rettentően irritált a karakter, még a jelenléte is. A realista ábrázolásmód tulajdonképpen még a mellékszereplőkre is igaz volt, hiszen a lelkész vagy éppen a befektetők is “bort ittak és vizet prédikáltak” alapon sokszor még az alvilági módszerektől sem riadtak vissza, és Margaretnek bizony lépést kellett velük tartani, az ebből következő furfangos válaszait pedig jó volt nézni.
A sok pozitívum után negatívumként tudnám felhozni a szerelmes párok hiányát. Ugyan romantikában nem volt hiány, mégse volt egy olyan páros sem, akik kitartottak volna egymás mellett az elejétől a végégig. Nagy bánatomra még Eric és Rachel sem, pedig belőlük sok mindent kilehetett volna hozni, legalábbis szerintem, ugyanis náluk működött a kémia a legjobban. Én ezt egy nagyon nagy kihagyott ziccernek érzem, de mindez még mindig eltörpül amellett, amit az évadzáró, akarom mondani, sorozatzáró epizódban leműveltek az írók.
Figyelem! Az utolsó bekezdésben már spoileres leszek, úgyhogy csak óvatosan olvassatok tovább.
Nagy meglepetés volt Eugene hazaútja a családjához, ami egyben zarándokút is volt. Mondjuk arra nem kaptunk választ, hogy az útján kísérő múltbeli alakok valóban csak szellemek voltak, vagy valakik helyett képzelte oda, leginkább a lovas rendőrnőre gondolok itt elsősorban, de ez még a hagyján kategória. A zarándokútja ellenére szemernyi megbánást sem láttam a családfőn, sőt mi több, mintha még büszke is lenne a tetteire. Ráadásul azért is éreztem pofán csapásként mindezt, mert egészen az utolsó epizódig az írók próbálták Eugene-t felhozni a körülmények áldozataként, miszerint a barátainak hitt részvényesek zsarolása indította el ezen a rossz úton a férfit, Rose édesanyjával kezdve. Ehhez képest rettentően undorító módon bánt Margarettel, amikor ismét találkoztak, szegény nőt nagyon sajnáltam, ám a hab a tortán még csak most jött: kiderült ugyanis, hogy annak a babának az apja, akivel Eric felesége várandós volt, valójában nem Eric hanem Eugene, szóval ha nem tér vissza az öregapó, akkor Eric felneveli a testvérét úgy, mintha a gyereke lenne. Sok mindent láttam már sorozatokban – helló Trónok harca – de ez a húzás még számomra is gyomorforgató volt. Az ezt követő Margaret kisebb ideg összeroppanása és a ház felgyújtása, és ahogy a gyerekek ott voltak mögötte, valóban gyönyörű jelenetsor volt.
Értékelés: 7/10.
Mindent összevetve bár idő lesz, mire elfelejtem az utolsó csavart, mégiscsak sajnálom, amiért kaszát kapott a sorozat, hiszen ez a fejlemény alapjaiban változtatta meg a történet dinamikáját. Én igenis kiváncsi lettem volna arra, hogy miképpen lett volna képes feldolgozni mindezt Margaret, és mit tett volna azért, hogy megmentse a családi vállalkozást Eugene-től. Szerintem a gyerekek mind Margaret oldalára álltak volna. Egy ekkora cliffhanger miatt igenis bosszús vagyok, de sajnos nincs mit tenni, a sors ennyit tartogatott a Piszkosul gazdagok számára…