Első körben: Country Comfort (A Country ereje)

Azt hittem, jobban beszippant majd a sorozat.

Hosszú idő után végre ismét kipróbáltam egy sitcomot, a választásom pedig a Netflix új sorozatára, A Country erejére esett. A kedvező előzetes ellenére sajnos közel sem fogott meg annyira a koncepció, mint amit vártam volna. Ettől függetlenül látok esélyt a javulásra, ha másért nem, akkor a szimpatikus karakterek miatt is, így nem hagyok fel vele, és szerintem még ma este csekkolom majd a folytatást. Remélem nem fogok csalódni, és pozitív hangvételű kritikát fogalmazhatok meg a teljes első évadról. Az mindenesetre már most elmondható róla, hogy mennyire bájos, és szeretni való hangulatot árasztott magából már csak az első epizód is. Szerintem már csak emiatt is megéri bepróbálkozni vele.

A Country Comfort középpontjában a frissen dobott Bailey áll, aki véletlenszerűen csöppen be egy cowboy család életébe. A szakmailag és magánéletileg hullámvölgyben lévő Bailey hamar megtalálja az összhangot a családfő, Beau gyerekeivel, így egy kis segítség helyett rögtön egy állásajánlatot kapott a családtól. Mindennek egyes egyedül csak Beau barátnője nem örül túlzottan…

Ha egy mondattal kellene jellemeznem a pilotot, akkor azt tudnám rá mondani, hogy egy az egyben a ma már kultikus sorozatra, A dadusra, hajazott, egyetlen lényeges különbséggel, méghozzá a country zenével. Ugyan volt még néhány eltérés, de összességében végig az volt az érzésem, mintha csak Fran Fine és a Sheffield család történetét látnám viszont, némi modern köntösbe öltöztetve. Ez persze nem probléma, feltéve persze, ha a folytatásban azért némi saját hangvételt is fog kapni a sorozat.

Ami a színészeket illeti, anno a Harmadik műszakból megismert Eddie Cibrianon kívül tulajdonképpen senki sem volt ismerős a számomra, mégis szinte mindenki igencsak szimpatikusnak bizonyultak a számomra, különösen a legkisebb kislány, na és persze a vadonatúj dadusunk, akinek elképesztően jó hangja is van. Remélem a gyerekek mellett kellő időt fognak fordítani Bailey szakmai életének alakulására is. Egyelőre csak Bailey-nél fedeztem fel némi egyéniséget, a többiek eléggé kétdimenziósnak tűntek, de ez nem jelenti azt, hogy így is maradnak, sőt, bizonyára fognak is változni, ha több játékidő jut majd rájuk is. Bár a vidéki akcentus egyikőjüknél sem volt túlságosan hiteles, ettől a hibától azonban hajlandó vagyok szemet hunyni.

Értékelés: 7/10.

Bármennyire is volt cuki és valamilyen szinten magával ragadó, az első rész, hét pontnál többet azonban nem tudnék adni a látottakra. Már csak azért sem, mert pont a The Nanny-ből kiindulva már messze kiszagolható, merre fog a sztori kifutni, így a körítésen na és persze a zenén fog nagyban múlni, mennyire fog lekötni a folytatás. Én mindenesetre optimista vagyok a sorozattal kapcsolatban, csak nehogy a végén majd jól pofára essek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük