Igenis megérdemelt egy külön történetet Dawson és Beth.

A meggyőző spin-off elolvasása után az előzményregény következett a sorban, amely nagy meglepetésemre elég rövidnek tűnt, a maga közel 200 oldalával, mégis bőven elég volt ahhoz, hogy azt mondhassam, legalább annyira jó volt olvasni, mint a könyvsorozat többi kötetét. A kiszámítható végkifejlet ellenére sikerült végig lekötni a figyelmemet, a rövidsége miatt pedig nem volt benne egyetlen üresjárat avagy töltelékjelenet sem, szóval személy szerint nagyon is elégedett vagyok. Ráadásul még jelentősége is volt megírni a könyvet, hiszen rengeteget hozzáadott egyes szereplők későbbi személyiségfejlődéséhez, mindemellett, hogy néhány későbbi történés új értelmet kapott ezáltal. Plusz mindig is érdekelt Dawson és Beth egymásra találásának története, ha már az öt regényben annyira kevés idő jutott rájuk.

Bár szinte biztos vagyok benne, hogy legtöbben már elolvastátok a Luxen könyvsorozatot, ettől függetlenül az alapsztorit megpróbálom anélkül megfogalmazni, hogy bármilyen későbbi spoilert elárulnék. A Shadows középpontjában tehát ezúttal Daemon ikertestvére, Dawson áll, aki szöges ellentéte bátyjának, vagyis sokkal barátságosabb és kedvesebb az emberekhez, ám azt ő sem tudja elképzelni, hogy a felszínes kapcsolatoknál többet valaha is kialakíthasson bárkivel is, legalábbis egészen addig, amíg Beth fel nem bukkan az életében. Hamar kiderül, hogy az érzés bizony kölcsönös, így bár számos akadállyal kell ugyan megküzdeniük, mégis úgy döntenek, hogy együtt maradnak. Beth még azt követően is kitart a fiú mellett, hogy szembesül valódi életével, és ezzel sajnos megállíthatatlanul rohannak nem éppen fényes végzetükbe…

Ha bárkiben is felmerülne a gyanú, hogy az írónő csak azért írta volna meg a könyvet, hogy még egy bőrt lehúzzon a rajongókról, akkor azt már most mondom, hogy ez egyáltalán nem igaz. A Shadows ugyanis egy önálló, stand alone kötetként is remekül megállná a helyét, ami ráadásként rengeteg plusz információt hordoz a később történtekhez, sőt egyes esetben új fajta értelmet ad. Na nem a Védelmi minisztériumra gondoltam, ők ugyanis továbbra is azt képviselik, amit a jövőben, viszont például a Katy mentes Daemon merőben más oldaláról mutatkozott be, ezáltal pedig a majd bekövetkező karakterfejlődése még nagyobb ívet járt be. És ha már itt tartunk, ha őszinte akarok lenni, jó volt egy kicsit úgy olvasni erről a világról, hogy nem Katy áll a középpontban. Mert én bár nagyon megkedveltem a lányt, néha azonban mégiscsak az volt az érzésem, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki, mint kellene.

Dawson és Beth pedig legalább olyan érdekes párosnak bizonyultak, mint Daemon és Katy, sőt, talán még jobbnak is, ők ugyanis nem féltek kinyilvánítani érzésüket, az eddig megvalósuló botladozásaiknak köszönhetően pedig rendkívül cukik voltak. A legjobban a telefonon beszélgetős jeleneteik tetszettek, de Dawson bemutatása Beth szüleinek is egész jól sült el. Következésképpen, bármennyire fura is leírni, de tényleg sokkal hamarabb és jobban képviselték az igaz szerelmet, mint Daemonék, éppen ezért a rájuk váró nehéz sors csak még jobban ütött. Öröm az ürömben, hogy tudom, végül azt kapták meg az Oppositionban, amit nagyon is megérdemeltek.

Értékelés: 9/10.

Minden szempontból egy kellemes kikapcsolódást nyújtott számomra a Shadows, amely nem tartalmazott ugyan különösebb fordulatokat, mégis végig fenntartotta az érdeklődésem és a figyelmemet, még az előre ismert végkifejlet ellenére is, szóval nagyon is megérdemel egy erős kilenc pontot. Külön érdekessége a regénynek, hogy E/3-ban íródott, ezáltal pedig kapott némi egyediséget, mivel az esetek többségében bizony E/1-es könyvekkel találkozom, akárcsak a Luxen sorozat többi része.

Kinek ajánlom elolvasásra?

Luxen rajongóknak mindenképpen, viszont azoknak is, akik még nem merültek el ebben a világban, bátran ajánlom ezzel elkezdeni, aztán jöhet az Obszidián. 🙂