Olvasni csodálatos dolog.
A tavalyi év számomra egyértelműen a könyvek éve volt számomra, amikor is hosszú évek után ismét könyvet ragadtam a kezembe, amit egyáltalán nem bántam meg. 2015-ben összesen tizenöt könyvet olvastam el, melyek többségéről kritika is született. Bár nem tűnik soknak ez a mennyiség, mégis nagy bajban voltam, amikor ki kellett választanom ezt az öt alkotást. Végül nehezen ugyan, de döntöttem, íme az én öt kedvenc könyvem, amelyek többsége 2015-ben, vagy 2014.végén jelent meg.
Bár kellett egy kis idő, mire igazán beindult a sztori, utána viszont olyan mértékben magába szippantott a könyv, hogy egészen egyszerűen képtelen voltam letenni, így az alvásidőmet feláldozva, de közel két nap alatt csak a végére értem, és kissé csalódott is voltam, hogy ilyen hamar véget ért az utazásom. Az író rendkívül jól ábrázolja, hogy milyen kérdések is kavaroghatnak két tizenéves fiú agyában, akik mexikói származásuk létükre Amerikában élnek, ráadásul a 80′-as években, és akkor még ehhez társul az LMBT téma… Örülök, hogy esélyt adtam a könyvnek, a közeljövőben szerintem tuti újraolvasom majd.
Kissé gondban voltam, hiszen a Hopeless könyvsorozat mindhárom kötetét megszerettem, így nem tudtam, hogy mégis melyiket válasszam ki e listára. Végül az első részre esett a választásom, hiszen a Hopeless olvasása közben rengeteg WTF momentumot éltem át, amihez hasonlót kvázi eddig még egy könyvnek sem sikerült elérnie. Hogy magamat idézzem: “Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire csavaros, kiszámíthatatlan, érdekes, vicces és sajnos szomorú lesz az egész.”
A könyv olvasása előtt a fülszövegnek, na meg a borítónak köszönhetően nagyjából már tisztában voltam vele, hogy mégis is mire számíthatok majd, ehhez képest bátran állíthatom, hogy sokkal többet kaptam Matthew Quick regényétől. Még mindig tartom magam ahhoz a kijelentéshez, hogy ezt érdemes lenne minden középiskolásnak a kezébe adni, hiszen olyan témát dolgoz fel, amiről igenis beszélni kell. Ettől többet spoilermentesen nem is tudnék most írni, úgyhogy inkább még annyit fűznék hozzá, hogy előbb vagy utóbb biztosan újraolvasós lesz!
Két átlagos kamasz egymásra találását mutatja be a könyv. Vagy mégsem? Eleanor és Park nagyon messze van az átlagosságtól, míg Park főként a származása miatt emelkedik ki a többiek közül, addig Eleanor a családjában történtek miatt különleges igazán. Elképesztően jól fel van építve a könyv, hiszen ahogy egyre jobban megismerjük a főhőseinket, úgy derül ki egyre jobban, hogy mennyire komoly témákat dolgoz fel Rainbow Rowell a könyv során aminek rettentően valóságos szaga van. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az egész a ’80-as években játszódik.
Végezetül egy magyar szerző alkotása is felfért a listára. A számomra kultikus Fogad el! után Róbert Katalin könyve volt a második könyvem a hosszú idő után, éppen ezért kitalálható, hogy nem mostanában olvastam, de a fő sztorivonalra még mindig élénken emlékszem. Leginkább az maradt meg bennem a leginkább, hogy milyen jól kezeli a szerelmi háromszöget, és nem feltétlenül azért, mert egy része LMBT szál, vagy éppen mert egy testvérpár “harcol egymással” a harmadik félért, hanem mert annyira szerethető és ugyanakkor teljes mértékben emberi tulajdonságokkal felvértezettek a főszereplők, hogy még azt is elhiszem, hogy mindez akár a szomszédságban is lejátszódhat. És végül a regény is a lehető legjobban zárult le, szóval nyugodt szívvel ajánlom elolvasásra. 🙂
