Kicsikét csalódtam a sorozatban.

A zseniális első szezon után bizony nagy elvárásokkal vágtam neki a másodiknak, és valószínűleg pont emiatt álltam fel a géptől kissé keserű szájízzel a darálást követően. Továbbra is nagyon szeretem a sorozatot, hiszen a történet rendkívül pörgős, a karakterek pedig ugyanakkor szerethetőek a maguk módján, mégis két negatívumot is kitudok emelni az évadból, amelyek ráadásul élénkebben élnek bennem, mint a pozitív momentumok. Egyrészről a heti ügyek drasztikus csökkenését nem néztem jó szemmel, másrészt pedig az egy újabb gyilkosság eltussolásából adódó bonyodalmak sem tetszett túlzottan, annak ellenére, hogy teljesen logikusan volt felépítve az egész.

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Azt már eddig is tudtuk, hogy az országos tévék kínálatához képest a szokásosnál sokkal rövidebb, tizenöt epizódos etapokkal jelentkezik a sorozat, – részben Viola Davis szerződése miatt – ennek ellenére ezúttal is több főszállal operált a show, amelyek tulajdonképpen valamilyen szinten még fedték is egymást, ez pedig igazán figyelemreméltó, ugyanakkor idén már felfedeztem kisebb-nagyobb hibákat is, amiket tavaly nem. Talán nem látom ezentúl rózsaszín szemüvegen keresztül a sorozatot? Lehetséges, mindenesetre az tény, hogy Annalise férjének megölése kapcsán szinte semmivel sem jutott előrébb a bíróság a teljes évad alatt, hiszen miután bebizonyosodott Nate ártatlansága, ezt a szálat kvázi parkolópályára tették, aminek én egyáltalán nem örülök. Kíváncsi lennék rá, hogy végül melyik karakter húzza majd a rövidebbet, de az is lehet, hogy ezt már sosem tudjuk meg…

Az évad fő átívelő szálát kétségkívül a Hapstall ügy adta, ami amilyen izgalmas volt az elején annyira lett egyre unalmasabb az idő előrehaladtával, sőt mi több, nem elég, hogy ezzel csak a roppant érdekes heti ügyektől vették el a játékidőt, de az évad második felében már az az érzésem volt, hogy már az írók sem tudnak mit kezdeni az egésszel. A legmeglepőbb mégiscsak az volt, amikor Annalise pár perc alatt lezárta a szálat azzal, hogy a Calebet sorozatgyilkosnak titulálta, amit egyébként magam sem tudtam eldönteni, hogy ez most valóban az igazság, vagy csak az “Annalise féle” igazság, amiből idén is kijutott, gondoljunk csak az ügyésznő halálának elrendezésére, akit ugyebár Asher ölt meg. Mi tagadás, jót nevettem ezeken a valójában drámainak szánt jeleneteken, mert  rögtön eszembe jutott a tavalyi eset, éppen ezért hiába voltak logikusak a cselekedetek, és hiába értettem én, hogy miért akarja védelmezni Annalise a csapatát, ettől függetlenül önismétlésként éltem meg az egészt. Azért valami jó is kisült az egészből, hiszen végre Asher előtt sincsenek már titkok.

A pörgős sztori mellett a karakterek szerelmi élete is terítékre került, ahol történtek meglepő párosítások Michaela és Asher személyében, valamint Annalise kapcsán is meglepődtem egy picit, az ügyvédnő kapcsán, azonban Laurel és Frank szétválasztását rettentően sajnálom. Öröm volt nézni, ahogyan Frank megnyílik a lánynak és még a családját is bemutatta neki, erre egyik pillanatról a másikra szakítanak. Na jó, megértettem én, hogy Laurel miért döntött így, ettől függetlenül remélem, hogy előbb vagy utóbb ismét egymásra találnak.

Azért, hogy pozitívumot is mondjak a párosokkal kapcsolatban, a sok szakítás ellenére nagy örömömre a Connor és Oliver továbbra is együtt vannak. Idén is annyira cuki jeleneteket írtak az írók nekik, annak pedig külön örülök, hogy Oliver egyre jobban a csapat része, ráadásul a harmadik évadban már állandó szereplő lesz, úgyhogy már csak miatta is nagyon várom az őszt. Remélem, hogy nem fognak szakítani a folytatásban sem, pláne így, hogy már nem csak Connornak vannak titkai, hanem Olivernek is azáltal, hogy visszamondta a Stanfordi átjelentkezést…

Értékelés: 8/10.

Mindent összevetve az erős nyolc pontot megérdemli a második évad, ráadásul ez a nyolc pont más sorozatok esetén akár tízet is jelenthet. A kisebb csalódás ellenére továbbra is erős sorozatnak tartom a HTGAWM-t, éppen ezért bízom benne, hogy a harmadik évad már az elsőhöz hasonló minőséget fog produkálni, és nem lesznek a címhez hűek a készítők, vagyis nem fognak még egy gyilkosságot eltussolni, bár az évad végi cliffhanger alapján erre nem mernék nyugodt szívvel fogadni. Akármi is lesz, a negatívabb hangvételű kritika ellenére én csakis ajánlani tudom darálásra a sorozatot. 🙂