Nem volt könnyű dolgom, mégis elégedett vagyok a végeredménnyel.
Elérkeztünk az évértékelő cikksorozat harmadik részéhez, amelyben a 2017-ben olvasott könyvek közül a legjobb ötöt fogom bemutatni nektek a továbbiakban. Tavaly egyébként egyértelműen nem az én évem volt könyvek szempontjából, hiszen 2016-hoz képest 2-vel kevesebbet sikerült elolvasnom, ami szám szerint 14-et jelent, pedig úgy terveztem, hogy mostanra legalább megduplázom az eddigi eredményemet. Sebaj, majd most 2018-ban megdöntök minden rekordot. 😀
Ami a kiválasztást illeti, ezúttal nagy meglepetésemre egyáltalán nem volt nehéz dolgom, hiszen nagyon adta magát, hogy mely alkotásokat is szeretném a listán látni. Na de most már, mindenféle mellékertelés nélkül jöjjön inkább az öt legjobb regény, amit tavaly olvastam. Amelyikhez már kritika is elérhető, ott természetesen a címre kattintva elérhetitek. 🙂
Anne Percin – A Remény kalózai
A tavalyi év egyik utolsó olvasmánya volt Anne Percin alkotása, ami a témájából adódóan az ünnepek közeledtével csak még inkább felértékelődött a számomra. A hétköznapinak tűnő történet egészen hamar komoly hangulattá alakul át, köszönhetően igen az kemény téma boncolgatásának, a mellráknak. Sokféleképpen meg lehetett volna közelíteni ezt a súlyos betegséget, én mégis tisztelem az írónőt, amiért ezt az utat választotta, és nem tette tele orvosi szakzsargonnal, nem a betegségre fektette a hangsúlyt, hanem arra, hogy ez a megváltozott helyzet mégis miképpen hat a betegre illetve a közvetlen hozzátartozóira. De elöljáróban legyen elég ennyi, hamarosan egy külön kritika keretein belül bővebben kifejtem a véleményem. Addig is legyen elég annyi, hogy minden szempontból tanulságos olvasmány volt A Remény kalózai, amit nagyon tudok ajánlani elolvasásra.
Jennifer L. Armentrout – Ónix (Luxen 2.)
Erős fejtörést okozott a számomra eldönteni, hogy mégis melyik Luxen kötetet tegyem a listára. Sokáig az első rész volt a befutó, hiszen mégiscsak az Obszidián keltette fel annyira az érdeklődésem, hogy bátran benevezzek a folytatásra is, ugyanakkor minőségileg számomra az Ónix volt a nagybetűs etalon, szóval illő vagy nem illő, de szinte az utolsó pillanatban megváltoztatva a kialakult végeredményt, végül mégis az Ónix mellett tettem le a voksom. Az Obszidián cliffhanger szálai remekül feloldódtak a második kötetben, miközben egy annyira zseniális és egyben összetett szereplőt ismerhettünk meg Blake személyében, akinek a valódi szándékait a könyvsorozat utolsó részéig sem sikerült igazán megfejteni. Legalábbis nekem nem sikerült, de talán ti nagyobb sikerrel jár(ta)tok. 😉
Lisa De Jong – When It Rains: Amikor esik…
Tavaly két olyan könyvet is sikerült elolvasnom, amelyben az erőszak központi szerepet játszik, és bár a Jennifer L. Armentrout – Várok rád első kötete is nagyon a szívemhez nőtt, mégis Lisa De Jong alkotása volt képes arra, amire már rég volt példa: a fellegekig emelt, hogy aztán jól a földhöz csapjon. A könyv olvasása közben végig egy érzelmi hullámvasúton voltam, ami ugyanakkor néha nagyon szükséges az embernek ahhoz, hogy értékelni tudja az életét, mindemellett pedig az ilyen nehéz témákról igenis beszélni kell, hogy felhívva rá a figyelmet talán kevesebb következhessen be a való életben a jövőben. Számomra tehát nem is volt kérdés, hogy mindenféleképpen helyet kell szorítanom a TOP 5-ben ennek a zseniális regénynek.
Marie-Aude Murail – Tartós hullám
Nagyon sajnálom, amiért sosem jött ki úgy a lépés, hogy kritikát vagy legalábbis egy külön posztot szenteljek a francia írónő eddigi munkásságára, legalábbis az eddig megjelent két könyvére, a és a , ugyanis mindkettő megérdemelte volna. Na de majd most, a Tartós hullám kapcsán mindenképpen megfogom említeni az előző két kötetet is, hiszen stílusilag nagyon hasonló a három könyv, mégis mindegyikben külön témát dolgoz fel, a maga olykor bohókásan vicces, olykor pedig letaglózóan drámai eseményeivel. A Tartós hullámot valahova a kettő közé tudnám belőni, mégis olyan szinten elvarázsolt a hétköznapi történéseivel, hogy most is fülig ér a szám, miközben e sorokat írom. Mindenképpen helye van itt a listán, hamarosan pedig ígérem, bővebben is fogok írni a könyvről.
Rácz-Stefán Tibor – Mikrofonpróba (Szállok a dallal 1.)
Az író és blogger Rácz-Stefán Tibor már az első két regényével is maradandót alkotott a számomra, ami a Mikrofonpróba esetében sem volt másképp. Régóta vártam már, hogy a kezeim között tarthassam a Fogadj el! spin-off kötetét, amire decemberben végre sor is került, és ha nem lettek volna egyéb teendőim is közben, akkor szerintem két nap alatt kiolvasom. A hétköznapi ámde mégis kissé egyedi történeten túl Dávid és Áron új barátai is merőben érdekesek voltak ahhoz, hogy egyáltalán ne laposodjon el a sztori, a végén történtek miatt pedig nagyon várós ám a folytatás. Remélem még idén lesz hozzá szerencsénk. 🙂