Első körben: Empire

Mikor tavaly májusban először olvastam a sorozatról, bevallom őszintén, nem sok reményt fűztem hozzá, úgy voltam vele, hogy ez úgysem az én stílusom lesz, most pedig, az első epizód megtekintése után nagyon várom már a másodikat. Felirat hiányában azonban kénytelen vagyok a szinkronos verziót követni, ami egyébként meglepően jó lett. Jó, nem lett annyira jó, mint a State of Affairs esetén, de nem is annyira rossz, mint a Glee. Volt itt minden, amit nagyon szeretek: harcias feminista, LMBT karakter, családon belüli versengés, de a haldokló családfő is megér egy misét.

A sorozat tulajdonképpen egy haldokló családfőről szól, aki megpróbál minden elvarratlan szálat elrendezni, fő feladatának pedig azt tartja, hogy a családi céget, az Empire-t arra a fiára bízza, aki a legalkalmasabban lesz képes továbbvezetni. Igen ám, de a gyerekek anyja, vagyis Lucious volt felesége, Cookie, a börtönből való szabadulása után rögvest volt férjéhez tart, hogy megkapja a részesedését az üzletből, hiszen évekkel ezelőtt együtt alapították. Közben pedig rendezni szeretné kapcsolatát a fiaival, akik szinte egyáltalán nem látogatták meg őt. Ja, és ne felejtsük el, hogy a családban mennyire mennek még a kavarások…

Ha már most állást kellene foglalnom Cookie és Lucious között, egyértelműen Cookie oldalát választanám, aki akár egy igazi badass karakterré is válhat, ebből pedig már kaptunk is ízelítőket, amikor a volt férjénél kiharcolta, hogy a meleg fiúkat hadd menedzselje ő. De tulajdonképpen nem csak emiatt szimpatizálok jobban a nővel, hanem amiatt is, mert elítélem Lucioust, ahogy a fiaival de különösen Jamallal bánik. Egyrészről valahol érthető az, hogy azért próbálja meggyőzni Jamalt, hogy ne vállalja fel másságát, mert így sokkal hamarabb, és úgymond biztonságosabb úton befuthatna, másrészt viszont rettenetesen látszik rajta, mennyire jobban szereti, és jobbra tartja a másik két fiát. Akkor sajnáltam meg a legjobban Jamalt a legjobban, mikor az öccse elárulta, hogy a dalt neki köszönheti, Lucious pedig ügyet sem vetett rá. Nem beszélve a visszaemlékezésekről, amikor úgy reagált az előjelekre, ahogy…

Azt hittem a legelején, hogy majd úgy próbálják beállítani Lucioust, mint akit sajnálni kellene, amiért halálos beteg, mégsem tudom, és nem csak a fiával való viselkedés miatt, hanem azért sem, mert hideg vérrel képes volt megölni gyerekkori legjobb barátját, csak azért, mert az tűnt a legjobb megoldásnak. Nem beszélve arról, ahogy a volt feleségével elbánt, mikor lényegében miatta került börtönbe. Ebből a szempontból igazán különleges a sorozat, hiszen eddig még nem láttam olyan halálos betegségben szenvedő főhőst, akit utálni tudtam volna. De a zene miatt is nagyon megfogtak. Na nem a legkisebb fiúra, Hakeemre gondolok, akinek az énekhangja, de maga a személyisége is idegesítő, hanem például a rész elején feltűnt lányra, akinek nagyon jó hangja volt, vagy például Jamal is egy egész jó számot tolt el a rész közepe táján.

Ami a többieket illeti, van még itt pár érdekes karakter, kíváncsi vagyok például a legidősebb bátyra, Andre-re is, aki szemmel láthatólag mindenre képes lenne, csakhogy ő kerüljön a családi vállalat élére, valamint a recepciós (?) Becky is szimpatikusnak tűnt, de természetesen a legjobban Cookie keltette fel az érdeklődésemet, kíváncsi vagyok milyen lépésekre szánja el magát, hogy sztárt csináljon a fiából. És eleve, ebből a testvér rivalizálásból szerintem csak jó dolgok sülhetnek ki.

Egy szó mint száz, nagyon bejött a pilot, ám Hakeem miatt kénytelen vagyok levonni egy pontot. Alig várom már a folyatást, amiben nagyon remélem, hogy nem kell majd csalódnom. Amerikában mindenesetre nagyon jól fogadták a nézők, olyannyira jól, hogy rendkívül jó nézettséggel fut, ergó szerintem sokáig képernyőn lehet még. 🙂