Mielőtt rátérnék a pozitív részekre, és el nem kezdek ömlengeni, mennyire jó ez a sorozat, előtte húzzuk le gyorsan azt a sebtapaszt, és jöjjön a negatív rész. Egyetlen egy negatív dolgot tudok felhánytorgatni, az pedig a felnőtt szereplők hiánya. Még mindig nem tudom elhinni, ahogy egyszerűen egy tollvonással megszabadultak szinte mindenkitől a második évadban, a harmadik évadra pedig már Rob Estes sem tért vissza. Bár, őszintén szólva egyáltalán nem hiányoltam Harry-t a sorozatból, hiszen a válással tulajdonképpen egy kicsit tényleg értelmetlen lett volna, ha marad. Kelly hiánya viszont még továbbra is érzékelhető volt számomra, főleg akkor, mikor Silver-re igazán ráfért volna egy-két tanács. És a legfájóbb az, hogy egyik napról a másikra tűnt el…
Ennyit a negatív részről, következzen a pozitív rész, amiből szerencsére sokkal több adódott. A legkedvencebb szálam Naomi-hoz fűződik, akit ugyebár az előző évad végén megerőszakolt Mr. Cannon, ezt pedig szépen lassan továbbfejtették a harmadik évadban is. Nagyon kijárt már AnnaLynne McCord egy ilyen drámaibb szerep, gondoltam én, hogy sokkal több is van benne, és a karakterben is. Nagyon tetszett a kifordult Naomi, aki szépen lassan dolgozta fel mi is történt. Eddig is kedveltem a lányt, most viszont már meg is szerettem. Szerencsére Mr. Cannon végül elnyerte méltó büntetését.
A második legjobb szál Teddy-hez és a másságához köthető, aki végre beismerte magának, hogy valójában meleg, és képes volt mindezt felvállalni. Habár a második évadban semmi előjele sem volt, hogy Teddy más lenne, mint a többiek, mégis a harmadik évadban annyira hitelesen alakította Trevor Donovan az őrlődő karaktert, hogy le a kalappal előtte. Imádtam a jeleneteit, különösen amikor bevallotta Silver-nek a valóságot, és ez mégsem állt kettőjük közé, csak a kapcsolatuk alakult át szoros barátsággá. Sajnos végül nem maradt együtt Ian-nal mikor kiderült, hogy ő zsarolta meg, ami részben érthető, mégis jobban örültem volna, hogy ha együtt maradnak.
Ha már írtam Teddy-ről, az előző évad másik új szereplőjéről, Ivy-ról sem feledkezhetek meg, akit még mindig nem tudok hova tenni. Az elején nagyon idegesített a karakter, ám amikor összejött a leukémiás Raj-el valahogy a karakter megváltozott, és egy kicsit felnőttesebb lett, ami nagyon kellet neki. Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, a két színész pedig valóban megvolt a kémia (bár ez a többiekre is elmondható), az évad végi esküvő pedig nagyon jó volt.
Sosem gondoltam volna Silver-ről, hogy képes lesz a barátnője háta mögött összejönni a volt pasijával. Valahogy ez a cselekedete sem vallott ahhoz a Silver-hez, akit az elején megismertünk. Valahol érthető volt a döntése, miszerint csak Adrianna-t akarja ezzel védeni, mégsem tartom fair lépésnek. Ám csak ezután jött a java. Adrianna bekattanása egyszerűen zseniális volt. Már a dallopós részeket is nagyon szerettem, ám az évad végi “mindenáron tönkreteszem Siler-t” dolog tette fel az i-re a pontot. Sosem hittem volna, hogy képes lesz ártani a barátnőjének, mégis megtette. Jessica Lowndes pedig kitűenően hozta a szerepet, nem beszélve az évad elején elkövetett dallopásokról és következményekről. Az biztos, hogy ebben az évadban Adrianna-val történt a legtöbb dolog.
A szülők hiánya ellenére is maximális pontszámmal ítélem meg a harmadik évadot, hiszen rengeteg jó szállal rendelkezik, valamint rendkívül jó témákat dolgozott fel. Elég hosszú lett a kritika, és még nem is írtam sem Dixon-ról, sem az Annie-Liam párosról. Míg előbbi sokszor csak untatott, addig Annie és Liam nagyon jól mutattak együtt, de az előbbi témákhoz képest semmi extra nem történt velük. Bevallom, a kritika írás közben már elkezdtem a negyedik évadot is, aminek az eleje nagyon nagy lejtmenetet sugall, remélem, hogy nem lesz igazam…
