Az előző kijelentésekkel ellentétben korántsem lett tökéletes a könyv, legalábbis számomra semmiképpen sem, és azt hiszem az oka igen egyszerű: hiába világosodott meg végül Sam, és írt le egy nagyon szép karakterfejlődést, valahogy mégsem tudtam vele teljes mértékben azonosulni, és ezáltal a vele történt események sem tudtak olyan mértékben meghatni, mint amennyire számítottam és szerettem volna. Azért természetesen nagyon tudtam értékelni a próbálkozásait, és sokszor azon kaptam magam, mennyire szurkolok, hogy minden összejöjjön neki, a végén pedig le a kalappal előtte.
Sajnos a regény szerkezete is egy kissé lelombozó volt számomra, ugyanis számos kérdés fogalmazódott meg bennem, amikre nem feltétlenül kaptam választ. Nem is értem, pontosan miért is hétszer kellett újraélnie Samnek azt a bizonyos Február 12-ei napot, valamint az sem teljesen világos számomra, hogy miért is úgy ért véget a története, ahogyan véget ért. Pontosabban fogalmazva, az univerzum valóban Juliet megmentését várta el tőle? Logikusan, és az eddig tapasztaltak alapján, nem azért kell egy személynek átélnie egy adott napot akár többször is, hogy lényegesen változtasson rajta, hanem azért, hogy az újraéléssel rájöjjön valamire és esetlegesen tanuljon a hibáiból. A Mielőtt elmegyek pedig eléggé ellentmond ennek, de a kisebb részletek megváltoztatása nem is zavart engem, sőt mi több, ettől volt a sztori igazán különleges, hiszen egyrészről sosem ugyanazokat a napot éltük át, másrészt pedig érdekes volt látni, hogy egy-egy cselekedet megváltoztatása mennyire kihatással volt a további eseményekre.
Bár kissé negatívnak tűnhet a kritika, azért a pozitív rész még mindig túlsúlyban van. Elég ha csak a mellékszereplőkre gondolok, és egyből jobb kedvre derülök, Sam barátnői például nagyon szórakoztatóak, ahogy a középiskola többi diákja is felkeltette a figyelmemet, ki-ki a maga módján. A szereplőkön kívül pedig a táj ábrázolása is élvezetes volt. Pont annyira írt le egy-egy helyszínt az írónő, amennyire feltétlenül szükség volt, én pedig a jó vizuális memóriámnak köszönhetően remekül magam elé tudtam képzelni az egészet.
Ha valaki nem szeret csak úgy a kezébe venni egy könyvet, vagy esetleg előnyben részesítik az olyan alkotásokat, amikből film is készült, azoknak üzenem, hogy elvileg jövőre kerül a mozikba a regény film változata, melyben a főszereplő Samantha Kingstont a Vámpírakadémiából is ismert Zoey Deutch fogja megszemélyesíteni, de főbb szerepekben feltűnik még a jelenleg Scream Queensben játszó Diego Boneta is, valamint az ex-Disney színész Logan Miller illetve Jennifer Beals lehet még ismerős név a sorozatrajongók számára, aki a kultikus L szériában játszott évekig. A további szereposztásról itt tudtok tájékozódni, ha pedig még több konkrét és megbízható forrásból származó információ kerül napvilágra a filmmel kapcsolatban, arról egy külön posztban én is beszámolok majd.
Értékelés: 8/10.
Akármennyire is megszerettem a könyvet, hagyott maga után néhány megválaszolatlan kérdést, ami gyanítom, hogy az is marad, ez pedig érthetően bosszantó számomra. Ettől függetlenül csakis ajánlani tudom a könyvet, elsősorban a Young Adult műfaj kedvelőknek, másodsorban pedig mindenkinek, aki kicsit is szereti a különleges témákat, és a mindenki alatt fiúkat és lányokat illetve akár felnőtteket is értek. Ja, és még mielőtt el nem felejteném, Ha maradnék rajongók nagy előnyben. 🙂