Rég találkoztam már ennyire közömbös sorozattal.
Miután végre véget ért a vizsgaidőszak, gondoltam bepróbálkozok a FreeForm legújabb sorozatával. Terveztem ám írni egy kritikát a Beyond első epizódjáról, ám olyan sok kérdést hagyott maga után, hogy gondoltam csekkolom a második részt is. Sajnos ezt követően sem lettem sokkal okosabb, sőt valójában csak azután kezdtem el tisztán látni az ok-okozati összefüggéseket, miután alig egy órával ezelőtt az évadzáró epizódot is megnéztem. Őszintén szólva egyáltalán nem fogott meg annyira a sorozat, mint amire számítottam a legelején, ám az egyedi történetvezetésnek köszönhetően végül mégis kitartottam a végsőkig, azt azonban már nem tudom mondani, hogy teljes mértékben megérte…
A továbbiakban igyekszem egy nem túlságosan lesújtó hangnemű és spoilerektől mentes kritikát megfogalmazni.
Az alapsztoriból kiindulva okkal szavaztam bizalmat a Beyondnak, hiszen felettébb érdekes eseménnyel vette kezdetét a történet: adott egy kisváros, ahol egy baleset következtében kómába kerül a tinédzser Holden, aki 12 év után tér csak magához, amikor is kénytelen igen hamar szembesülnie a ténnyel, miszerint mialatt kómában volt különleges képességekre tett szert, emiatt pedig többen is veszélyforrásnak tekintik őt, éppen ezért igyekeznek mielőbb “likvidálni” vagy legalábbis a saját oldalukra állítani.
Ha csak a történetet veszem figyelembe, akkor nem volt ez egy csapnivaló sorozat, sőt bár sokszor bosszankodtam, amiért ennyire köntörfalaztak a szereplők, és nem árulták el egyből a teljes igazságot, mégis az ebből adódó epizódok végén jellemző mini cliffhangerek nekem nagyon bejöttek. Most pedig, hogy már ismerem a teljes sztorit – mondjuk még mindig akad egy-két kérdés, amire nem kaptam egyértelmű választ – be kell vallanom, egészen korrekt világot kerekítettek ki az alapanyagból az írók. Még a vallás téma behozása és annak kezelése is roppant jól lett megoldva, akadtak azonban logikai hibák is, mégpedig szép számmal. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, és esetleg spoilereket lőnék le, egyes egyedül csak a kómával kapcsolatos hiányokat szeretném felróni. Teljes mértékben hiteltelenek voltak az írók azáltal, hogy egy évtizednél is tovább tartó kóma után úgy kezelték Holdent, mintha kb. csak egy napot aludt volna át. A hiba alatt pedig elsősorban az egészségügyi szempontból kihagyott vizsgálatokat és rehabilitációt értem, és nem pedig azt, hogy Holden milyen gyorsan lépést tudott tartani a megváltozott világgal.
Hiába a remek kivitelezés, ha csapnivaló színészi játékkal van az egész társítva. Burkely Duffield egészen egyszerűen irritálóan hozta Holden szerepét csaknem a teljes évad során, ami azért ért meglepetésként, mert pár évvel ezelőtt, a Nickelodeonon futó Anubisz házának rejtélyeiben már láttam a színészt, ahol egészen jól hozta a karakterét. Bár az is lehet, hogy mivel anno szinkronosan néztem a sorozatot, kicsikét “torzított” a magyar hang a megítélésben, ettől függetlenül mégiscsak hatalmasat csalódtam a színészben. Még az átlagos jeleneteknél viszonylag próbált helytállni, azonban a drámaibb jeleneknél egyértelműen látszott rajta, hogy bőven lenne még hova fejlődnie. Nem is értem, hogy miért is választották meg egy ilyen kaliberű főszereplő eljátszására, ahol tényleg minden egyes motívum a karaktere köré épül.
Míg tehát Burkely jól leszerepelt a szememben, addig a többiek viszont abszolúte szimpatikussá váltak a számomra, hiszen igyekeztek kihozni karakterükből a maximumot. Holden szüleire bár kevés játékidő jutott, mégis azt maximálisan kitöltötték, különösen az édesanyja, akit ugyebár Romy Rosemont személyesített meg. Öröm volt viszontlátni a Glee után, pláne, hogy itt is hasonló típusú karaktert hozott. A legjobban egyébként Holden barátnői, azaz Villa és Charlie nyűgöztek le, akik ezerszer vagányabbnak tűntek a srácnál. Remélem Charlie is felbukkan majd a második évadban.
Értékelés: 5/10.
Összességében se nem volt rettentően rossz, de kiemelkedően jó sem, valahol a középmezőnyben maradt végig a sorozat, ahonnan meg sem próbált kitörni, úgyhogy egy erős öt pontnál többet nem tudok adni a látottakra. A vizuális élménybe egyébként Burkley mellett a csapnivaló CGI technika is belerondított, különösen a Birodalom külső jeleneteinek ábrázolása tűntek rettentően pocséknak, ám megfogadtam, hogy ezt nem veszem figyelembe az értékeléskor, mert akkor kénytelen lennék 1-2-vel lejjebb pontozni. Mindent összevetve nem bántam meg, amiért esélyt adtam a sorozatnak, ám azt már nemtudom megígérni, hogy a második évadnál is jelen leszek. Maradjunk annyiban, hogy egyelőre nem kaszálom, aztán majd meglátjuk, hogy a jövőben mégis mennyire lesz időm csekkolni a folytatást.
