A 2016-os év értékelésének utolsó előtti posztja.
2016-ban összesen tizenhét regényt sikerült elolvasnom – valójában 16 és felet, a Kobaknak ugyanis sajnos még mindig csak a felénél járok – ettől függetlenül mégsem volt könnyű dolgom kiválasztani ötöt, hiszen tulajdonképpen az összes megfogott engem a maguk módján.
Végül mégiscsak döntöttem, úgyhogy jöjjön az az öt regény, amelyeknek köszönhetően olyan élményekkel gazdagodtam, hogy nyugodt szívvel tudom ajánlani nektek is.
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Szégyellem magam, amiért kritikát sajnos nem sikerült írnom a könyvről, ugyanis igazán megérdemelte volna. A 2016-ban elolvasott könyvek közül talán Becky Albertalli regénye varázsolt el a legjobban, hiszen az érdekes sztori mellett remekül egyensúlyozott a humor és dráma mezsgyéjén, amit tényleg élvezet volt olvasni. Olyan szinten magával ragadtak a történések na meg persze a szereplők, hogy két röpke nap alatt elolvastam, szóval nem is volt kérdés, hogy helyet fog kapni a listán. Sőt, ami azt illeti, rögtön ez a könyv jutott eszembe elsőként, szóval ha idén újraolvasom – merthogy tervbe van véve – akkor mindenképpen fogok kritikát írni róla. 🙂
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
A történet főhőse Lara Jean már a legelején elvarázsolt engem az összetett személyiségének köszönhetően, aki korához képest igen realistán és helyenként felnőttesen áll a legtöbb dologhoz, arról már nem is beszélve, hogy milyen jó kapcsolatban állt a testvéreivel. Már csak ezek miatt is nagyon megszerettem a könyvet, de kétségkívül a Peterrel alakuló “kapcsolata” miatt volt ennyire tökéletes olvasmány A fiúknak, akiket valaha szerettem. Azt pedig nagyon remélem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó mihamarabb elhozza a folytatást!
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép
Sajnos eléggé hadilábon állok a magyar szerzők műveivel, éppen ezért idén igyekszem ezt a hiányosságomat pótolni. Azért 2016-ban is sikerült három hazai regényt elolvasnom, amelyek közül Rácz-Stefán Tibor alkotása varázsolt el a leginkább. Már az első szerzeménye, a Fogadj el! is hamar belopta magát a szívembe, azonban a második alkotása, a Túl szép, ha szabad ilyet mondanom, csak még jobb lett. Egészen egyszerűen maga volt a tömör gyönyör. Imádtam minden egyes percét, nem egy fejezetet többször is újraolvastam, mielőtt a végére értem volna. Én tehát remekül szórakoztam olvasás közben, és mindenképpen szeretném ezt is újraolvasni, remélem idén tudok majd rá időt szakítani.
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Ez volt ez első disztópikus világban játszódó olvasmányom, és bátran állítom, piszkosul szerencsés vagyok, amiért Rick Yancey regényével avattam fel ezt a műfajt, merthogy az elejétől a végéig teljes mértékben lebilincselt a fordulatos történéseivel illetve szerethető karaktereivel, elég csak arra gondolni, hogy miken ment keresztül Cassie és családja. Olyan összetett mégis rendkívüli világot alkotott meg az író, amiről nem hittem volna, hogy lehetséges. És igen, bár a második kötet már közel sem volt ennyire izgalmas, ettől függetlenül tűkön ülve várom a lezáró kötet megjelenését!
Swati Avasthi: Ököl/Jog
Kétségkívül meglehetősen kemény témát boncolgat az Ököl/Jog, de talán többek között pont emiatt maradt számomra emlékezetes, mindamellett, hogy tele van érdekes, szerethető ámde ami a legfontosabb, hogy hétköznapi szereplőkkel, akiknek vannak ugyan hibái, de vannak akik mégis próbálnak tenni ellene. A 16 éves Jace esetében pedig egy látványos ám annál szebb karakterfejlődést tapasztalhattunk, amit tényleg fájdalmas ugyanakkor a végén már mégiscsak felemelő érzéssel olvastam.