Íme az Évértékelő cikksorozat első része.
Nem titok, tavaly nem sok filmet sikerült megnéznem, azt a kevéske szabadidőmet is amit volt szívesebben töltöttem sorozatokkal vagy könyvekkel. Ettől függetlenül nehéz volt kiválasztani azt az öt filmet, ami a leginkább megfogott, mégis véleményem szerint jól döntöttem. A végeredmény eléggé sokszínű lett, hiszen egy Disney film mellett olyan alkotás is megtalálható a TOP5 között, aminek a bemutatója még 1998-ban volt, de hékás, én most láttam először, és annyira megfogott, hogy igenis helye van itt.
Nem is húzom tovább a szót, íme az én öt kedvenc filmem, amiket 2015-ben láttam:
Descendants (Utódok) [2015]
És igen, tudom, hogy ez egy Disney film, aminek a korosztálya már rég nem én vagyok, de én rendkívül élvelztem a filmet a kiszámítható jelenetek ellenére is. A színészek jól hozták a karakteret, a zene is nagyon bejött, a koreográfia pedig csillagos ötös. Hát igen, ha egyszer Kenny Ortega a rendező, aki anno a High School Musical filmeken is dolgozott, akkor szerintem garantált a siker. 🙂
Pitch Perfect 2 (Tökéletes hang) [2015]
Gyerekek, én olyan jól szórakoztam a film nézése közben. Már az első részt is nagyon szerettem, a második azonban még jobban elvarázsolt, legalábbis ha csak a sztorit veszem figyelembe. A folytatásban sokkal jobban klappolt az össztörténet, valamint a poénok is jobban ütöttek, és ne felejtsük el az egyes szereplőknél tetten érhető karakterfejlődést sem. Ugyanakkor a dalok terén ezúttal egy kicsit szerényebb volt a felhozatal, noha a Flashlight azóta is gyakran megfordul a repertoáromban. A közeljövőben egy külön kritika keretében részletesebben kifejtem majd a véleményemet a látottakról.
Stepmom (Édesek és mostohák) [1998]
És íme a kakukktojás, vagy mégsem? Szerintem senkinek sem kell bemutatnom a filmet, hiszen legalább akkora kultikus, mint például a Titanic, eddig mégis elkerülte a figyelmemet. Most bepótoltam ezt a hiányosságomat, és azért is helytálló a hiányosság szó, ugyanis szerintem ezt mindenkinek legalább egyszer meg kellene néznie az életében. Elismerem, a sztori kissé lassan indul be, legalábbis számomra, de azután a bizonyos pont után pörögnek az események ezerrel, és én mindkét nő helyzetét megértettem, nem is a legjobb szó inkább az, hogy átéreztem. Amin pedig Susan Sarandon karaktere átmegy, nos szívfacsaró, és a végén pedig bizony én is bekönnyeztem…
What’s Your Number (Számos pasas) [2011]
Egy üdítő vígjátékot vártam az Anna Faris és Chris Evans főszereplésével készült vígjátéktól, ezt pedig maximálisan megkaptam. Egyszer már kifejtettem részletesen a véleményemet a látottakról, amit itt értek el, így most nem térnék ki semmi konkrétumra. A sztori egyszerű volt, mégis érdekes, a főszereplők között megvolt a kémia, valamint a mellékszereplők többsége is érdekes illetve vicces volt.
White Frog (A bátyám árnyékában) [2012]
Bár ez egy LMBT témájú film, elsősorban nem emiatt figyeltem fel rá, hanem a parádés szereposztás miatt, hiszen olyan színészeket láthattam viszont, mint például Gregg Sulkin (Faking It), Harry Shum Jr. (Glee) vagy akár Tyler Posey (Teen Wolf), a a hozzám hasonló sorozatrajongóknak pedig szerintem többet már nem is kell mondanom. A történet középpontjában Harry Shum Jr. karakterének kissé szellemileg sérült kisöccse áll, akinek bátyja tragikus halála után szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy családja korántsem tökéletes, kezdve azzal, hogy felfedezi bátyja legféltettebb titkát, ezzel pedig kvázi egy másik életét. Igencsak tanulságos a film, azt hiszem erről is írok majd egy kritikát valamikor.
