Szerencsére a sztoriban nem vettem észre nagyobb változásokat: Louisa Clark egy napon Will Traynor ápolónője lesz, aki két évvel ezelőtt egy súlyos baleset következtében bénult le, amelynek következtében az addig igencsak aktív életmódot folytató férfi hangulata és az élethez való hozzáállása is merőben ellentétes Lousia szemléletéhez képest. Ebből természetesen sejthető, hogy az ismerkedésük során több súrlódás is kialakul köztük, ám az idő előrehaladtával egyre inkább összecsiszolódnak és tulajdonképpen barátokká válnak. Miután Louisa megtudja Will súlyos titkát, a lánynak feltett szándéka bemutatni a férfinak, hogy bizony a kvadriplégiások számára is vannak különböző programok és lehetőségek, így próbálni elérni azt, hogy a férfi végül megváltoztassa döntését.

Figyelem! Kissé spoileres leszek a továbbiakban!

A negatív beharangozó ellenére voltak azért pozitívumai is a filmnek, többek között a parádés szereposztás és a színészek alakítása. Tökéletes választás volt Will szerepére Az éhezők viadalából megismert Sam Claflin, akit ezáltal csak mégjobban megkedveltem, Emilia Clark pedig egy rettentő szimpatikus teremtés, ezek után csak még nagyobb kedvet kaptam a Trónok harcához, amit még augusztusban el is fogok kezdek. Véleményem szerint mindketten kihozták a karaktereikből a maximumot, a kémia is működött a főhősök között, de ami a legfontosabb, azonosulni tudtam a szereplőkkel, annak ellenére, hogy hiányoltam olyan eseményeket, amelyek a könyv esetén szükségesek voltak ahhoz, hogy én teljes mértékben megértsem Will vagy akár Louisa döntéseit.

Will és Lou piszkálódásait nagyon szerettem, ahogyan azon párbeszédeiket is, amikor próbálták a másikat meggyőzni arról, hogy változtassanak az életükön. Az ebből adódó hangverseny estés és az esküvős jeleneteket öröm volt nézni, mégis a legjobban egyértelműen az utazás lett kivitelezve. Azért azt nem bántam volna, hogyha ezekből a kalandokból többet is láthattunk volna, a tetováló készítéses este kimaradásáért pedig kicsikét dühös is vagyok. Mindezektől függetlenül egész jól bemutatták Lou és Will kapcsolatát, míg a mellékszereplőkre sajnos már rettentő kevés idő jutott.

Különösen Louisa családja kapott az általam várt kevesebb teret, amit igazán sajnálok, hiszen a könyvben a szülők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Lou az elején zokszó nélkül elfogadja az állást, a későbbiekben pedig amíg össze nem barátkozott Willel, csakis a szülei miatt nem mondott fel. De nem is emiatt voltam csalódott a film megtekintése után, hanem amiatt, mert kimaradt az, ami Louisával történt még pár évvel korábban a vár labirintuskertjében. Emiatt nem akarta elhagyni a várost, a feldolgozatlan események miatt, és pont ez volt az a pont, amikor igazán megértettem a lányt, éppen ezért ezt egy oltári nagy elszalasztott lehetőségnek vélem. Természetesen megvoltak az előnyei is az idő rövidségének, hiszen így a Lou pasijával kreált kvázi szerelmi háromszög szinte egyáltalán nem lett kifejtve azáltal, hogy alig volt pár jelenete a Harry Potterből megismert Matthew Levis által megformált Patricknak, amit egyáltalán nem bántam.

Értékelés: 7/10.

Ha a film megnézése előtt nem olvastam volna el a könyvet, akkor nyugodtan kiszórnék kilenc, de akár tíz pontot is a látottakra, de így a racionális felem egy erős hét pontnál többet nem tudok adni. Mindent összevetve nem bántam meg, hogy megnéztem, és bátran tudom ajánlani nektek is, már csak a szereposztás és a különleges történet miatt is. Mivel kíváncsi voltam az angol akcentusra, ezért felirattal néztem meg, így a magyar szinkronról nem tudok nyilatkozni, azt hiszem belátható időn szinkronosan is megnézem majd. 🙂