Könyvkritika: Jenny Han – A fiúknak, akiket valaha szerettem

Már régóta el akartam olvasni a könyvet, hiszen az igencsak tetszetős borító után a fülszöveg egyértelműen felkeltette a kíváncsiságomat, éppen ezért már bő egy hónapja meg is vásároltam, de csak nemrég volt időm kiolvasni. Annyira örülök annak, hogy bizalmat szavaztam Jenny Han alkotásának, ugyanis olyannyira lekötött Lara Jean története, hogy csak egy kis alvásnyi időre tudtam letenni a könyvet. Minden megvolt benne, ami egy sikeres darabból nem hiányozhat, vagyis az érdekes szereplők és karakterleírások mellett a történet is viszonylag fordulatos volt, legalábbis engem mindenképpen sikerült meglepni, többek között azzal is, hogy Lara Jean végül nem azt a fiút választotta, akire az elején gondoltam.

A történet középpontjában a középső Song lány, a tizenhat éves Lara Jean áll, aki tulajdonképpen teljesen átlagos életet él, leszámítva azt a tényt, hogy édesanyja már évekkel korábban meghalt, így édesapjuknak segítve Margot nővérével együtt nevelgetik kishúgukat, Kittyt. Ami Lara Jean szerelmi életét illeti, ugyan már több fiúra is felfigyelt már, ám igazán szerelmes eddig csak egyszer volt, mégpedig a szomszéd fiúba, Josh-ba, ám ez nagyon komplikált, hiszen a nővére barátjáról van szó. Éppen ezért, hogy elfelejtse a fiúkat, kidolgozott egy sajátos módszert: minden egyes alkalommal megír egy levelet, amiben leírja az érzéseit, és a fiúknak azon tulajdonságait is, amik miatt beleszeretett, illetve amik miatt kiábrándult belőlük. Ezt követően a leveleket ugyan megcímezi, de feladás helyett egy pávakék kalapdobozba teszi. Egy nap azonban ezek a levelek mégis feladásra kerülnek, így Lara Jean élete fenekestül felfordul, és végül, hogy a “nagyobb bajt” elkerülje, belemegy egy látszatkapcsolatba, így a nagymenő Peter Kavinsky barátnője lesz.

Régen fogott már meg ennyire egy karakter, mint Lara Jean. Korához képest igenis realistán és helyenként felnőttesen áll a legtöbb dologhoz, ami persze érthető, hiszen miután meghalt az édesanyja, és a nővére mellett neki is fel kellett nőnie egyes feladatokhoz. Ez a fajta tragédia egyébként csak mégjobban összekovácsolta a családot, és ez különösen a lányokra igaz. Nagyon jó volt látni pontosabban olvasni, hogy mennyire összetartanak a Song testvérek ugyanakkor teljesen természetes módon ők sem osztanak meg azért meg mindent egymással. Lara Jean ugyanakkor korántsem egy könnyen kiismerhető karakter, hiszen a magabiztossága könnyen elillan, amikor Josh is a képben van, ami nem is csoda, hiszen már régóta szerelmes a fiúba, mégsem mer nyitni felé, amikor a nővére szakít a fiúval és Skóciába utazik, teljesen érthető okokból. Lara Jean sokkal jobban tiszteli nővérét ahhoz, hogy végül esélyt adjon Josh-nak, éppen ezért miután kikerültek a levelek, végső elhatározásában inkább összejön Peterrel, minthogy tisztázza a helyzetet Josh-al.

Hiába volt ez a látszatkapcsolat rettentően közhelyes húzás, annyira jól volt kivitelezve az egész, hogy egyáltalán nem bánom azt amiért az írónő ezt meg merte lépni, ráadásul sikerült engem meglepni a végkifejlettel, hiszen ahogy már a bevezetőben is említettem, Lara Jean a végén nem amellett a fiú mellett kötött ki, aki mellett vártam a legelején, amit egyébként egyáltalán nem bánok. Josh és Peter egyébként annyira ellentétes személyiségűek, ez által pedig Lara Jean is más-más oldalát tudta megmutatni az adott szituációkban, így valóban egy percet sem unatkoztam olvasás közben. Josh bár sokkal kiszámíthatóbb mint Peter, mégis csakis pozitív tulajdonságai vannak, ráadásul sok mindenben hasonlított Lara Jeanre így sokáig azért drukkoltam, hogy végül jöjjenek össze. Igen ám, de a történet előrehaladtával ahogy még-inkább előtérbe került Peter és ezáltal a szerethető tulajdonságai is megjelentek, rájöttem, hogy Lara Jean számára igenis Peter lehet a tökéletes választás. Egyrészt azért, mert annyira ellentétes személyiségűek, ezáltal pedig kvázi mindkét fél kiteljesedhet egymás mellett, nem utolsósorban pedig nem áll fent az a veszély sem, hogy a történet idővel ellaposodik.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy az egész könyv csak a romantikáról szólna, akkor megnyugtatásként közlöm, hogy ez korántsem igaz, sőt, Lara Jean és Peter sokszor inkább kifigurázzák a romantikus pillanatokat olyan humoros párbeszédekkel, hogy már tényleg csak emiatt érdemes elolvasni a könyvet. Ezen kívül személy szerint még a koreai utalásokat szerettem még igazán, amikből szerintem lehetett volna több is, de betudom annak a Kelet-Ázsiai hagyományok kevés szerepét, hogy mivel a Song lányok anyai ágon örökölték ezt a vonalat, és az édesanyjuk ugyebár korán meghalt, így nem volt sok lehetőségük a hagyományok kidolgozására.

 

 

 

Ha nagyon gondolkodnék, akkor lehet, hogy találnék, de én egészen egyszerűen nem akarok találni egyetlen hibát sem találni a könyvben. Érdekes és egyben elgondolkodtató olvasmány volt, amit szó szerint nem tudtam letenni, mert annyira kíváncsi voltam a fejleményekre. Az elejétől a végéig drukkoltam Lara Jeannek, a végeredménnyel pedig teljes mértékben elégedett vagyok, éppen ezért jár a maximális tíz pont. Én pedig nagyon remélem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó mihamarabb elhozza a folytatást. 🙂

Elsősorban Young Adult rajongók vannak az előnyben, de azok is bátran a kezükbe vehetik, akik nem riadnak vissza az olyan történettől, ami ugyan tartalmaz kliséket, de mégis a lehető legjobban van tálalva az egész.