Bár nem volt tökéletes, mégiscsak imádtam a könyvet!
A tökéletes Hopeless után maradtam a kaptafánál, és elolvastam a könyvsorozat második részét, ami tulajdonképpen nem is második rész, hiszen nem a történet folytatódott tovább, hanem az eddig történteket ezúttal Holder szemszögéből élhettük át ismét, ám előtte még volt rá lehetőségünk, hogy kicsit jobban megismerjük a karaktert. Őszintén szólva kicsit tartottam attól, hogy nem lesz annyira izgalmas és magával ragadó úgy, hogy a fontos eseményeket már előre lehetett tudni, ám szerencsére a félelmem alaptalan volt, a cselekmények közben íródott leveleket például egyenesen imádtam! Sajnos azért a Losing Hope-ban már találtam egy-két zavaró momentumot, amikre természetesen ki is fogok térni a továbbiakban.
Bár tulajdonképpen nem kötelező elolvasni a Hopeless-t, mielőtt nekikezdenél a regény olvasásának, azért én mégiscsak erősen ajánlom, ugyanis Sky szemszögéből kicsikét nagyobbat ütnek az átélt szörnyűségek, legalábbis szerintem. Mint azt ahogy már említettem a Losing Hope középpontjában Dean Holder áll, akinek egyáltalán nem mondható átlagosnak az élete. Először is gyermekkorában végig kellett néznie, ahogy a legjobb barátját elrabolják, ezt a traumát pedig azóta sem tudta feldolgozni. Ha mindez nem lenne elég, évekkel később az ikertestvére Less váratlanul öngyilkos lesz, Dean gyászát pedig a hirtelen felbukkanó Sky enyhíthetné, ám ismerkedésük közben szörnyű régi események törnek napvilágra…
Mi tagadás, Dean-t már a Hopeless-ben megszerettem, és ez a továbbiakban sem változott. Iszonyatosan rossz volt újraolvasni azokat a bizonyos borzadalmakat, Dean szemszögéből pedig egyes momentumok más értelmezést is kaptak, aminek külön örülök. Azt pedig még jobban tudom díjazni, hogy egyes szituációkat Dean rövidebben mesélt, mint anno Sky, de voltak fordított esetek is, az új jelenetekről nem is beszélve. A legjobban a kanapés esett tetszett, de a Holder és Breckin haverságáról szóló részek is odacsaptak rendesen!
Szerencsére most sem kellett hiányolnunk a humort, és az ütős beszólásokat, amit ezúttal főképp Holder legjobb barátja Daniel szolgáltatott. Daniel egy rettentő érdekes karakter, aki ha jelen van, akkor még a legdrámaibbnak tűnő helyzetet is képes kb. egyetlen beszólásával komikussá varázsolni, irigylem is őt ezért a tulajdonságáért.
A könyv értékelése Spolieresen!
Akárcsak Holder, úgy én is szentül megvoltam győződve arról, hogy Less sosem beszélt senkinek sem az átélt borzalmakról, ezért is taglóztam le rendesen a végén, amikor is kiderült, hogy a szülők nagyon is tisztában voltak a traumával, ami ellen mindent bevetetettek, ám sajnos mégsem volt elég ahhoz, hogy megmentsék a lányukat. A szerencsétlenség ellenére nagyon örülök annak, hogy végül így alakult minden ahogy, hiszen ezáltal végre Holder is képes volt megbocsájtani magának. Hasonlóan dobtam egy hátast, amikor kiderült, hogy Less és az édesanyja évekkel ezelőtt egyszer már találkozott Sky-al, ezzel pedig azt is megcáfolták, hogyha Holder hamarabb összefut a lánnyal, akkor elkerülhető lett volna a húga halála…
Értékelés: 9/10.
Minden szempontból egy felkavaró, érzelmileg tisztára hullámvasút volt Colleen Hoover eme zseniális alkotása is, ami azonban nem volt teljesen tökéletes, emiatt pedig levonok egy pontot. És, hogy mi zavart az egészben? Ahhoz képest, hogy elvileg egy fiú írta az egészet, néha kicsit olyan érzésem volt, mintha egy lány írta volna. Az addig oké, hogy voltak benne kisebb káromkodások, mégis helyenként túlságosan olyan szavakat és körülírásokat használt, amit fiúk általában nem szoktak. Ettől az apróbb hibától eltekintve azonban bátran ajánlom elolvasásra a könyvet, továbbra is minden korosztály és nem számára! Hamarosan megjelenik a sorozat utolsó kötete, melyben a két főszereplő legjobb barátairól lesznek a középpontban, vagyis Sixx és Daniel megismerkedését követhetjük majd nyomon. Mivel mindkét karakter nagy favorit nálam, mondanom se kell, mennyire várom már a megjelenést!
