Nem találkoztam még ehhez hasonló szériával.
Már a második évadán van túl a Scream Queens, ám még most is kvázi hasonló állásponton vagyok a sorozattal kapcsolatban, mint a pilot idején, vagyis-hogy a készítők ugyanis folyamatosan ugyanazokat a hibákat követték el: amikor már azt hittem, hogy végre tényleg törekednek a következetességre, akkor mindig jött egy-egy olyan esemény, amely minden logikát felülírt. Én azonban mégis élvezettel daráltam le a második etapot, ám ehhez tényleg szükséges volt kikapcsolni az agyamat, és nem gondolkozni a cselekményeken, csupán átadni magam az élvezeteknek. Igyekszem nem túl spoileres lenni, ez alól csakis az utolsó bekezdés lesz a kivétel!
Ami a sztorit illeti, nos eléggé röhejesen és egyben hiteltelenül vezették fel a múltbeli történteket. Már azt sem értettem, hogy az orvosok mégis hogy a csudába hagyhatták meghalni a beteget, de a mocsárba rejtés már tényleg túlment minden határon. Persze most érvelhetnénk azzal, hogy az előző évad is egy halálesetre épült, ám ott legalább egyetemista lányok – na és persze Munsch Dékán – voltak a felelősek, akik olyan értelmi szinttel és prioritási sorrenddel rendelkeztek, amelynek köszönhetően valamilyen szinten megértettem a döntésüket. Egyszóval az idei alapkonfliktus egyáltalán nem jött be, sőt az is megfordult a fejemben, hogy nem gondolták át alaposan az írók a teljes évad felépítését, és azt valósították meg, ami a legelőször az eszükbe jutott, ami tényleg szomorú, pláne annak fényében, hogy a folytatás már sokkal jobbnak bizonyult.
Azt kell, hogy mondjam, egész jól megoldották a gyilkosok kilétét, annak pedig külön örültem, hogy bizonyos személyeknek köszönhetően a hasonlóságok mellett a gyilkolások okai bizony kapcsolódtak az első évad történéseihez, ráadásul a módszerek is többé-kevésbé változatosak voltak. Azt viszont már sajnálom, amiért tavalyhoz képest idén nem voltak elég tökösek ahhoz, hogy egy-egy fontosabb szereplőt is kinyírjanak, ahogyan azt is, hogy a kellékesek nem voltak eléggé kreatívak egy jobb jelmez megalkotásához. De persze tisztában vagyok azzal, hogy mindent azért nem lehet.
Külön örültem annak, hogy az évadrejtély feloldása mellett a kórház újranyitásának is volt célja, ennek köszönhetően pedig érdekes egy egyben bizarr betegeket kaptunk, bár azt nem bántam volna, ha több jelentőséggel bírnak, vagy legalább ha egyeseknek jobb véget szánnak. Akit feltétlenül ki szeretnék emelni, az a Colton Haynes által alakított pattanásos srác, aki már önmagában is érdekes figurának bizonyult, ám akkor lopta be magát igazán a szívembe, amikor összejött Chanel #5-al. Szívesen megnéztem volna, hogy milyen irányba is alakulhatott volna a kapcsolatuk. De a folyamatosan akcentust váltó hölgyemény is érdekes esetnek bizonyult, ahogy a Chanel toborzás során szerzett új tagok is, szóval szívesen néztem a heti eseteket.
Szerencsére a szereplők magánéletére is jutott elég idő, mondjuk Chanel esetében már túlságosan sok is. Nem repestem a boldogságtól a körülötte lévő folyamatos szerelmi háromszögek miatt, de mivel Emma Roberts zseniálisan hozta a karaktert, Munsch Dékánnal közös jelenetei pedig kifejezetten izgalmasak voltak, éppen ezért hajlandó voltam elnézni a kapcsolatokat érintő röhejes és sokszor bugyuta megoldásokat. Chanellel ellentétben Chanel #5 körül folyamatosan pörgött a sztori ezerrel, aki ismét bebizonyította, hogy miért is szeretem őt annyira. Imádtam a szarkasztikus humorát és beszólásait, ahogy a kiborulásait is, főleg akkor, amikor a többiek egyáltalán nem vették komolyan, vagyis úgy általában mindig. A legeslegjobb az orvosi vizsgás rész volt, ahol konkrétan fetrengtem a röhögéstől, ugyanakkor kicsit sajnáltam is. Minden szempontból egy remek karakter volt a két évad során.
Vigyázat, spoileresen fogom kitárgyalni az évadzáró epizódban történteket!
Ugyebár három gyilkosunk is volt az évad során, akiknek többé-kevésbé megvolt az indokuk a tetteik végrehajtására, nekem mégis Hoffel nővér személyes bosszúja fogott meg a leginkább. Ám tegyük hozzá, kellett ehhez Kirstie Alley csodálatos játéka, akiből ki sem néztem volna a Nicsak, ki beszél? filmek után, hogy ennyire negatív karaktert is tud hozni. Mindenesetre akármennyire is sajnáltam, azért valljuk be, megérdemelte a halált, ahogyan a többi gyilkos is, köztük Dr. Cassidy édesanyja, akinek a hirtelen pálfordulása eléggé hiteltelen volt. Az FBI nyomozóvá előléptetett Denise viszontlátásának viszont nagyon örültem, különösen mert állandóan a Quantico sorozatról áradozott, amely első évadát már jómagam is láttam. Azt mondjuk sajnálom, hogy az ő jövőjével kapcsolatban nem tudtunk meg semmit sem, a többiek azonban egész szép lezárást kaptak a sorsuk kedvező alakulásával.
Spoileres szakasz vége.
Értékelés: 7/10.
Bármennyire is élveztem a sorozat darálását, azért valljuk be voltak itt hibák dögivel, ergó hét pontnál többet sajnos nem tudtam adni a látottakra. Egyébként ez a hét pont lefedi mindkét évadot, vagyis a teljes sorozatot, hiszen a harmadik évadra tényleg nem sok esély van. Ha netalántán még nem adtatok egy esélyt Ryan Murphy kissé bizarr sorozatának, akkor javaslom tegyétek meg bátran, arra azonban még most figyelmeztetnélek benneteket, hogy nem szabad komolyan venni a sorozatot. Ha betartjátok ezt a jó tanácsot, akkor szerintem nektek is tetszeni fog a maga módján. Vagy nem. 😉
