Maga volt a tökély.
Bár több disztópikus filmet is láttam már, könyvben ez volt az első, amely ezzel a témával foglalkozik, éppen ezért örülök annyira, hogy Rick Yancey regényével veszítettem el ezt a fajta szüzességemet, hiszen Az ötödik hullám az elejétől a végéig teljes mértékben lebilincselt a fordulatos történéseivel illetve szerethető karaktereivel. Tényleg egyetlen rossz szót sem tudnék mondani a könyvről, annak ellenére, hogy bizony voltak olyan cselekmények, amelyeket előre látni lehetett, de erről majd később.
A könyv alapsztorija a következő: a Földet egyik pillanatról a másikra megkörnyékezi egy űrhajó, ami egészen tíz napig egyáltalán nem veszi fel a kapcsolatot az emberiséggel. Ezt követően sem barátságosan közlik a szándékukat, éppen ellenkezőleg. Összesen négy hullámot bocsájtanak ki az emberiségre, amelyeknek köszönhetően olyan drasztikusan lecsökken a népesség, hogy főhősünk, Cassie abban a tudatban él, hogy ő az egyetlen életben maradt ember. Jobban is teszi ha ragaszkodik az elméletéhez, a negyedik hullámot követően ugyanis a földönkívüliek emberi alakot öltve jelentek meg a Földön, és feltett szándékuk minden megmaradt embert megölni…
Ebben a világban a remény és a bizalom rendkívüli luxuscikknek számít, amire Cassie is hamar rájön, elég csak a katonákra gondolni, akik elválasztották őt az apjától és öccsétől, így maradván egyedül. Szegény lány szörnyűséges borzalmakon megy keresztül, éppen ezért nagyon hamar elnyerte a szimpátiámat, és mélységesen együtt tudtam vele érezni a kialakult helyzetben. A kilátástalanság ellenére Cassie továbbra is élni akar, pontosabban nem akarja megadni a földönkívülieknek azt az örömöt, hogy feladja a harcot, éppen ezért talpra áll, és addig küzd ellenük, amíg csak teheti. Ezért az elhatározásáért csakis tisztelni tudom a csupán 16 éves lányt, és végig a sikeréért drukkoltam, na és persze azért, hogy megtalálja a kisöccsét, Sammy-t.
Cassie mellett volt egy másik szál is a történetben, ami Ben Parishez köthető. Nos, a családjával történt előzetes tettei kapcsán bizony kissé elítéltem a srácot, annak ellenére, hogy tulajdonképpen teljesen természetes, mondhatni emberi módon cselekedett abban a helyzetben, a kisebb fajta előítéletem azonban gyorsan tovaszállt, miután a kiképzést követően mindent megtett, hogy betartsa a kis Sammy-nek tett ígéretét, hamár az édesapjáét nem tudta. Ebből is látszik, hogy milyen szép karakterfejlődésen ment keresztül a történet során, amit öröm volt olvasni.
Az akció és a megszállás elleni harcolás vagyis jobban mondva inkább az életben maradás mellett azért a romantika is jelen volt a regényben, igaz csak kis mennyiségben, ám ez a mennyiség pont elegendő volt az adott körülményekhez képest, éppen ezért volt olyan fantasztikus olvasnivaló, hiszen az író megtalálta a tökéletes egyensúlyt. A romantikus részt egyértelműen Cassie és képviselte. Cassie mellett Evant is egész hamar megszerettem annak ellenére, hogy szinte az elejétől sejtettem az ő nagy titkát. Miután Cassie előtt is lehullt a lepel, a folyamatos őrlődéseinek köszönhetően csak még szerethetőbb lett Evan, ugyanakkor Cassie is. Mi tagadás, élveztem olvasni ezt a részt, és folyamatosan annak drukkoltam, hogy végül maradjanak együtt. De nem csak ők voltak ám az egyetlen páros, Ben és Adu között is lehetett érezni a szikrát, ez azonban nem lett elmélyítve avagy kifejtve, sebaj, a folytatásban biztosan ők is nagyobb teret kapnak majd.
A kép után a könyv végéről picit Spoileresen értekezem tovább!
Még a lezárással is teljes mértékben elégedett vagyok. A főhősök nem váltották meg a világot, vagyis nem figyelmeztették a gyerekeket arra, hogy az egész bázis egy nagy átverés, hanem valóban csak Sammy megmentésére koncentráltak. A könyv utolsó harmadán izgultam egyébként a legjobban, érdekes volt olvasni, ahogy Cassie és Ben is külön utakon, de odatalálnak Sammy-hez. A legszebb az egészben pedig mégiscsak az volt, hogy végig a szemem előtt játszódtak az események, vagyis teljes mértékben el tudtam képzelni az egészet, hála a leírásoknak. És ezt nemcsak Sammy megmentésére értem, hanem a teljes történetre, beleértve a hullámokat is. Sammy megmentése tehát sikerült, ezzel együtt pedig a bázist is a földdel tették egyenlővé, ám a történetnek koránt sincs vége, hiszen a bázist lakó földönkívüliek illetve a gyerek katonák sikeresen elhagyták a helyszínt…
Értékelés: 10/10.
Minden szempontból tökéletes lett Az ötödik hullám, éppen ezért nyugodtan kiszóróm rá a maximális tíz pontot. A szerethető karakterek és érdekes történet mellett a megváltozott világ ábrázolása is lenyűgöző módon lett kivitelezve. Komolyan, kell ennél több indok az elolvasásra? Ezek után nem meglepő, ha azt mondom, nagyon kíváncsi vagyok már a folytatásra, és mivel a héten sikeresen beszereztem a Végtelen tengert, ezért napokon belül neki is esek, csak előbb még a filmet szeretném megnézni. 🙂
Kinek ajánlom elolvasásra?
Korosztálytól és nemtől függetlenül mindenki számára csakis ajánlani tudom a könyvet, de természetesen a Young Adult disztópiát kedvelők előnyben vannak, na meg azok is, akik már látták a filmet.
