Kétségtelenül letaglózott a történet vége.

Ismételten egy igen súlyos témával foglalkozó könyvet olvastam el, amit egyáltalán nem bántam meg, hiszen az elejétől a végéig rettentő izgalmas volt. Ugyan voltak kisebb hibái, ennek ellenére bátran állíthatom, hogy a kedvenc könyveim közé sorolom ezentúl Sarah Bannan alkotását, és a jövőben egészen biztosan újra fogom majd olvasni. De lássuk is, hogy pontosan miről szól a Súlytalanul aminek már a borítója is azt sugallja, hogy nem egy könnyedebb olvasmányra számíthat aki benevez rá.

A történet középpontjában a tinédzser Carolyn Lessing áll, aki a pörgős New Jerseyből érkezik egy olyan kisvárosba, ahol tulajdonképpen sohasem történik semmi fontos sem, ahol csak a helyi gimnázium szolgáltatja az összes olyan eseményt, amelyeken a diákok mellett szülők és a város lakói is előszeretettel részt vesznek. Carolyn érkezése kétségtelenül nagy port kavar, hiszen amellett, hogy új lakó, még a legnépszerűbb focistával is összejön, ráadásul mit sem törődve a régóta fennálló klikkekkel, bárkivel szóba elegyedik, ezt pedig nem mindenki nézi jó szemmel, így nagyon hamar szerez magának ellenségeket is…

Az iskolai bántalmazás vagyis bullying nagyon komoly dolog, és mivel sajnos közvetve én is láttam ennek a hatását, éppen ezért nagyon örülök annak, amiért egyre több író nyúl ehhez a témához és a lehető leghihetőbb módon ábrázolja az eseményeket. Ez alól pedig bizony a Súlytalan sem kivétel.

A regény egészen egyedüli T/1-es stílusban íródott, ami alapjáraton tetszett, hiszen ezáltal kiemelkedett az eddigi könyvektől, amiket olvastam, viszont ez volt tulajdonképpen a hátulütője is, ugyanis a stílusból adódóan elmaradtak a párbeszédek, emiatt pedig nem tudtam olyan mértékben kötődni a szereplőkhöz, mint szerettem volna, hovatovább őszintén szólva egyetlen egy karaktert sem sikerült igazán árnyalni, ami az összhatáson illetve a történet végén bekövetkezett tragédia miatt egyértelműen még letaglózóbb érzést váltott ki belőlem, mint amire felkészültem.

Nagyon sajnálom, amiért Carolyn valódi zaklatóinak a cselekedeteit egyáltalán nem sikerült megértenem, pedig iszonyúan kíváncsi lettem volna, hogy miért lett ilyen személyiségű Brooke és Gemma. A szüleik által kaptunk ugyan némi választ, elég csak Brooke édesanyjára gondolni, akinek a lánya külseje és népszerűsége mindennél többet jelentett, a fiúkról azonban szinte semmit sem tudtunk meg, pedig ők is alaposan hozzájárultak ahhoz, hogy végül megtörtént az a borzalmas esemény.

Figyelem. Spoileresen folytatom a továbbiakban!

Felnőtt fejjel visszagondolva már én is rájöttem, hogy tulajdonképpen az ilyen helyzetekben azok a legvétkesebbek, akik semmit sem tesznek annak érdekében, hogy az áldozatnak segítsenek. Ez kitűnően lett ábrázolva az úszós lányokon keresztül, akik ugyebár visszaemlékezések kapcsán mesélik el a teljes sztorit. Értem én, hogy még csak kamaszok, és eleinte nem vették észre a helyzet súlyosságát, mégis amikor egyre szembetűnőbb lett Carolyn változása, és a matek órai öngyilkossági kísérlete is bekövetkezett, már bennük is tudatosult, hogy mennyire elfajultak a dolgok, mégsem tettek ellene semmit. A leginkább mégiscsak a tanárok viselkedése a legfelháborítóbb, hiszen ahogy a végén is kiderült nagyon is tisztában voltak a legfőbb eseményekkel, mégis úgy tettek, mintha semmit sem tudnának és arra vártak, hogy a helyzet megoldódjon magától.

Értékelés: 9/10.

Bár nem volt minden szempontból tökéletes a könyv, mégiscsak végig lekötött és csak úgy faltam az oldalakat, éppen ezért az erős kilenc pontot bátran kiszórom rá. Rettentő tanulságos egy könyv, amit véleményem szerint mindeninek mindenkinek el kellene olvasnia, és ha neadjisten bárki hasonlót tapasztal a környezetében, akkor idejében tudjon lépni, hogy ne következzen be ilyen tragédia.

Kinek ajánlom elolvasásra?

Mint az előbb is mondtam, bárki a kezébe veheti. A szülők azért, hogy rájöjjenek a gyerekeikkel igenis foglalkozni kell, a diákok pedig azért, hogy ne kövessenek el a társaikkal ehhez hasonló bántalmazásokat.