Könyvkritika: Lisa De Jong – When It Rains: Amikor esik…

Letaglózóan csodálatos volt a regény.

Az igazat megvallva már több mint másfél éve megvettem a könyvet, ám csak most értem el ahhoz a ponthoz, hogy a kezeim közé is vegyem. Utólag belátom, mekkora hiba volt ennyi ideig várnom, ugyanakkor viszont a témájából adódóan teljesen mindegy, hogy mégis mikor olvassa el az ember, hiszen mindenképpen ütni fog. Olyan szintű érzelmeket váltott ki belőlem ez a minden szempontból tökéletes alkotás, amit már rég nem sikerült egyetlen könyvnek sem. A szó szoros értelmében, kész érzelmi hullámvasút volt olvasni a könyvet, és ha visszamehetnék az időben, vagy ha lehetőség nyílna rá, hogy részleges amnéziát szenvedjek el, csakhogy ismét újraolvassam a könyvet, én megtenném. Na jó, azért nem kell ennyire drasztikusan felfogni a dolgot, de tényleg elképesztő, mennyire minőségien boncolgatta ezeket az igencsak komoly témákat az írónő. A történet közben tapasztalt WTF fordulatok miatt pedig tényleg le a kalappal.

A történet középpontjában a 19 éves Kate áll, akinek élete pár évvel ezelőtt gyökeresen megváltozott, amikor a középiskola egyik legmenőbb fiúja megerőszakolta. Kate azóta csak árnyéka régi önmagának, amit természetesen a környezete is észrevesz, ám sajnos senki sem tulajdonít neki igazán nagy figyelmet, még a legjobb barátja sem. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a városban egy titokzatos idegen, , akinek rögtön megtetszik a sebzett lány, az érzés pedig egészen hamar kölcsönössé válik. Ám arra kevesen számítottak, hogy Asher is őrizget egy súlyos titkot, ami bizony nagyban befolyásolja a jövőbeli elképzeléseket.

Eddigi olvasmányaim során nem először ragadtam a kezembe olyan könyvet, amiben a megerőszakolás volt az egyik központi téma – emlékezzünk csak vissza a csodálatos Hopeless könyvsorozatra – mégis ez volt az első ami ennyire komolyan és részletesen foglalkozott ezzel a borzalmas esettel, amivel sajnos nem kevés embernek kell a való életben szembenéznie. Kate által nemcsak maga az szörnyű tett lett valósághűen ábrázolva, hanem az azt követő események is. Már maga az erőszak elszenvedése is elképesztően nagy trauma lehetett a lánynak, aminek a feldolgozását a környezete nemhogy segített volna, éppen ellenkezőleg. A legfelháborítóbb egyértelműen az egykori legjobb barátnője reakciója volt, de én azért egy kicsit az édesanyja és Beau hozzáállását is megtudnám kérdőjelezni. Kate hirtelen megváltozását látva következtetniük kellett volna arra, hogy ennek csakis egy valamilyen trauma lehet a hátterében, ők mégsem forszírozták a témát, és próbálták inkább megszokni az új Kate-t. Egyrészről mindenképpen csodálatraméltó, amiért továbbra is kitartottak mellette, különösen Beau, másrészt viszont egy kis kérdezősködés és a változás okainak folyamatos feszélyezésének köszönhetően talán egészen más végkimenetele lett volna a dolognak.

Aztán jött a titokzatos Asher Hunt, aki egy minden szempontból tökéletes karaktert/főhőst személyesített meg. A Kate-el való kapcsolatának alakulásával először az egekig emeltek, hogy aztán majd jó erősen a földbe döngöljenek. Persze tisztában voltam vele, hogy Asher titkának nagy súlya lesz, és valahol sejtettem is, hogy ehhez hasonló lesz, mégis reménykedtem az utolsó pillanatig, hogy ne ebbe az irányba haladjon a történet. Végül mégis bekövetkezett, ezt követően követően pedig még inkább érzelmesebbé vált kettejük kapcsolata, az olvasás pedig valóban kész kihívás volt, nem egyszer kaptam magam rajta, hogy sírás közeli állapotba jutottam. Ennek ellenére imádtam minden egyes közös jelenetüket, annyi plusz adott Kate fejlődéséhez és majdani továbblépéséhez. A legszebb az egészben mégiscsak az volt, ahogy egymást támogatták minden nehéz pillanatban. Számomra tehát minden szempontból tökéletes párost alkottak, és ezzel együtt el is érkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már konkrétumok nélkül nem tudok tovább értékelni.

Az utolsó bekezdésben spoilerekkel tarkítva tárgyalom ki a könyv végét.

Eddig nem nagyon volt ehhez hasonló könyvhöz szerencsém, ahol ennyire jól felépítették volna a szereplőket, ezzel együtt megadva a lehetőséget arra, hogy Kate bármelyik srác mellett tegye le a voksot, ne érezze úgy az olvasó, hogy hibásan döntött. Hiszen míg a gyerekkori legjobb barát, Beau képviselte számára az igaz szerelmet, addig Asher személyében egyértelműen a lelkitársára talált. Én mégis Asher oldalán tettem le a voksom, valahogy sokkal élettel telibbnek tűnt a fiú a számomra, ezáltal a Kate-el való kapcsolatukban is több potenciált láttam, ezért is viselt meg annyira a halála. Alapból egy rettentő jólelkű srácként ismertem meg, aki nem ilyen sorsot érdemelt volna. A haláltusája olvasása közben nem egyszer morzsoltam el egy-egy krokodil könnycseppet… Kate-nek végül valójában nem is kellett döntenie, megtette helyette az élet, és bár Asherrel szerintem ezerszer jobban járt volna, azért örülök annak, amiért Beau mellett rátalált a boldogságra. Csak az összeborulásuk tűnt nekem egy kissé korainak.

Értékelés: 10/10.

A szerelmi háromszög alakulása miatt most levonhatnék ugyan egy pontot, de annyira megérintett maga a könyv, hogy nem teszem, és igenis megadom rá a maximális pontszámot. Az Amikor esik egy végtelenül érzelmes alkotás, amely olvasása közben az olvasó szó szerint megjárja majd az érzelmi hullámvasutat, miközben tanulhat is a történtekből. Közhelyesnek tűnhet, de könyvnek valóban két erős üzenetet adott át nekem:egyrészt sosem késő újra/elkezdeni az életünket élni, illetve mindenféle megbánás nélkül érdemes élni, hiszen sosem tudni, mit hoz a holnap.

Kinek ajánlom elolvasásra?

Szívem szerint nemtől, kortól és érdeklődési körtől függetlenül mindenkinek, bár gyanítom elsősorban a YA könyvrajongókat fogja a leginkább megérinteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.