Még mindig nagy kedvenc a sorozat, az tuti.
Bár, ahogyan áprilisban beszámoltam, Marc Cherry a showrunneri feladatot átpasszolta másnak, íróként továbbra is a Devious Maids kreatív csapatát erősítette, melynek köszönhetően a dramedy jelenetek is megmaradtak. Azon már meg sem lepődöm, hogy mennyire sok külön szálon fut a sorozat, bár az elmúlt két év tapasztalatai alapján mintha kicsit visszább vettek volna a mennyiségből és inkább a minőségre/terjedelemre koncentráltak az írók, amivel tulajdonképpen nem is lett volna semmi baj sem, ám idén egyes szereplők életének alakulásával nagyon nem tértettem egyet. Arról nem is beszélve, hogy a harmadik évad szokatlanul televolt nagy mennyiségű telenovellás fordulatokkal, helyenként pedig bizony még én is felsziszegtem, mert már a túlzás kategóriába kezdett átmenni az egész.
Spoieleresen folytatom a továbbiakban!
A kissé negatív hangvételű bevezetés után azért azt tisztázzuk le előre, a jó és szerethető dolgok még mindig túlsúlyban vannak, csak az elmúlt két évad alapján kicsit több profizmusra számítottam volna a harmadik évadban. Úgy látszik, hogy a gyilkosság mint az egyik átívelő szál ha tetszik, ha nem most már minden évben jelen lesz, ami akár negatívum is lehet, jelen pillanatban pedig nem is tudom eldönteni, vajon melyik oldalba soroljam a Stappord családhoz köthető bűnügyi szált. Egyrészről szerintem túlságosan sokáig elhúzták az egészet, másrészt viszont megértem Taylor-t, amiért nem akarta belekeverni a férjét. Azért volt egyértelmű jó oldala is Michael és Taylor visszatérésével, mégpedig a zseniális Olivia is vendégszereplése, aki ezúttal még őrültebb lett, mint amit már megszokhattunk tőle. Olivia mellett Evelyn és Genevieve is tündököltek a szerepükben, a zseniális beszólások mellett a drámai vonalon is erősek voltak a karakterek, aminek természetesen nagyon örülök.
Powel-ék idén is sziporkáztak! 🙂
És azt, ahogyan már megszokhattátok, nézzük egyesével a bejárónőket:
Marisol: A tavalyi kérésemet úgy látszik meghallgatták az írók, hiszen idén meglepően jó sztorit kreáltak a karakternek. Oltári jó ötletnek tartottam ezt az egész bejárónő-közvetítő cég létrehozását, ahogyan az első könyve megjelenése körül is akadtak vicces szituációk. A karrierje mellett a magánéletének alakulását is élveztem, Jesse hihetetlenül jól illet Marisol-hoz, éppen ezért sajnálom, amiért a végén mégiscsak szakítottak… Egyébként a kettejük kapcsolata nem kicsit bővelkedett kissé kiszámítható fordulatokban, mégis annyira jó volt a körítés, aminek köszönhetően egyáltalán nem zavart az, hogy néha tudtam mi is fog következni.
Zoila: Voltak jó és rossz pillanatai is a karakternek. Az évad eleji hazudozásait nem tudtam elnézni szó nélkül, és nem csak azért, mert kísértetiesen tele volt ezután telenovellás jelenetekkel, hanem mert tisztában voltam vele, hogy ezzel a húzással örökre elvágta magát Javier előtt, akivel annyira aranyos párost alkottak. Ezt követően viszont annyira zseniálisan kihasználták a terhességét az írók, hogy tulajdonképpen hajlandó vagyok eltekinteni a rossz húzásai felett. Arról nem is beszélve, hogy mivel Valentina és Remi viszonylag hamar elmentek, és így Zoila Genevieve-re volt utalva, isteni jelenetek születtek végül 🙂
Carmen: Őszintén szólva, bár az ő lefekszek egy férjes emberel, majd utána a feleségével együtt dolgozok része is eléggé kiszámítható volt, mégis annyira vicces szituációkba keverte magát akarva-akaratlanul a lány, hogy rendkívül jól szórakoztam a helyzetein. És akkor már nem is beszélve a Powell családban történt domináns jelenetekről. A harmadik évadban a szórakoztató vonalat egyértelműen Carmen képviselte! Aztán nagyot néztem az évadzáróban, amikor kiderült Sebastien-ról a csúf igazság, sajnáltam szegény lányt, amiért neki még a férfiakkal sincs szerencséje…
Rosie: És akkor a végére hagytam a fekete levest. Egyre inkább az az érzésem Rosie-val kapcsolatban, hogy az írók nagyon nem tudnak vele mit kezdeni. Ernesto hirtelen előkerülésével, pontosan úgy alakultak a történések, ahogy a nagy könyvben meg van írva: Rosie végül volt férjét választja, aki miután ismét lelép sötét dolgai miatt egyből visszakönyörögné magát Spence-hez, csakhogy szegény időközben amnéziában szenved, ráadásul ezt a helyzetet persze, hogy kihasználja a lelkiismerettel egyáltalán nem rendelkező Peri, és kb. ott vagyunk, ahol az első évadban. Ez a túl rengeteg telenovellás húzás még nekem is nagyon sok volt!
Minden pozitívum és negatívum ellenére nagyon bízok egy negyedik évadban, a Lifetime ugyanis még nem rendelte be a folytatást. Ha csak a nézettséget nézem, akkor érthető a csatorna húzása, hiszen nem teljesített túlságosan fényesen, ettől függetlenül egy már bejáratott brand-ről van szó, így most eléggé kétesélyes az egész. Már csak azért is lenne jó az a negyedik etap, mert elég nagy clifhanger-rel ért véget a harmadik évad.
Értékelés: 7/10.
Bár a legtöbb esetben jót szórakoztam az epizódok nézése közben, egy erős hét pontnál többet sajnos nem tudok most adni. Már csak azért sem adnék több pontot, mert például Naya Rivera karakterének Blanca megölését rettenetesen sajnálom. Ettől függetlenül ha lesz negyedik évad, akkor természetesen én továbbra is nézője leszek, és remélem minden szálból a lehető legjobbat hozzák majd ki az írók.
