Első körben: Galavant

Még márciusban megnéztem a Galavant pilotját, ám eléggé felemás érzésekkel álltam fel a monitor elől, így még mielőtt a kritika írásnak nekilátnék, gondoltam megnézem a második részt is, hátha jobban tisztázódnak a gondolataim. Nos ez egyértelműen nem jött be, ezért is halogattam ennyi ideig az írást. Még mielőtt bármi konkrétumra rátérnék, annyit már most elárulhatok, hogy a szokatlan történelmi-vígjáték-musical mese szerű műfajnak köszönhetően egyrészt tetszett is, meg nem is. Az első évadot mindenesetre mindenképpen bedarálom majd valamikor, aztán meglátjuk, hogy mi is lesz a sorsa.

Ahogy említettem már, a sorozat műfaja eléggé érdekes, ám szerintem pont ez fogott meg benne igazán. Nem tudom, hogy miért, de szerintem egy kicsit a Shrek-re hajaz az egész stílus azzal a különbséggel, hogy nem animációs hanem élőszereplős a show, plusz a sztori sem ugyanaz természetesen. Röviden összefoglalva: adott egy főhős Galavant, akit miután faképnél hagyott a barátnője, csak árnyéka egymagának. Egy nap azonban felkeresi egy hercegnő, hogy segítsen kiszabadítania a családját, akiket az a Richard király tart fogja aki elszerette tőle Madelina-t. Persze az egész egy csapda, hiszen a király feltett szándéka, hogy megölje a főhőst…

Spoileresen folytatom tovább.

Akkor kezdjük a pozitív résszel. A legtöbb szereplő egész szimpatikus számomra, ahogy például a főhős, Galavant is, bár a kissé nyafogós jeleneteit nem bírtam annyira de üsse kavics, az összhatást kompenzálta az, amikor dalra fakadt. 🙂 Az első két rész alapján azt következtettem ki, hogy a sztori tulajdonképpen két helyszínen játszódik, egyrészt betekintést nyerünk a palotán belüli életre, másrészt pedig Galavant és Isabella útját követhetjük figyelemmel, ahogy a palota felé tartanak. Mondanom sem kell, az utóbbi szál sokkal jobban bejött, a palotán belül ugyanis több karakter is rendkívül unszimpatikus számomra.

És ezzel el is érkeztünk a negatív részhez. Azt aláírom, hogy Madalina egész szép lány, de egyszerűen kibírhatatlan a stílusa, ahogy a király töketlenségeit sem szívesen nézem. Azt értem, hogy ez ez vígjáték akar lenni, mégis a király és Madelina egy-egy viccesnek szánt cselekedete inkább kínosra sikeredett, éppen ezért gondolkodtam sokáig vajon megéri-e a maradék négy részt is megnéznem.

Értékelés: 7/10.
Eléggé nyúlfarknyi lett ez a kritika, de tulajdonképpen semmi olyan nem történt az első két részben, amiről litániát lehetne írni. Szerintem a lényeget leírtam, magamat ismételni pedig nem szeretem. Eléggé furcsa lett a sorozat a stílusának köszönhetően, éppen ezért javaslom nektek is megtekintésre a pilotot, akinek pedig bejött, az meg se álljon az évad végéig (6×20 perc). Remélhetőleg még a nyáron megnézem a szóban forgó négy részt, aztán pedig akár még egy nagyobb terjedelmű kritikát is várhattok a sorozatról. 🙂