Hatalmas csalódás volt az első epizód.
Amikor szembesültem a Rise első valódi trailerjével, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen azt gondoltam, hogy egy a Glee-re nagyon hajazó sorozat csakis jó lehet. Mit ne mondjak, hatalmasat tévedtem. Pedig maga az elképzelés igenis sok-sok potenciált rejtett magában, amivel a készítők sajnos nem nagyon tudtak élni. Jobban mondva a pilot fő elemeit nézve egy az egyben koppintásnak tűnt a számomra, mindez pedig erősen rányomta a bélyegét az élvezhetőségre. Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindent szerettek volna belesüvíteni egyetlen epizódba, ami miatt inkább erőltetetté vált mintsem szórakoztatóvá. A hibái ellenére egyelőre még kitartok a sorozat mellett, hamarosan pedig el is árulom, hogy miért.
De előbb nagy általánosságban az alapsztoriról: a sorozat középpontjában az Így jártam anyátokkal Ted Mosby-ja áll, aki jelen esetben egy kissé kedvtelen és elnyomott irodalomtanár bőrébe bújt, aki szerint úgy tudna leginkább a diákokra hatni, ha átvenné a színjátszókörben az irányítást. Mindezt pedig megtetézné azzal, hogy egy olyan darabot állítana színpadra, ami sokaknál kiütné a biztosítékot, és nemcsak a téma, hanem a darabban játszó diákok miatt is, hiszen mivel lehetne eladni az egészet, ha nem az iskola legnépszerűbb sztárjával, aki történetesen a focicsapat kapitánya.
Érzitek már a Glee hatást az egészben? Ha nem, akkor a továbbiakban tuti észre fogjátok venni, ám csak óvatosan olvassatok tovább, hiszen ezentúl már spoileres leszek!
A Friday Light Nights-ot valamiért kimaradt az életemből, ahogyan a könyvhöz sem volt eddig szerencsém, amin a sorozat alapul, éppen ezért ebből a szempontból nemtudok nyilatkozni, hogy mennyire önismétlő a showrunner az előző szériája kapcsán, vagy hogy mennyi mindent ültettek át a könyvből, arról viszont már mindenképpen, hogy a FOX egykori sikersorozatának több elemét is pofátlanul átemelte a Rise. Egészen pontosan olyan érzésem volt, mintha a Glee pilotját láttam volna viszont némi változtatással, a színházi darab átvételétől kezdve az irodalom tanár magánéletétől át egészen a futball edzővel történő csatározásig. miközben egy kis One Tree Hill beütéssel is szembesültem a darab előkészületei során (is) egymással rivalizáló két lány családi hátterének köszönhetően.
Szóval ha már ennyi átfedés van a két sorozat között, könnyedén elkészíthették volna úgy a pilotot, hogy beszipolyozza a nézőket, ám ez egyértelműen nem valósult meg, mindez pedig a felnőtt szereplők csapnivaló alakításainak is köszönhető, Josh Radnornak ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy nagy falat egy ilyen figura megformálása. Sokkal inkább tűnt erőltetnek a színészi játéka, mintsem átélésnek, a családjával kapcsolatos mellékszál pedig erősen vérszegénynek tűnt a számomra. Egyedül az alkoholista fiában láttam még némi lehetőséget, de még őt sem lehetett reálisan megítélni, hiszen vajmi kevés idő jutott rájuk, ahogy a többi állandó szereplőre is.
Pedig az írók mindent megpróbáltak elérni annak érdekében, hogy érdekessé tegyék a sztorit, de pont ez lett a hátulütője is, hiszen a legklisésebb szálakkal operálva húzták fel az egész színházon kívüli életet, amivel nem is lett volna semmi probléma, ha kellő odafigyeléssel alapozzák meg az egészet. Az utolsó pár perc pedig kifejezetten fel is idegesített kissé, a zenei betétre húzott összetömörítés ugyanis tele volt logikátlan lépésekkel, különösen a csapatkapitány esetében, akit nem értettem, hogy hirtelen miért is kezdett el ennyire ragaszkodnia a színdarabhoz, ahogyan mondjuk a többieket sem feltétlenül, és sajnos kötve hiszem, hogy mindez meg lenne majd magyarázva a későbbiekben.
Értékelés: 7/10.
Az összecsapottság és esetenként értelmetlen szálak miatt hét pontnál többet semmiféleképpen sem tudok megajánlani a kezdésre, sőt, mi több, még így is jóindulatú voltam. Minden hibája ellenére azonban még nem mondanék le teljesen a sorozatról, hiszen a diákok közül még ez alatt a rövid idő alatt is sikerült szimpatizálnom néhányukkal, éppen ezért érdekel a további sorsuk is. Abban pedig külön reménykedem, hogy a folytatásban több zenét is kapunk majd, és nemcsak a Tavasz ébredésével kapcsolatosan. Ha már Glee utánzat, akkor legyen tényleg az. 😀
