Eva Longoria komikának is nagyszerű színésznő.

Nagy szívfájdalmam volt, amiért a zseniális első két epizódot követően, nem tudtam folytatni Eva Longoria vígjátéksorozatát még tavaly februárban, ám másfél évvel később a TV2 szerencsére potenciált látott a sorozatban, így műsorára is tűzte, felvezetésként pedig a Devious Maids – Született szobalányokat kapta meg. Véleményem szerint egész jó párosítást ütöttek nyélbe e két sorozattal, ám sajnos egyik sem lett nézettségi siker. Ennek ellenére nagy respekt a csatornának, amiért továbbra is rendületlenül sugározza a Devious Maids premier epizódjait, aminek jövőhéten már a harmadik évadja rajtol el.

A Telenovela esetében viszont már elfogytak az epizódokkal, így a héten végre én is bedarálhattam az első és egyben egyetlen évadot, aminek minden egyes epizódja remekül hozta a pilot színvonalát, olyannyira, hogy ha nem lettek volna más egyéb elfoglaltságaim is, biztosan egy nap alatt kivégzem ezt a röpke 9 részt. A rövid idő ellenére nagyon megszerettem a sorozatot, szívesen nézném tovább is, éppen ezért sajnálom annyira, hogy nem nyerte el a tengerentúlon élők tetszését, hogy az NBC berendelje a folytatást. Ennek ellenére én tényleg szívből tudom ajánlani a sorozatot megtekintésre, a rövidsége miatt pedig simán belefér egy utolsó, last minute nyári darának is. 🙂

A továbbiakban tehát öt olyan spoilermentes indokot sorolok fel nektek, ami miatt érdemes bepróbálkozni a sorozattal.

#1. Eva Longoria szó szerint lubickolt a szerepben, minden egyes megmozdulásán egyértelműen az jött le, hogy ő tulajdonképpen nagyon is élvezi karaktere alakítását, ami nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy, Ana Sofia Calderon habitusában és sok-sok belső értékében a pilotot követően is megőrizte hasonlóságát a Született feleségekbeli karakterhez, Gabrielle Solishoz, ráadásul az egyik epizódban még egykori partnere Ricardo Chavira is feltűnt, így egy kisebb #DesperateHousewivesReunion-nak is szemtanúi lehettünk. De elsősorban nem emiatt szerettem bele a karakterbe, hanem a zseniális beszólásai miatt, na és persze az olyan pardoxonoknak köszönhetően, mint például, hogy úgy vált telenovellasztárrá, hogy valójában nem beszél spanyolul, ez pedig sok-sok poénforrás alapját szolgáltatta.

#2. Eva mellett a többiek is elvarázsoltak már a kezdetektől fogva, különösen az egykori telenovella főhős, Jencarlos Canela, akivel ezerrel megvolt a kémia, éppen ezért a kialakult szerelmi háromszög esetében egyértelműen nekik szurkoltam ezerrel. Az epizodikus részeknek köszönhetően pedig mindenkit sikerült megismerni a maguk módján. Kicsit ugyan sajnáltam, amiért csak nagyon kevés átívelő szállal próbálkoztak be az írók, ugyanakkor ennek megvolt az az előnye is, hogy nem minden epizódban szerepeltek állandó szereplőink, vagyis egyszer sem állt fenn az a helyzet, hogy képernyőn van a karakter, de nem igazán tudnak vele mit kezdeni.

#3. A telenovellás fordulatokat a lehető legjobban építették be a sztoriba, miközben végig megmaradtak a jó ízlés határain belül, vagyis véleményem szerint egyáltalán nem az volt a készítők szándéka, hogy vérig sértsék ennek a műfajnak a készítőit, hanem, hogy egy szórakoztató, ámde mégiscsak görbe tükröt tartsanak nekik na és persze a nézőknek. Tették mindezt úgy, hogy nemcsak a történetben létező telenovella forgatása közben sütötték el ezeket, hanem beépítették a szereplők magánéletébe is, különösen igaz ez Ana Sofia esetében, amiről bővebben nem is lehet spoilermentesen mesélni, javaslom, inkább nézzetek bele és éljétek át ti is. 🙂

#4. A poénok ütnek ezerrel, a műfajon belül rengeteg átfedéssel, a kínostól egészen az előre kiszámíthatóig, ám mégis olyan körülmények között voltak tálalva, hogy még a legolcsóbb poén is mindig mosolyt csalt az arcomra, a legtöbben pedig hangosan felnevettem, éppen ezért ha nem egyedül élsz, akkor nem tanácsos késő este nézni, amikor a többiek már alszanak. A legjobban számomra a Las Leyes de Pasión forgatása közben lezajló jelenetek tetszettek, amelyet szerencsére majdhogynem minden epizód tartalmazott.

#5. Végül, de nem utolsósorban a remek magyar szinkront is érdemes megemlíteni, mint egy újabb indokot, ugyanis véleményem szerint remek magyar hangokat találtak a karakterekhez, Eva Longoria szerencsére ezúttal is Pápai Erika orgánumán keresztül szólalt meg, aki nagyon egybenőtt már a színésznővel az eltelt több mint tíz év során. De természetesen a többiek sem panaszkodhatnak, egyedül Jencarlos Canela hangját kellett egy kicsit szoknom, jobban örültem volna a Mas sabe el Diablo során megismert Dányi Krisztiánnak, de persze azért Dolmány Attila sem volt rossz.

Értékelés: 10/10.

Mindent összevetve én remekül szórakoztam ez alatt a tizenegy epizód során, éppen ezért megérdemelten megadom a sorozatnak a tíz pontot. Ami pedig a zárást illeti, nos hagytak hátra egy kisebb cliffhangert, amit azonban nem kell komolyan venni, majdnem biztos vagyok benne, hogy a folytatásban megvalósult volna az a bizonyos esküvő. Ettől függetlenül tényleg csakis ajánlani tudom megtekintésre a sorozatot, ami az epizódszámot tekintve felér akár egy hosszabb filmnek is. Szóval hajrá! 🙂