State of Affairs (Az elnök árnyékában): Az első évadról

Dühös vagyok a cliffhanger miatt.

A tavalyi év egyik nagy híre nálam egyértelműen az volt, hogy Katherine Heigl végre visszatér a Sorozatok Világába. Mivel Shonda Rhimes nyomatékosan kijelentette, hogy Dr. Izzie Stevens-t valószínűleg már soha többet nem láthatjuk viszont a Grey’s Anatomy-ban, a színésznő egy új sorozatban tért vissza, melyet egyértelműen hozzá igazítottak, sőt mi-több, konkrétan az ő nevével hirdettek. Ennek ellenére sajnos eléggé gyenge nézettséget produkált az első évad, így nagyon kérdéses a folytatás. Egy cseppet sem lepődtem meg a nézettség alakulásán, hiszen már a pilot is hagyott kivetnivalót maga után, és ez sajnos a folytatásban sem változott. Ráadásul a készítők zárásképpen jól belénk rúgtak egyet, és a legidegesítőbb cliffhangerrel ért véget az évad! Pedig annyira jó lezárása lehetett volna a sorozatnak, ha az utolsó egy-másfél percet kihagyták volna…

Spoileresen folytatom a továbbiakban.

Nagyon nehezen indult be az évad, konkréten a harmadik-negyedik részben még mindig a heti ügyeket erőltették, ám azok hiába voltak érdekesek, mégsem vittek előre minket a sztoriban, egy-két esetben ráadásul még nagyon is széthúzták a megoldást, vagyis nem tartották nem végig a figyelmemet, egyszer-kétszer csak nagyon kevés hiányzott, hogy le ne állítsam az adott részt. Ám megérte kitartani a sorozat mellet, hiszen az ötödik résztől alaposan beindultak a fejlemények. Egyértelműen sokkal jobban voltak ezek a részek, amikor már csakis kizárólag Fatah és Hakam Sheikh-el, illetve a terrorszervezetükkel foglalkoztak. Apropó terrorszervezet, ezt a szálat nagyon szépen és lassan mégis kitűnően jól adagolták be nekünk. 🙂

A pozitív és negatív rész kettőssége azonban itt még nem ért véget, hiszen míg Mrs. Heigl karakterét rendkívül jól árnyékolták, addig a többiek megmaradtak a papírmasék karaktereknek, amilyennek a pilotban is megismerhettünk. Nagyon minimális magánéleti szálat kaptak csupán, és azt sem mindenki. Sajnos hiába volt annyira jó Charleston Tucker, elhappolta a többiek elől a műsoridő jelentős részét. Arról nem is beszélve, hogy nagyon hamar túllépett ex-vőlegényén. Vagyis-hogy elég bonyolult ez a szál, hiszen Nick Vera-val már évek óta ismerték egymást, és már akkor kialakult közöttük valami, az viszont nem derül ki egyértelműen, hogy az akkori időben együtt volt-e már Charlie az elnök asszony fiával. Egyébként az elnök asszony is megér egy misét, Alfre Woodard nagyon jól hozta a figurát, bár ő is kaphatott volna egy kicsit több időt.

És akkor most jöjjön a feketeleves. A kettősségek ellenére igenis megszerettem a sorozatot, egyértelműen Katherine Heigl miatt, ha ő nem lett volna, szerintem az első rész után kaszálom a szériát. A finálé azonban nagyon kihozott a sodromból. Vagyis az utolsó két perc, ugyanis az addigi történések ugyanis nagyon is jók voltak: Charleston megölte a terrorszervezet valódi irányítóját Fatah-t, így az ámokfutások is véget értek, ám ekkor az egyik magáncég vezetője (akiről ugyan eddig nem írtam, de érdekes volt ez a szál is, ám számomra egy picit bonyolult is) bombákat küldött arra a helyre, ahol Charleston is tartózkodott, Ráadásul úgy tűnt, hogy Nick Vera is ott volt, így még nagyobb a felháborodásom. Miért kellet így véget érnie az első évadnak? Ha lesz is folytatás, nyilván nem fog meghalni Katherine Heigl karaktere (hacsak nem hagyja el a fedélzetet), de akkor is bosszantó volt ez a vég…

Értékelés: 6/10.

Egész jó kis sorozat kerekedett az egészből, de a hullámvölgyek és sokszor elég bonyolult sztorik miatt (az arab neveket sokáig tartott megjegyezni, valamint szerintem túl sok szereplő volt), nem beszélve arról, hogy a pilotban felállított eseményeken is gyorsan túlléptek (gondolok itt arra, hogy Charleston sokáig nem volt képed túllépni vőlegénye halálán, és egyéjszakás kalandokba bonyolódott, majd jött Nick, és minden megváltozott), nem beszélve a fináléról, egy erős közepesnél nem volt jobb. Ha lesz folytatás, akkor vevője leszek, ha nem, az sem izgat annyira hiszen a fontosabb szálakat lezárták, ha pedig az utolsó két percet percet nem vesszük figyelembe, akkor tisztességes véget kapott a sorozat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.