Továbbra is nagyon szeretem a sorozatot.
Három nappal ezelőtt jött ki a folytatás első előzetese, amelynek azóta már a premier időpontja is megvan, április 11-én a megszokott időpontban, vagyis szombat este 20:00-tól fog elstartolni a harmadik etap, én pedig már nagyon várom, lévén már lassan egy év eltelt a második évad fináléja óta…
Bár a premier részeket a tévében követtem nyomon, kritikát sajnos mégsem sikerült írnom a látottakról, azonban a főbb történésékre még mindig emlékszem, így gondoltam egy kvázi széljegyzet formájában összeírtam nektek 5 gondolatot, miért is szerettem annyira a második évadot. 🙂
#1. A szereplőváltás egész jól sült el
Nem kicsit aggódtam azért, vajon hogy fog elsülni a női főszereplőcsere, hiszen amennyire ridegnek tűnt nekem Klaudia az elején, pont annyira szerettem meg az első évad végére, éppen ezért tartottam egy picit a hiányától, végül azonban mégsem sínylettem meg azt, hogy nincs képernyőn, az ok pedig rém egyszerű: akárhogy is nézzük, a sorozat egyértelműen Nagy Ervinre koncentrál, a női főszereplő pedig tulajdonképpen csak mellékszereplő valójában. Ubrankovics Júlia tehát ment, Trokán Nóra pedig jött, akinek a karaktere, Lilla legalább olyan érdekes mint anno Klaudia volt.
#2. A főszereplők közötti kémia kézzelfogható
Korábban nem nagyon volt szerencsém Nagy Ervin munkásságára, ám amit A Tanár két évada alatt mutatott, talán nem fogok elhamarkodott kijelentést állítani ha azt mondom, hogy mindenkivel képes kialakítani a kémiát. Na jó, a történet szerint Lillával azért könnyebb dolga volt, mint Klaudiával, hiszen régről ismerik egymást, ráadásul kavartak is akkoriban, mégis megvolt a kémia a két karakter, jobban mondva a két színész, Ervin és Nóra között, ami azért nagyban megkönnyítette szerintem az írók dolgát is, hogy olyan sztorikat írjanak nekik, nem mellesleg pedig nézőként is jó volt látni azokat a jeleneteket, amikor ők ketten összekeveredtek.
#3. A heti esetek hozták az első évad minőségét
Van egy jó mondás, miszerint a bevált recepten ne változtass. Szerencsére ezt a sorozat írói is megtartották, és a második évadban is legalább annyira érdekes és néha magával ragadó eseteket mutattak be hétről-hétre egy-egy diák kiemelésével, amit jó volt nézni. Talán ezért is szeretem annyira a sorozatot. Ráadásul még azt is ügyesen kimagyarázzák, hogy miért is kerül annyi új diák Szilárd osztályába. A második évadban egyébként olyan témák kerülnek terítékre, amiről igenis beszélni kell, mint a baleset következtéből adódó újratervezés otthontalanság, anorexia, diszlexia vagy éppen a melegség. Utóbbi kapcsán pedig át is térhetünk a következő pontra.
#4. Szilárd múltja is visszaköszön néha
Ugyan ezúttal sem kapott nagyobb hangsúlyt Szilárd magánélete – leszámítva a szerelmi életét – ugyanakkor annak mégiscsak örülök, hogy egy-egy rész erejéig, de most is felbukkant Szilárd fia, akinek létezéséről sokáig nemtudott mindenki kedvenc tanára, ráadásul Janó által ismét egy komoly téma kapott szerepet, amit az előző bekezdésben már pedzegettem. Arról nem is beszélve, hogy mindig örömmel látom a képernyőn Ullmann Mónikát. 🙂
#5. Realisztikusan mutatja be a magyar oktatás helyzetét
Végül, de nem utolsósorban azért is szeretem annyira a sorozatot, mert véleményem szerint egyáltalán nem köntörfalaz, és próbálja bemutatni a mai oktatást országunkban olyannak, amilyen. Na persze itt nem a tananyagra, vagy a tanárok tanításai szokásaira gondolok, hanem például a forgatási helyszínre, ami történetesen valóban egy gimnáziumként üzemel, vagy éppen a tanárok számára rendelkezésre álló eszközökre, vagy éppen a tanárok közötti viszonyról, és itt most nem Lilláról van szó.
Értékelés: 8/10
Az első évad szintjét remekül hozta, sőt ha őszinte akarok lenni, egy kicsit sikerült is túlszárnyalnia, így szívfájdalom nélkül kiszóróm rá a nyolc pontot. Egy szó mint száz, nagyon megszerettem a sorozatot, és a csatorna vezérigazgató helyettese egyben programigazgatója, Kolosi Péter legutóbbi interjúja kapcsán hosszú távra számolnak vele, én ennek pedig csak örülni tudok.
