Annyira kellett már nekem ez a sorozat, mint egy falat kenyér!
Azt a Régi szép emlékek cikksorozat alatt már elárultam nektek, hogy gyerek- illetve kamaszkoromban mennyire odáig voltam meg vissza a Nickelodeon sorozataitól, így naná, hogy amint lehetőségem adódott, egyből lecsaptam a What I Like About You sorozatra, amelynek ugyebár Amanda Bynes az egyik főszereplője. Évek óta szerettem volna elkezdeni, de sajnos nem készült hozzá magyar felirat, ám a TV2 Csoport nagy örömömre még tavaly megvásárolta a sorozatot, és mivel a Humor+ előröl kezdte a vetítést, így ma reggel én is megnézhetem a pilotot és banyek, annyira kellett ez nekem, mint a sivatagot átkelő embernek egy pohár víz! Na jó, lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem a metaforával, mindenesetre tényleg nagyon jól szórakoztam a két rész alatt, ráadásul stílusra is nagyon hajazott a régi old-school Nickes szériákra, nem is véletlenül.
Az alapsztori egyébként pofonegyszerű, tulajdonképpen már a magyar cím is kitalálható: a 16 éves Holly (Amanda Bynes) egy napon kénytelen lesz nővéréhez, Valerie-hez költözni (Jennie Garth), miután édesapjuk olyan előléptetést kap, amelynek következtében Japánba kell költöznie. És ahogy az az ilyen szituációkból elvárható, a két nővér megpróbál egymás mellett békességben élni, ám ez nem mindig egyszerű, hiszen mindkettejüknek kialakult már a saját életük, így meg kell tanulniuk “összecsiszolódni”.
A pilotból valójában sok minden nem derült ki, ugyanis majdhogynem végig arra ment el a játékidő, hogy felvezessék az összeköltözést, ebből adódóan, Holly pedig tipikusan hozta azokat a védjegyeket, amelyeket a tinédzserek szoktak, ebből pedig természetesen probléma is adódott, amit a rész végére sikeresen fel is oldottak. Hasonló sémára épült fel a második rész is, ergó a legtöbb történés már kilométerekre előre kiszagolható, mégis olyan szerethetően szórakoztató közegben tálalták az egészet az írók, amely miatt szerintem érdemes kitartani mellette.
Persze az sem árt, ha valamilyen szinten szimpatizálsz az egyik karakterrel vagy esetleg színésszel amire ebben az esetben minden esély megvan rá, legalábbis a vérbeli sorozatrajongók számára mindenképpen, merthogy Bynes mellett itt van még Jennie Garth is, aki leginkább a Beverly Hills 90210 miatt lehet ismerős. Mivel mindketten elég rutinosak voltak már akkor, éppen ezért olyan könnyedséggel hozták a karaktereiket, amit öröm volt nézni, nem mellesleg pedig teljes mértékben hitelesek voltak testvérpárként.
De ha mégsem kötnének le a Holly-val és Valerie-val kapcsolatos történések, még mindig ott vannak mellékszálként a fúk, vagyis Valerie pasija illetve Holly barátja, akiknek a második rész alapján nem csak az lesz a funkciójuk, hogy a testvérpárosnak asszisztáljanak, hanem alkalmanként saját sztorit is kaphatnak, én pedig remélem, hogy a legtöbb esetben ez közös jelenetet fog jelenteni, elég csak a rivalizálásukból adódó feladatokra gondolni.
Ahogy azt már az első bekezdésben is pedzegettem, bár a tengerentúlon a The WB csatornán futott a széria (amelyből később megalakult a The CW), mégis hangulatában és stílusában végig olyan légkört árasztott, amilyet a Nickelodeon vagy akár a Disney sorozatoknál megszokhattunk. Ez a párhuzam pedig egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az a bizonyos Dan Schneider volt az egyik kreátora, akinek többek között a mára már olyan kultikus sorozatokat köszönhetjük, mint a Kenan és Kel, Sok hűhó, Drake & Josh, iCarly, V, mint Viktóra, és még sorolhatnám, de ami még ennél is fontosabb, hogy bizony az Amanda Show munkálataiban is aktívan részt vett, így pedig már érhető, hogy miért is Amanda Bynes lett az egyik főszereplő, mindamellett, hogy szerintem a közös ismeretség ellenére is megérdemelten kapott lehetőség Amanda, aki sajnos a hirtelen jött hírnévvel nem tudott bánni, és ezt követően mondhatni leáldozott a karrierje, legutoljára hét évvel ezelőtt vállalt színészi munkát..
Értékelés: 9/10.
Összességében nekem nagyon bejött, akarva-akaratlanul is kellemes emlékeket idézett fel bennem a Tesóm nyakán, így kilenc pontot adok a pilotra. És igen, én is látom a hibáit, egyáltalán nem kell nagyítóval keresnem, csak tudjátok néha vannak más tényezők, amelyek kompenzálni tudják a negatívumokat, itt pedig ez abszolút helytálló, arról nem is beszélve, hogy bár nem váltotta meg a világot a sorozat, mégis remekül kikapcsolódtam, és azért ez is számít, nemde? Én tehát új kedvencet avattam, olyannyira, hogy igyekszem majd hétvégén korán felkelni, hogy a tévében láthassam az aktuális epizódokat, és akkor remélhetőleg legalább olyan pozitívan indul majd a napom, mint a mai. 🙂
