Könyvkritika: Colleen Hoover – Finding Cinderella: Helló, Hamupipőke

Nemrégiben elolvastam a Hopeless sorozat utolsó kötetét is, ami tulajdonképpen nem is túlságosan kapcsolódik az előző két könyvhöz, hiszen a szóban forgó alkotásban Sky és Holder csupán mellékszereplők, és valójában a legjobb barátaik, Six és Daniel vannak a középpontban. Bevallom őszintén, furcsa kettősséggel álltam neki az olvasásnak, hiszen egyrészről tisztában voltam azzal, hogy a Fiding Cinderella nem fog olyan kemény témát boncolgatni, mint a Hopeless, másrészt viszont Six és Daniel az előző két könyvben nagy kedvencem volt, hiszen rendkívül érdekes személyiségek. Nagy szerencsére egyáltalán nem kellett csalódnom Colleen Hooverben, hiszen megmutatta, hogy tragikus vagy szomorú események nélkül is képes végig fenntartani az olvasó érdeklődését. A pozitív beharangozó után pedig szerintem már kitalálható, hogy mennyire tetszett az utolsó kötet is, és mérhetetlenül szomorú vagyok, amiért véget ért ez az utazásom.

Szóval, akik olvasták már az előző két regényt, azok valószínűleg már tisztában vannak vele, hogy sem Six, sem pedig Daniel nem egyszerű karakterek, hiszen mindketten az átlagtól picit eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ami egyáltalán nem baj, sőt ettől lesznek csak igazán érdekesek, ezáltal pedig nagy öröm volt látni, ahogy a történet során szó szerint egyre jobban egymásra találnak. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az egész könyv egy nagy giccs, akkor közlöm, hogy szó sincs erről, már a nyitása sem nevezhető hétköznapinak. Éppen ott veszi fel a regény a fonalat, amikor is Daniel és Six megismerkednek egymással a takarítószer raktárban, ám tulajdonképpen nem is megismerkedés, hiszen az egész a sötétben zajlik, illetve a nevüket sem árulják el egymásnak. Egyébként durva, mert ebből egy részletet már a Losing Hopeban is olvashattuk, ám akkor még nem derült fény a lány kilétére. Ezt követően Six Olaszországba utazott, Daniel pedig próbálta megtalálni az ő Hamupipőkéjét.

Bár Six nem ment át olyan szörnyűségeken, mint a legjobb barátnője, valahol mégis selejtesnek érzi magát, hiszen eddig még nem talált rá a szerelem, a fiúk pedig sokszor visszaéltek a lehetőséggel, emiatt ki is alakult róla egy kevésbé vonzó hírnév. Ettől függetlenül egy nagyon vicces és bohókás lány valójában, akivel bizony történt egy-két dolog Olaszországban, amire csak a regény vége felé derül fény, ez a bizonyos esemény pedig elég váratlan volt, mégis úgy érzem, hogy kellett az bele, amitől csak még jobb és nem utolsósorban reálisabb lett az egész.

Daniel is nagy kedvenc, hiszen teljes mértékben eltér az átlagos osztálytársaitól. A legvonzóbb tulajdonsága egyértelműen az, hogy nem fél kimondani azt amire gondol. Ja persze, és nem utolsó sorban nagyon frappáns beceneveket tud kitalálni. Viccet félretéve, örömteli volt olvasni, ahogy egyre jobban beleszeretnek egymásba, a könyv végén pedig Daniel monológja különösen tetszett. Ebből és még sok másból is egyértelműen látszott, hogy valóban beleszeretett Sixbe, az érzés pedig kölcsönös volt, hiszen végül a lány bemutatta barátját a családjának.

Értékelés: 10/10.
És igen, ennyit tudtam spoilermentesen írni, ezúttal pedig teljes mértékben hanyagolni fogom a spoilereket, inkább olvassátok el ti is. Ezek után a szavak után, szerintem nem meglepő, ha maximális pontszámmal jutalmazom meg a regényt. Egyértelműen nem egy szokványos love story a könyv, szerkezetileg pedig a lehető legpontosabban van kidolgozva. Egyedül csak azt sajnálom, hogy aránylag egész rövid volt, de lehet, hogy jobb is így.

Kinek ajánlom elolvasásra?
Elsősorban a YA fanok vannak előnyben, na meg persze a Hopeless olvasók, ezen felül pedig bárkinek, akik szeretik a romantikus, de nem a giccses változatú könyveket. 🙂