Marley & Me (Marley meg én) [2008]

Nagyon jó volt a film, a vége pedig szomorú, de sajnos minden tekintetben igaz.

Tegnap este újra bepróbálkoztam a tévével (igen, azt mondtam, hogy többet nem fogok tévéből filmet nézni), de erről a filmről eddig csak jókat hallottam, így ismételten bepróbálkoztam. Most is idegesített egy picit az a sok reklámszünet, de annyira jó volt a film, hogy ezt most figyelmen kívül hagyom. Elöljáróban annyit, hogy alapjában egy vicces, szórakoztató film, csak a vége szomorú.
Spoileresen folytatom tovább.

Az alapsztori a következő: a film tulajdonképpen egy kutya életét próbálja bemutatni valamint azt, mennyire a család részévé tud nőni. Megszeretjük, elkezdünk ragaszkodni hozzá, végül már nem tudjuk az életünket elképzelni nélküle. Legalábbis nekem ez jött le belőle. Ez nem valami hű de nagy sztori, mégis nagyon jó volt, főleg azért, mert nekem is van egy kutyám, így tökéletesen át tudtam érezni mit érezhettek adott helyzetekben a szereplők.

Marley egy igen rossz kutya, nem fogad szót, állandóan bajba kerül, mindent szétrág (szerencsére az én kutyám nem ilyen), mégis nagyon szerethető, édes, ragaszkodó kutya. Természete miatt John-nak (Owen Wilson) és Jenny-nek (Jennifer Aniston) néha-néha főhet is a fejük, de mindketten szeretik a kutyát. Közben telnek-múlnak az évek, sok minden változik, születik három gyerekük, új helyre költöznek, stb, de egy állandó: mégpedig Marley. A gyerekek is nagyon megszeretik a kutyát, éppen ezért mindenki nehezen viseli, amikor eljön az idő, hogy búcsút mondjanak szeretett kutyájuknak.
Marley végül, ahogy az életben is szokott lenni, az évek múltával öregedik, végül eljön az a bizonyos nap, amikor távozni kényszerül az örök vadászmezőkre. Na azokon a jeleneteken bevallom és is ejtettem egy-két könycseppet, nagyon megható volt.
A kritikám befejeztével szeretnék idézni John-tól, amit a végén mondott a filmben:

“Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák, beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy!
Ő csak szeretet kér és ad! Hány emberről mondhatod ezt el?!
Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?!?
Hány ember mellett érzed azt, hogy ami Te vagy az különleges?!”

Értékelés: 10/10.
Erre nem lehet mást adni. Egyelőre hagyom leülepedni, de belátható időn belül újra megfogom nézni. Utolsó mondatként, hogy a vicces jelenetek tényleg nagyon viccesek voltak, rengeteget nevettem rajtuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük