Leírhatatlanul tüneményes volt az első rész.

Az eléggé béna magyar címet leszámítva eddig csakis jókat hallottam a sorozatról, éppen ezért már régóta tervbe volt véve, hogy előbb vagy utóbb, de én is adok egy esélyt a Gilmore lányoknak. Mivel a Netflix úgy döntött, hogy közel tíz év után feltámasztja a sorozatot, gondoltam nem halogatom tovább, így a mai nap folyamán megnéztem az első részt, ami tulajdonképpen egy az egyben megvett engem kilóra, és már most látom, hogy igazán nagy kihívás lesz várni februárig, a vizsgaidőszak végéig, amikor is egyben ledarálhatom majd mind a hét évadot és azt követően ugyebár a négy részes folytatást is.

Sokat gondolkodtam, hogy az ilyenkor szokásos alapsztoriról érdemes-e írnom, de mivel előfordulhatnak még hozzám hasonló sorozatrajongók az oldalon, éppen ezért pár mondatban összegezném az alapfelvetést. Szóval adott egy kisváros, amit történetesen Stars Hollownak hívnak, ahol az emberek nagyon jól ismerik egymást, ezáltal a pletykák is villámgyorsan terjednek, elég csak a balettet oktató hölgyhöz fordulni. A sorozat ezen belül a Gilmore lányokra koncentrál, vagyis egészen pontosan Lorerai-ra és a lányára Lorira, akiknek természetesen megvan a saját bajuk, mégis próbálnak egymásnak segíteni és bátorítani az élet minden területén, legalábbis én ezt szűrtem le a pilotból.

Talán azért is varázsolt el ennyire a sorozat, mert manapság igen kevés ehhez hasonló szériát lehet megtalálni a palettán, amiben nem a misztikus lények, nem az időutazás vagy éppen a nyomozás van a főszerepben, hanem egyszerűen az emberi élet. Ezt az űrt a zseniális This is Us mellett a Gilmore Girls kitűnően kitölti a számomra, a hab a tortán pedig, hogy a 2000-es évek elején játszódik, szóval olyan csodálatos eszközöket láthatok viszont, mint a vezetékes telefon vagy éppen a nagyméretű mobiltelefonok és társai.

Persze a múltidézés mit sem érne zseniális karakterek nélkül, Stars Hollow pedig egyáltalán nem szerénykedhet érdekes lakosokból. Itt van mindjárt a csetlő-botló Sookie – Melissa McCarthy pedig szó szerint brillírozott a szerepben – vagy éppen a rendkívül mogorvának és távolságtartónak tűnő Luke, de a gazdag nagyszülők is már az első pillanattól kezdve felkeltették az érdeklődésemet. Remélem a folytatásban ők is kapnak majd valamilyen szinten magánszálakat, és nem csak azért lesznek majd jelen, hogy a két Gilmore lánynak asszisztáljanak.

És ha már ennyiszer írtam már le a Gilmore szót, akkor nem ártana róluk is szót ejtenem. Először is, nagyon irigylem a kettőjük között lévő erős kapcsolatot, ami sokkal inkább tűnik barátnői viszonynak, mintsem anya-lánya felállásnak. Bár én szerintem remek kapcsolatot ápolok a szüleimmel, de most őszintén, ki nem szeretne egy olyan anyát, mint amilyen Lorerai? Vicces, életvidám, tele van ambícióval, ugyanakkor minden szempontból a lányát helyezi előtérbe, éppen ezért nem rest “megalkudni az ördöggel”, ettől pedig csak még esendőbbnek, még emberibbnek tűnik. Lori pedig, amellett, hogy nagyon imádnivaló teremtésnek tűnik, a korához képest sokkal érettebben látja a világot, ugyanakkor ha a fiúk kerülnek terítékre, akkor szempillantás alatt képes ugyanolyan tiniként viselkedni, mint a kortársai, és ezzel az égvilágon semmi baj sincs.

Értékelés: 10/10.

Történet szempontjából a pilot ugyan nem sok mindent árult el, de ez engem egyáltalán nem érdekel, ugyanis minden percét élveztem, éppen ezért a tíz pontot egyértelműen megérdemli. Le sem lehetne tagadni, hogy the WB alkotta meg a sorozatot, ugyanis stílusilag egyből a One Tree Hill kezdeti időszakát juttatta eszembe, még annak ellenére is, hogy a Szívek szállodája – és ígérem, soha többször nem fogom leírni ezt a magyar címet – időrendileg sokkal hamarabb megkezdte és sajnos be is fejezte pályafutását, mint a Tuti gimi. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis hátra van még hét teljes évad, valamint a négy részes folytatás, ami forrásaim szerint kisebb cliffhangerrel ért véget, éppen ezért a készítők számítanak arra, hogy a Netflix folytatja a sorozatot. 🙂