A to Z: Az első évadról

Eléggé felemás minőség jellemezte a teljes évadot.

Még Augusztusban ledaráltam a sorozat első és egyetlen évadát, azóta is keresem a szavakkal, amelyekkel jellemezni lehetne a látottakat. A darálással egyébként nem volt nehéz dolgom, hiszen összesen tizenhárom rész készült el belőle, amik alapján bizony megtudom érteni az amerikai nézőket, miért nem kattantak rá az A to Z-re, mert bizony hiába volt aranyos és cuki az egész légkör, ha tele volt kihagyott ziccerekkel és érthetetlen történetvezetéssel….
Spoileresen folytatom a továbbiakban.
A legeslegnagyobb problémám az egésszel az volt, hogy nem volt a részek között kapcsolat, ennek köszönhetően pedig a sztori sem haladt túlságosan előre. Minden epizódban más és más problémák vetődtek fel, amik alapvetően nem voltak rosszak, de valahogy mégiscsak elvárta volna a néző azt, hogy több olyan szál legyen, amiknek a kibontakozása vagy megoldása több részen keresztül tartson. Legalábbis én nagyon is vevő lettem volna rá. Arról nem nem is beszélve mennyire idegesítő volt a főcím már egy idő után, pláne így, hogy egyszerre néztem meg a teljes évadot.
Azért, hogy jót is mondjak, a főszereplők a folytatásban is rendkívül aranyosak és szimpatikusak voltak, és a pilothoz képest sikerült őket egy kicsit mélyíteni/árnyékolni is, ami mindenképpen pozitívan értékelendő. Míg Andrew szinte az elejétől kezdve nyitott könyv volt, addig Zelda az édesanyja halála után nyílt meg igazán, ami epizódot egyébként különösen élveztem, és nem a tragédia miatt, hanem Zelda családja miatt.
Zelda és Andrew barátjai viszont már nem brillíroztak ennyire, sőt mi több Stu néha már túl sok is volt nekem, emiatt pedig helyenként igencsak csökkent az élvezhetőségi faktor. Szerencsére azonban volt még epizód vagy inkább vendégszereplők is, a karaktereik által pedig néha új színt kapott egy-egy jelenet. A legjobban Dreama Walker karaktere maradt meg bennem, aki az évadzáró epizódban tűnt fel, mint Andrew volt barátnője.
Értékelés: 6/10.
Mindent összevetve nem volt annyira rossz a sorozat, de egyáltalán nem bánkódok amiatt, hogy nem kapott második évadot, amire egyébként már az elején lehetett számítani. Voltak jó és rossz pillanatai is a szériának, én mindenesetre nem bántam meg, hogy időt szántam rá, és nagyon remélem, hogy a két főszereplőt, vagyis Cristin Miliotit és Ben Feldmant hamarosan viszontláthatjuk majd egy másik produkcióban. 🙂
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.