Első körben: The Real O’Neals

Egyértelműen azt kaptam, amire számítottam.

Tavaly sajnos nem követtem olyan intenzív figyelemmel a májusi upfronts eseményeit, éppen ezért ért a napokban nagy meglepetésként, hogy az ABC berendelte ezt a sorozatot. Utólag tulajdonképpen örülök is a figyelmetlenségemnek, hiszen ha akkor tudomást szerzek a The Real O’Neals létezéséről, valószínűleg nehezen tudtam volna csak kivárni ezt a jó pár hónapot. Szerencsére a magyar felirat is viszonylag hamar elkészült, éppen ezért tegnap meg is néztem az első részt. Nos, a látottak alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy egyáltalán nem csalódtam a kezdésben, hiszen pont azt kaptam vissza, amire számítottam.

A sorozat középpontjában egy katolikus-ír család, az O’Neals áll, akik szó szerint kínosan ügyelnek arra, hogy semmi megbotránkoztató dolgot ne műveljenek, és egy minden szempontból tökéletes családként működjenek. Egy nap azonban robban a bomba, és kiderül, hogy tulajdonképpen mindenkinek vannak olyan dolgai, amiket eddig elhallgattak a másik elől. A kérdés már csak az, hogy ezek a dolgok valóban szétszakíthatják-e a család kötelékét, vagy pont fordítva, vajon még jobban összetartanak majd ezután?

Be kell vallanom, az epizód nézése közben nem szakadtam a röhögéstől, de azért végig jókedvem volt. Egyes poénok nagyot ütöttek, de úgy érzem, hogy kell még egy kis idő, mire rátalál a saját hangulatára a sorozat. Ettől függetlenül már most sokkal jobb volt, mint bármelyik újonc vígjáték sorozat. A legjobban természetesen az a jelenet tetszett, amikor bevallották egymásnak az addig eltitkolt cselekedeteiket, ráadásul mindezt egy jótékonysági esten, amit természetesen mindenki hallott. De nem csak ezt tudnám felhozni zseniális kivitelezésnek, hanem például a csónak visszalopásos esemény is eszméletlen jó volt. Egyszóval voltak benne nagyon mókás, már a kínos kategóriát súroló poénok, de azért egyelőre még nincs egyensúlyban a Raising Hope-al.

És, hogy miért emlegetem vele egy lappal a sorozatot? Természetesen Martha Plimpon miatt, aki ezúttal Virginiatól egy teljesen eltérő karakter hoz, mégis ezt is teljes beleéléssel teszi, amit rettenetesen díjazok. Már csak miatta is megérdemel egy esélyt a The Real O’Neals. De a többi karakterben is látok ám potenciált, hiszen az anorexiás Jimmy vagy éppen a szélhámos Shannon is szállíthat még poénokat dögivel a későbbiekben. Egyedül az apával nem tudtam túlzottan kibékülni, az volt az érzésem, hogy a színész egy kicsit jobban rájátszik a szerepére, mint kellene, de az is lehet, hogy idő kell a kiismerésére.

Az anorexia kapcsán, van egy olyan érzésem, hogy a betegséghez való hozzáállás miatt válthat majd ki egyes nézőkből ellenszenvet a sorozat. Mondjuk egy szitkomtól szerintem ne várjon el senki sem drámai jeleneteket, éppen ezért elsősorban azoknak tudnám ajánlani a szériát, akik képesek egy-egy komoly dolognak a viccesebb oldalát is elfogadni.

És akkor végezetül a sorozat fő témájáról is szeretnék pár szót ejteni, mert gyanítom, hogy főként a meleg szál miatt adtak egy esélyt a sorozatnak az ABC fejesei. Rettentő kíváncsi voltam, hogy vajon egy mélyen ír-katolikus család szülei vajon hogyan fognak reagálni arra, amikor kiderül, hogy a fiúk meleg. Nos, a pilotban csak egy reakcióra volt idő, a szülők véleményét sajnos nem ismerhettük meg, de ami késik nem múlik alapon, erre a folytatásban biztosan több idő lesz. Jaj, annyi kérdés merült fel bennem, mert az első rész tényleg csak az alapozásra volt elég.

Értékelés: 8/10.
Az első rész egy felvezetésnek mindenképpen tökéletes volt, és én már nagyon várom a folytatást, de azért lássuk be, nem volt ez teljes mértékben tökéletes, az erős nyolc pontot azonban mindenképpen megérdemli. Bár erős késztetést érzek arra, hogy heti felbontásban kövessem a szériát, azt hiszem mégiscsak uralkodni fogok magamon, és majd csak a nyár folyamán nézem majd meg egyben azt a tizenkettő részt. Abban pedig már most reménykedem, hogy legkésőbb az upfronts idején megkapja majd a második évados berendelést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.