Younger: Az első évadról

Teljes mértékig odáig vagyok a sorozatért.
Az igen jó pilot után még tavaly ősszel ledaráltam a Younger első évadát, a kritika írás azonban azóta is várat magára. Most azonban végre rávettem magam az írásra, elvégre a második évad “ma este” (az időeltolódás miatt nálunk csak hajnalban) rajtol el, így nem is lehetne jobb alkalom bepótolni ezt a hiányosságot, nem igaz? Szóval, a figyelemfelkeltő pilot után a folytatás csak még jobb lett, hiszen hellyel-közel megismerhettük Liza mellett a többi állandó szereplőt is, ami által csak még érdekesebb lett a sorozat. Arról már nem is beszélve, hogy a Szex és New York alkotója, Darren Star egyensúlyozva a humor, és a komolyság/”drámaiság” vékony mezsgyéjén, mennyire sok mindent ki tudott hozni az alapsztoriból.
Figyelem, kissé spoileresen folytatom a továbbiakban!
A show főszereplője egyértelműen Sutton Foster karaktere, bár ez sosem volt titok, ugyanis Liza köré épül minden, amivel nekem az ég világon semmi problémám sincs. Tulajdonképpen azt kaptam vissza, amit alapesetben elvártam: Liza őrlődését a valóvilág és az általa kreált világ között, ami teljes mértékben hiteles maradt, miközben volt dráma és persze rengeteg humor. Imádtam ez ebből fakadó poénos jeleneteket, mint például amikor próbált beletanulni a huszonévesek életében, gondolok itt az internethasználatra, a twitterre a hashtagekre és a többire. Ugyanakkor a magánéletében is történtek változások, hiszen Josh személyében rátalált a boldogságra, és ezáltal kaptuk a legtöbb drámaibb jeleneteket, én pedig teljes mértékben megértettem Liza aggodalmait. Végül Josh megtudta az igazságot, aminek külön örülök és természetesen jár a pacsi az íróknak, tovább is húzhatták volna ezt a végtelenségig is, de nem tették. Tetszett Josh reakciója, és már most izgatottan várom a második évadot, kíváncsi vagyok, hogy miképp alakul így a kapcsolatuk.
Hamár szóba került Josh, első benyomásra afféle “kirakatpasiként” könyveltem el magamban, ezért is lepődtem meg azon, hogy részről részre egyre szimpatikusabb lett számomra a karakter, hiszen az írók megpróbálták egy kicsit kvázi mélyíteni a karaktert, ami az évad végére csúcsosodott ki, pontosan akkor, amikor úgy döntött, hogy adott egy esélyt Lizának. Nagyon tetszik a srác az élethez való felfogása, nem feltétlenül kell ragaszkodni az eddig tapasztaltakhoz és azokhoz, amik a társadalom nagyobb része szerint az az elfogadható.
A magánélet mellet Liza munkahelyén is pörögtek az események, és ebben sem találtam semmi kifogásolnivalót sem. Hilary Duff karakterét, Kelsey-t már az első percben megszerettem, hiszen annyira szimpatikus, ráadásul nagyon bejön az, hogy egyáltalán nem tökéletes, gondoljunk csak az egyik könyvszerzővel folytatott viszonyára… Mégsem tudom elítélni őt a döntései miatt, már csak azért sem, mert szemmel láthatólag nem túl felhőtlen a kapcsolata a vőlegényével. A másik nagyágyú a könyvkiadónál egyértelműen Liza főnöke Diana, aki szemmel láthatólag kedveli a lányt, ezt mégsem nagyon mutatja ki teljesen érthetően, hiszen akkor valamilyen szinten odaveszne a presztízse. Minden esetre imádtam a közös jeleneteit, és a párbeszédeiket, remélem a folytatásban is sokat kapunk majd ebből.
Értékelés: 10/10.
Egy szóval jellemezve egy tökéletes első évadot láttam. A Younger tele van egyedi és szerethető szereplőkkel, akiknek a poénosabb oldaluk mellett a komolyabb oldaluk is felfedezhető, vagyis egyértelműen többdimenziósak a karakterek. Mindenkinek csakis ajánlani tudom a sorozatot megtekintésre, én pedig már alig várom a második etapot. Szeretném kivárni, míg az összes rész lemegy, és egy adagban bedarálni az egészet, de szerintem ezúttal a kíváncsiságom felül fog kerekedni, és heti nézős lesz a show. Egyébként már a harmadik évad is be lett rendelve, így nagy örömömre még jövőre is képernyőn lesz a Younger. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.