Összességében sajnos csalódnom kellett a sorozatban.
Úgy tűnik, hogy a Vámpírnaplók átka a spin-off sorozatát is utolérte, és két zseniális évad után egy minőségileg igencsak megkérdőjelezhető harmadik szezont hozott össze Julie Plec és csapata. És ebben az a legszörnyűbb, hogy alapjában véve tetszett az évad, hiszen a szereplők most is a toppon voltak, a nagy visszatérők és meglepő gyilkolászások pedig kellően izgalomban tarthatták volna a teljes évadot. Mégsem tudtam felhőtlenül élvezni a darálást, és ez tulajdonképpen csak egy hatalmas észrevételezésnek volt köszönhető: rettentő önismétlő volt ugyanis a teljes szezon…
Hogy mit értek önismétlés alatt? Csakúgy mint tavaly, most is fenyegető veszélyek érkeztek New Orleansba, csak ezúttal a szó szoros értelmében nem családtagok, hanem régi “barátok”, akikkel elindult a vérvonal, akiknek természetesen az volt a hátsó céljuk, hogy a vérvonalat megtörve végleg megszabaduljanak Klauséktól, és csakúgy mint tavaly, idén sem jártak sikerrel. Na jó, azért mégiscsak sikerült valamit elérniük, de erről majd később.
A főszálat képző új szereplők amilyen érdekesek voltak az elején, az idő előrehaladtával úgy váltak egyre unalmassá. Ezt pedig abból a szempontból sajnálok, mert szerintem igenis lett volna még bennük potenciál, hogyha nem feltétlenül csakis erre a Klaus-Aurora-Lucien szerelmi háromszögre erősítenek rá. Tristan is hatásosabb ellenség lett volna, ha nem minden percben csak a nővére kívánságait lesi, a kettőjük között lévő kapcsolat pedig még számomra is kissé bizarr volt, éppen ezért nem bánom, amiért végül megszabadultak mindhárom karaktertől.
Azért persze nem éltem ezt meg teljesen negatívumként, hiszen a Mikaelson család kárpótolt valamilyen szinten. Jó volt látni, ahogy Freya egyre inkább a család részévé válik. Vele kapcsolatban egyébként meg kell jegyeznem, hogy most még éppen a megfelelő mennyiségben volt jelen a varázslat, éppen ezért remélem, hogy később sem fognak átesni a ló túloldalára, és nem Freya fog minden gondot elintézni, mint Bonnie a TVD esetében.
Mióta Rebekah csak pár rész erejéig szokott felbukkanni, azóta Hayley a kedvenc szereplőm, akivel bizony sok minden történt az évad során, elég csak Jackson tragikus halálára gondolni. Rettentően sajnáltam, amiért így ért véget a kapcsolatuk, hiszen véleményem szerint igenis jó párossá válhattak volna. Mindenesetre ezzel szabad az út Elijah előtt, ennek azonban nem feltétlenül tudok örülni, sok tényező van ami miatt zátonyra futhat a kapcsolatuk.
Bár kétségkívül Jackson halála is meglepett, mégsem hozzá kapcsolódik a számomra legváratlanabb fordulat, és még csak nem is Camille haláltusája, aki idén végre jobban előtérbe került, mint valaha, éppen ezért járt be szép utat a karakter. Bármennyire furcsának is hangozhat, véleményem szerint ennél jobb alkalom nem is lehetett volna elbúcsúzni tőle. Szóval, ezek után nem nehéz kitalálni, hogy kire célzok: Davina megölése viselt meg a legjobban, még mindig nem tudok napirendre térni felette, pedig lassan megvan már egy hónapja is, hogy ledaráltam a harmadik évadot. Továbbra is azt gondolom, hogy Davina fejlődött a leglátványosabban, elképesztően beleszőtte magát a történésekbe, imádtam a Josh-sal való barátságát, ahogy a románcát Kollal, éppen ezért vagyok mérhetetlenül dühös, amiért képesek voltak ily módon pontot tenni a karakter végére. Titkon persze még azt remélem, hogy nem végleges Davina távozása.
Visszatérve a főszálra, míg az évad közepe fel többször is megtapasztalhattunk kissé gyengébb epizódokat, addig az évad vége felé felpörögtek az események, különösen igaz ez az évadzáró epizódra, ami tele volt meglepetésként. Marcell “üvegvámpírként” csak még érdekes lehet a továbbiakban, és végre meg merték lépni azt az írók, hogy kreáltak egy olyan ellenséget a Mikaelson család számára, aki valóban fenyegetés lehet, az pedig már csak hab a tortán, hogy pont Marcellusra esett a választás, akinek idáig is eléggé bonyolult volt a viszonya az ősi vámpírokkal.
Értékelés: 7/10.
Valami kissé félresiklott a harmadik évad során, éppen ezért hétnél több pontot sajnos nem tudok adni a látottakra. Mindenesetre a remény még nem szált el, sőt azzal, hogy a midseasonba érkező negyedik etap csupán 13 részes lesz, még nagyobb az esély arra, hogy az írók kikecmeregnek a maguk által ásott gödörből, és visszatér a minőség. A lehetőség adott, azzal pedig időugrással tér vissza a sorozat, és a kis Hope már beszélni is fog tudni, csak még inkább várom a folytatást. 🙂